A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
HÉTMINERVA Derűs jókedv, józanság s nyugalom 300 éve jelent meg magyarul a Regimen Salernitatum A 17. század "a magyar pusztulásának százada1'. Nem véletlenül adta századának e szomorú jelzőt a költő Zrínyi Miklós. A századfordulón még javában dúl a tizenötéves háború (1591—1606). Befejeztével a "két pogány között"-i helyzet szemmivel sem lett kedvezőbb a gazdaság, a kultúra fejlődése szempontjából. Sőt a török dúlás eléri az addigi békés szigetnek számító Erdélyt is, és a Nagyváradra, Gyulafehérvárra zúduló török és tatár hadak pótolhatatlan károkat okoznak a magyar művelődés ügyének. Folytatódik a pusztulás a század utolsó harmadában is, előbb a Wesselényi-összeesküvés kiváltotta Habsburg-reakció, majd a török elleni felszabadító hadjáratok nehezítik meg a magyarság életét. Nem véletlen tehát, hogy amíg a kevésbé huzatos Nyugat-Európában a gyorsütemű polgári fejlődés a reneszánsz által elindított humanista művelődést viheti tovább, a magyar művelődés a sokkal zordabb körülmények közt csak arra törekedhet, hogy ne maradjon le behozhatatlanul. A lépéstartást, a felzárkózást a nyugat-európai kultúrához a fordítások, magyarítások képviselik. A korabeli haladó nyugati művek átültetése magyar nyelvre nemcsak a tudás terjesztését szolgálja, hanem megteremti az anyanyelvi kultúra, a szép- és szakirodalmi nyelv, szókincs kialakulását is. Az elmondottak érvényesek a 17. századi magyarhoni tudományos s ezen belül az orvosi irodalomra is. 1653-ban megjelenik az első magyar nyelvű tudományos könyv, Apáczai Csere János Magyar Encyklopaediája. Pár évtizeddel később, 1690-ben pedig elhagyja a kolozsvári nyomdát az első magyar orvosi könyv is. A könyv főcíme ugyan még latin — Pax corporis — ám a cím folytatása, s maga a könyv már veretes magyar nyelven szól a "sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra". A könyv szerzője, Pápai Páriz Ferenc, nem tagadja, hogy művét elsősorban "mind élő tudós Tanitóinak szájokból, mind a Régieknek tudós írásokból" szedte össze "summáson". Ennek ellenére nem orvoskollégáinak szánta könyvét, hiszen azok forgathatták a korabeli latin szakirodalmat, hanem azoknak "kiknek nincsen mindenkor keze ügyében értelmes orvos, kiváltképpen falukon, ahol hamarébb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember." Hasonló elveket követhetett Felvinczi György is, aki négy évvel később, 1694-ben lefordította és kiadatta az évszázadokon át használt salernói "orvosi tanácsokat". A Lőcsén megjelent munka teljes címe: De conservanda bona valetudine liber scholae Salernitanae. Az Angolországban levő Salernitana Scholának jó egészségről való megtartásának módgyáról írott könyve. Melly most Magyarra fordíttatott és Rhytmusokban alkalmaztatott. Felvinczi hadilábon állhatott a latinnal, ugyanis az eredeti latin szöveg első sorát — Anglorum regi scripsit tota schola Salerni — hibásan értelmezve az itáliai Salernót "Angolországba" helyezte át. A helyes fordítás: Az angolok királyának írta az egész salernói iskola lett volna. Mielőtt bővebben szólnánk a mű tartalmáról, érdemes elidőznünk — már csak a fordítói-ferdítői baki ürügyén is — az eredeti munka születési helyén, Salernóban. Salerno Dél-ltáliában, Nápolytól mintegy 45 kilométernyire északra, a salernói öböl partján elterülő ősrégi város. A helyi hagyomány szerint Noé egyik fia alapította — ettől hitelesebb az az adat, hogy már az ókori rómaiak idején fontos kikötő volt Salernum néven. Megfordultak benne a longobardok, szaracénok, görögök, normannok. A város templomának kriptájában nyugszanak az Etiópiában vértanúhalált halt Máté apostol s evangéliumíró, illetve a IV. Henrik császárral Canossát járató VII. Gergely pápa ereklyéi. Hogy orvosi iskolája mikor keletkezett — nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy már a 7. században állt az a Benedek-rendi kolostor, amely mellé ispotály (kórház) is épült. Egy legenda szerint az orvosi iskolát egy görög, ... a Salernita scholának jó egészségről való megtartásának módgyáról... A Nagy Angliának egyik fő Scholája, Melly nevezet szerént volt Salernitána, Kegye Királlyának írását ajánllya, Hogy egésségének igy légyen tartása: Hogy ha egésséged tartani jovallod, Vagy tőled elűzni önként nem akarod, El-vesd te magadtól minden súllyos gondod: Hidd-el hogy sokat árt szertelen haragod. Mértékletesen ély boroddal, étkeddel, Igy lészen hasznosabb a mit bé-vészsz, hidd el: Mihellyen ebédleszsz, járni, kelni, kely-fel: Ha szerét teheted, déli álmát hadgy-el. A vizelletedet nálad ne szorongasd: A meg-emésztettett soká ne tartóztasd; Úgy igyekezzél, hogy ezeket meg-tarthasd; Hogy sok esztendőkre napjaidat nyújthasd. Mikor Orvos Doctor hozzád közel nintsen lm e három dolog néked Orvos lészen. Elméd vidítsd: Tested nyúgodalmat végyen: Későn, s idő előtt ebéded ne légyen. Felvinczy György, 1694 egy római (latin), egy szaracén (arab) és egy zsidó orvos alapította — ami, ismerve Salerno közelségét a görög, a római és arab kultúrákhoz, nem elképzelhetetlen. Annyi bizonyos, hogy az ezredfordulón már komoly orvosi tevékenység folyt a salernói kórházban. A többi hasonló kolostori gyógyítóközponttól az különbözteti meg a salernóit, hogy itt világi orvosok, sőt női orvosok is gyógyítottak, tanítottak. (A legtöbb európai ország majd csak a 19. század végén engedélyezi, hogy nők is beiratkozhassanak az orvosi egyetemre.) A salernói iskola, amely még nem volt egyetem, fénykorát a 12. században érte el. (Összehasonlításként: a mi tájainkon ez idő tájt kezd izmosodni az írásbeliség. III. Béla királyi kancelláriát hoz létre Esztergomban — e kancellária alkalmazottja lehetett Anonymus is.) A salernói iskola legfőbb hozadéka egy Constantinus Africanus nevű orvos (?) nevéhez fűződik — több évtizeden át görög s főleg arab szerzőket fordított latinra. Neki köszönhető, hogy "divatba jött" az arab orvosi szövegek átültetése és az antik orvostudomány reneszánsza. Méltán nyerte el a "magister orientis et occidentis" (kelet s nyugat tanítómestere) címet. A salernói "schola" leghíresebb munkája azonban kétségtelenül az a valószínűleg 12. században keletkezett tanköltemény, amely Regimen sanitatis Salernitatum néven egész Európában elterjedt volt. Eredetileg azon keresztes lovagok számára állíthatták össze, akik a Szentföldön szerzett sebeiket a salernói ispotályban gyógyíttatták. Mivel a lovagok közt ott voltak az angolok is, így kerülhetett a tanköltemény első sorába az angol királynak szóló utalás. 1484-ben nyomtatták ki először Pisában, latinul — azóta mintegy 150 kiadása ismeretes. Az életmódra, diétára s bizonyos betegségek gyógykezelésére adott tanácsokat, a könnyebb megjegyezhetőség miatt rímes hexameterekbe szedve. Az eredeti költemény mintegy 360 sort tartalmazott, az átírások, másolások során a sorok száma igencsak megnőtt — az éppen soros másoló, fordító talán hozzáfűzte saját tapasztalatait is. A magyarítás szerzője, Felvinczi György (1650 körül—1715 vége) ezt nem tette, hiszen ő nem volt orvos. A művelődéstörténet mint hivatásos színjátszásunk első ismert kezdeményezőjét tartja őt számon. Mint a 17. század szinte minden jeles szerzője, ő is erdélyi volt, a kolozsvári kollégiumban tanított. Pedagógusi tapasztalatai ösztönözhették az addig csak latinul közkézen forgó "szabályok" lefordítására. Forrásként feltehetőleg a J. Mediolanus 103 strófás változatát használta, ugyanazt, amit majd Bél Mátyás is igénybe vesz a maga latin—cseh nyelvű Flos medicináé Sive Scholae Salernitanae című 1721-ben Pozsonyban kiadott munkájához. A 300 éve magyarul is hozzáférhetővé tett Regimen több mint száz éven át volt útmutatója az orvosi segítséghez csak nehezen jutó falusi népnek — 1770-ben Kolozsvárott változatlan, új kiadása is megjelent. S bár Benedek István orvostörténész szigorú ítélete — "nagyon elfogultnak vagy szemellenzősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ebben a 900 éves bölcsességben tudományt vagy akár csak népi tapasztalást fedezzen föl" —, Felvinczi úttörő tettének értékét mérsékli, mi mégis úgy érezzük, hogy a mértékletességre, nyugalomra és jókedvre épülő tanácsok inkább használtak, mint ártottak. Felvinczi tette mindenképpen példa értékű volt a "magyar pusztulásának századában": Pápai Páriz tudományosabb nyelvezete mellett az írni-olvasni nem tudó vidéki pórnép nyelvezete is megjelent az egészségnevelő, felvilágosító törekvésekben. DR. KISS LÁSZLÓ 20
