A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
(A SZERZŐ FELVÉTELEI) OTT JÁRTUNK HÉJ- csillag) Lesz is erre nagy zsivaj, nevetés. Hiszen aki mondta, az maga sem a naptól bámult. A fontos embert akkor húzom odébb, amikor már igen közeiről magyaráznak neki. — Molnár Sándor vagyok. Hogy fontos? Rendező vagyok, ezek meg azt hiszik, hogy fontos, befolyásos. Minket előírások — biztonsági meg egészségügyi szabályok — köteleznek. Azt hiszik szép szavak, fenyegetések, Ígérgetések jobb helyet biztosítanak számukra. Sajnos, nem. Régi rendezője vagyok a vásárnak. Ezek a dolgok évente gondot jelentenek. XXX Százegy ember áll egy negyed zsáknyi tökmag mögött. Honnót tudom ilyen pontosan? Nem, nem számoltam meg. Az egyiket viszont már név szerint is ismerem. Berkes Ágnes nénit Nagycétényből. A maradék pedig cigányzenekar, teljes díszben. — A tömmagárusítás cétényi kiváltság volt. Most már nem tisztelik a hagyományt annyira. Úgy tudom, itt is árul valaki Csehiből (Nyitracsehi), így Ágnes néni. Én nem leltem atzt a bizonyos csehi árust, de ahány cétényi tökmagost megkérdeztem, mind tudta, hogy idegen keveredett közéjük. XXX Zajlik az élet. Tízre már javában áll a bál. Cserépedény és kaktusz, bunda és bábszínházi kellékek, rengeteg farmer meg vietnami található a sátrak előtt-alatt. — Csodálkozik a sok farmernadrágon és egyéb holmin? Nézze meg, a vásárlók zöme is farmert visel— világosít fel új ismerősöm. Savanyúságot árul az egyik úr. Mellette a falusi néni kacsákat kínál. Ha a vevő a kacsákra alkudni próbál, az úr segít ki. A káposztás. — Mi az, hogy olcsóbb az üzletben? Húsz koronával? Uram, de ez kukoricát is evett, ez kacsatollat hordott életében! Azután kiderül, miért a segítség: Mindketten udvarnokiak. Nem, engem ne fényképezzen, ne is említsen. Tudja, én csak segítek az asszonynak, mester vagyok a cégnél. Ugratnának a kollégák. A kacsás néni közben eladott mindent, és sietős léptekkel távozott. xxx Szerintem a legkisebb eladót sikerült lencsevégre kapnom. Láthatóan élvezte a nyüzsgést. — Jártam már Nyitrán, Pozsonyban meg máshol is. Apuéknak segítek, de nagyon tetszik ez a munka. Kisiskolás vagyok, de inkább ezt kedvelem, mint a tanulást. Szívesen leszek piacozó, ha lehet. Anda Nikol vagyok Galántáról. — Nikol, hogy hívják az osztályfőnöködet? — Jaj, hirtelen nem jut az eszembe. XXX Az egyre sűrűsödő, hömpölygő tömegben már nehéz haladni. Az autók és az emberek pedig egyre jönnek. Távol vagyok már, de fülemben még mindig visszhangzik annak az úrnak a hangja, aki akkor is mondta, magyarázta a portéka jó tulajdonságait, amikor senki sem állt előtte. Vettem is valami csodamasinát. Befőttlezárásra. Elvégre vásárban voltam. GÖRFÖL JENŐ Nyitott szemmel Erdélyben Ahogy közeledett a román határ, a buszban megindultak a találgatások. Volt, aki azt mondta, pár óra alatt átjutunk, mások négy-öt, sőt tizenkét óra várakozási időt is emlegettek. Mi tagadás, összeszorult a gyomrom, mikor a román vámtiszt feljött a buszra. Am csodák csodájára, magyarul köszönt, bár egyetlen "köszönöm" sem hagyta el az ajkát, mikor átvette a remegő kezekből a bátortalan "tessék" kíséretében átnyújtott útleveleket. Alig egyórás várakozás után mindenféle ceremónia nélkül román földre, Erdélybe ért az a negyven-egynéhány pedagógus, akik úgy döntöttek, hogy a vakációból két hetet új ismeretek megszerzésével töltenek el. Ők ugyanis a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) által szervezett Bolyai Nyári Akadémia idei szlovákiai hallgatói voltak. A Bolyai Nyári Akadémia 1990-től minden évben nagy szeretettel várja a romániai, ukrajnai, horvátországi, szerbiai és szlovákiai magyar pedagógusokat továbbképző tanfolyamaira. Az immáron negyedik éve működő nyári egyetem egyfajta továbbképző intézet, ahol pedagógusokkal — tanítókkal, tanárokkal és nevelőkkel foglalkoznak. A romániai oktatásügyi minisztérium hivatalosan is elfogadta ezt az oktatási formát mint szakmai továbbképzést, tehát a romániai résztvevőknek ittlétüket beszámítják munkanapnak. Július 17-én Lászlóffy Pál ügyvezető elnök nyitotta meg Csíkszeredán az összejövetelt. A továbbképző résztvevőit Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Újhely önkormányzatainak képviselői, az RMPSZ elnöksége, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Bíró István, az RMDSZ elnökségi tagja, Oslovan Doru, Hargita prefektusa, Ivan Cucer, Románia főtanfelügyelője, valamint dr. Tötössy Istvánná, a Magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzetiségi Osztályának vezetője fogadták. Lászlóffy úr megnyitó beszédében utalt az egyetem névadójára, Bolyai Jánosra, kinek élete, sorsa szimbólum, és azt példázza, hogy mégoly keserű körülmények közt is lehet világraszóló dolgokat alkotni. Lászlóffy elmondta: bár a nyári akadémiákat az egész világon egyetemek irányítják, Romániában még mindig nem indult meg a négy éve ígérgetett Bolyai Egyetem, mely patronálása alá vehetné e továbbképzőt. Dr. Tötössy Istvánná felszólalásában megnyugtatta a kisebbségben élő magyar pedagógusokat, hogy az új magyar kormány nemzetiségi programja ugyanúgy biztosítja a határon kívül élő magyaroknak a kultúrához való hozzájutását, mint az előző kormány. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az idén is létrejöhetett a Bolyai Nyári Akadémia, valamint Szlovákiában, Deákiban a nyári továbbképző. E rendezvények támogatói a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzetiségi Főosztálya, az Illyés Alapítvány, a Magyar Természetvédők Egyesülete, a magyarországi egyetemek, valamint az egyházak. Az ünnepélyes megnyitó után, melyet a csíksomlyói Mária-templomban tartott ünnepi szentmise előzött meg, hétfőn sűrű program, előadások, gyakorlatok várták a hallgatókat. A magas színvonalú foglalkozásokról magyarországi és romániai magyar egyetemi tanárok gondoskodtak. A tíznapos programba belefért egy nap kirándulás is, melyet néhány helyen a hallgatókat vendégül látó intézmény szervezett, máshol maguk szerveztek meg a hallgatók. Nem volt nehéz dolguk, hiszen aki nyitott szemmel vándorol Hargitában vagy jó vezetője van, lépten-nyomon ezeréves történelmünkkel találkozhat. A szerény, ám annál szívélyesebb szállási és étkezési körülmények, az egyes előadások utáni nyílt vitafórum, Erdély szépsége mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy idén a tavalyinál is többen jelentkeztek a Bolyai Nyári Akadémiára. Ám túl az ismeretek és tapasztalatok átadásán, e rendezvény a különböző országokban magyarul oktató pedagógusoknak találkozási és barátságkötési lehetőséget is nyújt. Szlovákiából egyelőre egy busznyi pedagógust tudott "becserkészni" a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Mivel az idén sem volt túljelentkezés, a magamfajta újságíró is befért a keretbe. Mi lehet az oka honi pedagógusaink érdektelenségének? Talán nálunk a szakmai színvonal olyan magasan van, hogy nincs mit tanulnunk a magyarországi, romániai pedagógusoktól? Hadd ne válaszoljak! Álljon befejezésül inkább tanulságképp az az idézet, melyet a Román Nemzetiségi Tanács titkárának, egy számomra megjegyezhetetlen nevű román férfiúnak a szájából, az ünnepélyes megnyitón hallottam: "Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!" KIS PÉTER 7
