A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
FOTÓ: A SZERZŐ FIGYELŐ HÉT Debrecenbe kéne menni... A Riječka ulica — Via Fiume álmodni. A józan horvátok mindezen csak mosolyognak, hiszen jól tudják, hogy nemcsak az Osztrák—Magyar Monarchia lett visszavonhatatlanul a múlté, így Fiume is már csak történelmi bárkáknak szolgálhat háttérül, de a félsziget kisebbségi lakosainak jóléte, egyéni és közösségi jogaik biztosítása a legfőbb záloga annak, hogy eszük ágában se legyen hallgatniuk a szomszédból jövő szirénhangokra. Mindkét fél ismeretlenül is vallja és a gyakorlatba is átültette Petőfi gondolatát: "Haza csak ott van, hol jog is van..." A történelem e kis mediterrán ország legprózaibb jelenségeiben, a föníciaiak zseniális találmányában is fellelhető: pénzüket az egykori Szlavónia címerállatáról, a nyestről nevezték el kunának. Talán ezzel is jelezve, hogy érméjük oly értékes, mint e kis ragadozó prémje. Közös történelmünk köszön vissza a remekbe szabott, ízléses papírpénzekről: az ötkunás bankjegyen a Wesselényi-féle összeesküvés két horvát hőse, Petar Zrinski és Frank Kristo Frangepan arcmása, akiket mi Zrínyi Péterként és Frangepán Kristóf Ferencként ismerünk, míg a húszkunáson Josip Jelačič, a népe függetlenségéért — sajnos a rosssz oldalon — harcoló múlt századi horvát bán látható. A bájos kisváros számtalan vendéglője családias melegséggel, szívélyesen kínálja mindkét nemzet ételét, italát, a tengerparton messze száll a zenés kertvendéglőkből áradó, dallamos, fülbemászó olasz muzsika. A nyugodt, derűs, gondtalan házigazdák tökéletes felüdülést, kikapcsolódást tudnak nyújtani a zaklatottabb tájról érkező vendégeknek. Szinte hihetetlen, hogy az utcán kószáló fiatalok egyike-másika még talán tegnap is kénytelen volt fegyverrel a kezében védelmezni saját és honfitársai szabadságát, méltóságát, emberi jogait. Minden okuk magvan a büszkeségre és egészséges öntudatra: sikerült. A tenger simogató habjai, a kedves sikátorok között fecskeszárnyakon repül az idő. Otthonába megtérvén az utazó a könyvespolchoz siet. Jól sejtette: az ő autóstérképén csak Umag neve található. OZOGÁNY ERNŐ Na nem pulykakakasért, hanem szakmai továbbképzésre annak az Ady Akadémiának a vendégeként, amely az idén ünnepelte fennállásának immár ötödik évfordulóját. Az egykor még a Debreceni Nyári Egyetem keretén belül megszületett intézmény mára "nagykorúvá" vált, s azóta — mivel a Nyári Egyetemtől eltérő szervezési szempontok szerint működik — önállósította magát. Célja, ahogyan ezt elnöke, dr. Orosz István történész-professzor az idén is megfogalmazta: kiemelten foglalkozni a kisebbségi lét nehézségei közepette magyar nyelven, elsősorban középfokú intézményekben tanító pedagógusok szakmai ismeretének bővítésével, emberi és magyarságbeli értékeinek elmélyítésével, egyidejűleg figyelmet fordítva az orvosok és a számítástechnikusok posztgraduális képzésére is. Az Ady Akadémia, amely magyarországi viszonylatban is a kisebbségi szakmai továbbképzés legnagyobb intézménye, évente csaknem 200 résztvevőt tud fogadni, s a megszerzett támogatás arányában megpróbálja mindenki kéthetes ott-tartózkodásának költségét fedezni. A pénzügyi hátteret közadakozásból, intézmények, valamint magánszemélyek felajánlásaiból tudják biztosítani. Az idén elsősorban a Soros-alapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint Debrecen város és Hajdú-Bihar Megye Önkormányzata fedezte a felmerülő költségek túlnyomó részét. Az ösztöndíjban részesülők létszáma tehát a mindenkori szponzori támogatás nagyságától függ, önköltséges alapon azonban az Ady Akadémia mindenki előtt nyitott. Az évszázados iskolavárosi múltra viszszatekintő Debrecen már csak a romániai, ukrajnai, szlovákiai és délvidéki határokhoz való közelsége miatt is kedvező feltételeket kínál az Akadémia megszervezéséhez. A Nagyerdő területén épült Kossuth Lajos Tudományegyetem impozáns főépülete ad otthont az előadásoknak, a résztvevő hallgatók pedig az egyetemi kollégiumban kapnak elhelyezést. Az idén hat szekcióban folyt a napi 6—8 órás oktatás a magyar nyelv és irodalom, a magyar és közép-európai történelem, a magyarságismeret, a pedagógia, a számítástechnika és az orvostudomány keretén belül. Tisztejetre méltó volt a helyi egyetemről, az ELTÉ-ről, a Történettudományi Intézetből stb. érkező előadók többségének azon igyekezete, hogy lehetőség szerint előadásaik témájául olyan kérdést válasszanak, amely a határokon túliak számára kevésbé ismert, illetve hozzáférhető. A képzés végén mindenki látogatási bizonyítványt kapott, azok pedig, akik szükségét érezték szakmai felkészültségük megmérettetésének, vizsgabizonyítványt is szerezhettek. Az intenzív oktatáson túl az Akadémia mindenkor gazdag kulturális és szabadidős programokat is kínál a résztvevőknek, nemcsak hasznossá, hanem maradandó élménynyé is téve a debreceni tartózkodást. A nyitó és záró fogadáson kívül rendszeres filmvetítések, előadóestek voltak, de közös városnézést, múzeumlátogatást, flekkensütést is szerveztek, kerekasztal-beszélgetéseket tartottak, köztük Gál Zoltánnal, a magyar parlament elnökével. Ezek a programok az Akadémia másik lényeges célját, a határokon túlra szakadt magyarok körében egymás jobb megismerését, összetartozásunk élményének elmélyítését is szolgálták. Aki elvitt valamit az Ady Akadémia szellemiségéből, vagy már a búcsú pillanatában úgy érezte, hogy jó lenne újból együtt lenni, nem jött hiába Debrecenbe. Kár, hogy a többi országból érkezett 40—50 fős csoportok mellett Szlovákiából nagyon kevesen, mindössze kilencen voltunk. De mert augusztus 26-án nem azért zárták be az Ady Akadémia jelképes kapuját, mert 15-én megnyitották, hanem azért, hogy jövőre újra megnyithassák, csak remélni tudom, hogy addig mások is kedvet kapnak hozzá! ZSEBIK ILDIKÓ A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem impozáns épülete I 5
