A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-23 / 39. szám

Múltidéző ség esetében is, melyet a mainzi érsek­ségnek, és a lengyel térítés esetében is, akiket a magdeburgi érsekségnek ren­deltek alá. Passau ambiciózus püspö­ke, Piligrim pedig még okiratot is hami­sított, akárcsak a salzburgi érsek, hogy egyháztartományi jogát a magyar terü­letekre bizonyítsa. Géza kihasználta ezeket az ellentéteket, s így el tudta kerülni a csehek, illetve a lengyelek sor­sát. István egyházszervező tevékeny­sége erre a Géza által megalapozott hagyományra épített. A Sankt Gallen-i kapcsolatra utal, ép­pen a fejedelmi szállásterületeken vagy azok közelében található több Szentgál nevű település. A mainzi ér­sekség védőszentje Szent Márton volt (a mainzi érsek egyúttal a császári ká­polna papja is volt). Innen a korai Szent Márton-kultusz Magyarországon (ben­cés apátság Pannonhalmán). A passaui székesegyház védőszentje pedig Szent István volt (Géza a keresztség­­ben szintén az István nevet kapta, akár­csak fia, Vajk). Ezt a korai, bár igen eredményes térítést az István-kori térí­tés feledtette, mégis ez alapozta meg a feudális államszervezéssel együtt já­ró egyházszervezést. Géza udvarában püspök is működött, bár maga Géza igazán csak politikai okokból vette fel a keresztséget. Tulajdonképpen az ő idejében inkább a régi lerombolása tör­tént meg, s inkább fia idejében az új fölépítése. Később Szent Adalbert ta­nítványai (Radla, Anasztáz-Asztrik) pró­bálták feledtetni a Sankt Gallen-i Brúnó térítésének jelentőségét, s a Gizellával bejött bajor papok, illetve István apos­toli munkájának tüntetni föl a magyarok megtérítését. A külpolitikai nyitás megnyilvánult a dinasztikus kapcsolatok építésében is. Egyik lánya a velencei dózse felesé­ge, a másik a lengyel fejedelem felesé­ge lett, míg öccse, Mihály, bolgár her­cegnőt vett feleségül. A legnagyobb si­ker azonban az volt, mikor fiának, Ist­vánnak a bajor hercegnőt, Gizellát kapta feleségül. Az Árpádok Magyaror­szága így a rokonság szálaival is kap­csolódott immár Európához. KOVÁCS LÁSZLÓ KÉRDÉS: Ki volt az első jelentős hittérítő Ma­gyarországon? Milyen dinasztikus kapcsolatokat létesített Géza az európai uralko­dókkal? nek külső jelei ugyan még nem voltak, de Géza észrevette az ebben a szövet­ségben rejlő veszélyeket. A Bizánci Császárság felé a friss 970-es hadjárat miatt még nem tudott nyitni, ezért kény­szerűen nyugat felé nyitott. Tudomásul vette az Ottó által megszervezett keleti őrgrófságok létét, nem avatkozott be később sem a német belviszályokba (mikor Civakodó Henrik bajor herceg két ízben is föllázadt II. Ottó császár ellen, Géza megmaradt a császár olda­lán), sőt a béke érdekében a terület­feladástól sem riadt vissza. A magyar nagyfejedelemség a 970-es évekre nagyon nehéz külpolitikai viszo­nyok közé került. Az utolsó, 970-es, Bizáncba irányuló kalandozó hadjárat kudarca után dél felé is véglegesen bezárult az út. Ekkor került Taksony fia, Géza (akkori kiejtése valószínűleg Gyécsa) Tarhos ágának mellőzésével a nagyfejedelmi trónra. Géza alakját fiáé, Istváné elhomályosította történel­mi tudatunkban, s csak a legutóbbi kutatások mutatták ki óriási szerepét mind a magyar államszervezet kiépíté­sének folyamatában, mind a keresz-Géza fejedelem István születése A nyitás legnyilvánvalóbb jele azon­ban a keresztény térítés elősegítése volt. 972 húsvétján Ottó császár a né­metországi Qedlunburgba hívta Európa keresztény fejedelmeit egy találkozóra. Géza maga ugyan nem ment el, de ti­zenkét magyar főurat küldött, akik töb­bek között hivatalosan is térítőket kér­tek Magyarország számára. Ottó javas­latára Brúnó, Sankt Gallen-i szerzetes érkezett Magyarországra bajor és ka­rantén papokkal. Ekkor azonban már megindult a német egyháztartomá­nyok között a vetélkedés, hogy Ma­gyarországot, a megtérítendő területe­ket a saját egyháztartományuk alá ren­deljék. így történt ez a prágai püspök­ténység fölvételében, a magyarság Eu­rópába való befogadtatásának munká­jában. Kiváló érzékkel fölismerte a külpoliti­kai viszonyok kedvezőtlen alakulását, s ugyancsak kiváló diplomáciai érzék­kel a maga, illetve az ország javára tudta fölhasználni még ezeket a kedve­zőtlen viszonyokat is. De miben állt ez a kedvezőtlen helyzet? 972-ben létre­jött a két szomszédos nagyhatalom, a Német-római Birodalom és a Bizánci Császárság szövetsége, melyet Ottó császárnak és Teofanu bizánci herceg­nőnek a pápa által Rómában megkötött házassága jelzett. így az ország tulaj­donképpen harapófogóba került. En-1 ÄWfjíjv TTTTi Tt*1 V. IW KSßSyi

Next

/
Thumbnails
Contents