A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
MINERVA HÉT KUTATÁSI PROGRAM KÉTEZER SZIKLADARABRA Milyen üstökösök közelíthetik meg a Földet? Most, hogy a Jupiterre becsapódott a Shoemaker-Levy üstökös, az amerikai kongresszus programot indít útjára. Ennek célja, hogy megtalálják azt a 2000, a világűrben keringő szikladarabot, amely a Földnek ütközhet. Ralph Hall, a szenátus űrkutatási albizottságának elnöke javaslatot tett a NASA-nak, az amerikai űrkutatási hivatalnak, dolgozzon ki tízéves programot, amelynek során "katalogizálja minden, egy kilométer átmérőjűnél nagyobb üstökös és aszteroidpályáját. Olyan pályákról van szó, amelyek keresztezhetik a Föld pályáját". Ez a program nem olyan nevetséges, mint amilyennek látszik. Ha ugyanis összeütközés várható, van megoldás: meg lehet semmisíteni a világűrbeli tárgyat nukleáris robbantással, vagy el lehet téríteni pályájáról. Ennek az "égi katalogizálásnak" a költségét 50 millió dollárra becsülik. A munka a jövő év február 1-jén kezdődnék. A kongresszus tudománnyal foglalkozó bizottságai már korábban tárgyaltak efféle programról. 1989. március 23-án ugyanis egy 320 méter átmérőjű aszteroid csak hatórányira kerülte el a Földet. A csillagászok csak későn vették észre. A csillagászok elmondták, hogy egy ház nagyságú aszteroid naponta elhalad a Föld és a Hold között. Havonta legalább egy futballpálya nagyságú van közöttünk. A kongresszusi határozat bevonja a munkába a védelmi minisztérium szupertitkos műholdjait is. A múlt évben egy NASA-repülőgép megállapította, hogy egy nagyméretű, a világűrből érkező tárgy a Csendes-óceánba zuhant. Kiderült, hogy a védelmi minisztérium tudott a dologról, de nem közölt semmit. A tudósak azt hiszik, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy hatalmas méretű tárgy csapódott be a Földbe, és ez az ütközés pusztította el az állatvilág 90 százalékát, beleértve a dinoszauruszokat. NYOLCSZÁZEZER EMBERT ÉRT SUGÁRFERTŐZÉS A Csernobilspirál Az elkövetkezendő öt évben ugrásszerűen megnövekszik majd a rákos megbetegedések száma azok között az emberek között, akik a nyolc évvel ezelőtti csernobili atomkatasztrófa közvetlen következményeinek elhárításán dolgoztak — vélik vezető orvosok, akik az oroszországi Szentpéterváron tartottak találkozót. Szerintük mintegy 800 ezer, mindenféle védőöltözék nélkül dolgozó embert érhetett sugárfertőzés, miközben az 1986. április 26-i atomrobbanás következményeinek felmérésén és elhárításán tevékenykedtek. Egy orosz orvos, Andrej Krivorucsko az AFP-nek elmondta: a mai Cseljabinszk-65 atomerőműben 1957. szeptember 29-én történt katasztrófa példáját elemezve azt állapították meg, hogy a sugárzás hatásai ciklikusak. Csernobil esetében az első ciklus a múlt évben volt. Adataik szerint Szentpéterváron — ahol ötezren élnek az "elhárítok" közül — tavaly 120-an váltak nyomorékká, miközben 1987 óta velük együtt összesen csupán 357-en nyomorodtak meg. A második ciklus a most következő öt évben zajlik majd le, jellemzője a csontrákok és a vérbetegségek jelentős növekedése lesz — állítja Krivorucsko. A 170 ezer orosz "elhárító" közül tízezren máris nyomoréknak számítanak — közölte Alekszandr Velikin, az "elhárítok” érdekképviseletének vezetője. A rákon és a vérbetegségeken kívül máj-, gyomor- és szívpanaszokkal, pszichológiai tünetekkel, streszszel, migrénnel, emlékezetvesztéssel is gyakran jelentkeznek orvosnál. A hivatalos adatok szerint a katasztrófának 31 halottja volt, miközben független források 6—8 ezer közé teszik á halálos áldozatok számát. A szentpétervári találkozón a résztvevők nemzetközi segélyprogramot dolgoztak ki a mentésben dolgozók javára, amelyet az Egészségügyi Világszervezet elé (WHO) is beterjesztenek, hogy pénzforrásokat találjanak hozzá. Oroszországban jelenleg évi 1—2 havi kórházat és havi 10 dolláros juttatást biztosítanak a megbetegedetteknek. Ez édeskevés — vélik a nyugati szakértők, akik szerint külön kezelendő az időközben külföldre távozottak ügye. John Goldsmith izraeli kutató szerint az Egyesült Államokba ötezer "elhárító" telepedett át. Goldsmith saját adatai alapján úgy véli, a csernobili áldozatok közül kétezren élnek Izraelben, az utóbbi három évben érkezett emigránsok 20 százaléka pedig szerinte kisebb-nagyobb mértékben sugárfertőzött. A Kheopszpiramis rejtélye A gizai piramisokat évszázadok óta a titokzatosság köde lengi körül, és újra meg újra felbukkannak egyes feltételezések arról a titkos, arannyal zsúfolt sírkamráról, amely állítólag Kheopsz fáradó (Kr.e. 2551—2528) piramisában rejtőzik. A média által nemrég világgá kürtőit legújabb spekulációk most már ennek a 136 méter magas fáraósírnak — a Kairó kapui előtt magasodó három közül a legnagyobbnak — a további kutatását is gátolják. A vitát egy éppen egy esztendővel ezelőtti felfedezés robbantotta ki: a Német Régészeti Intézet (DAI) kutatócsapatának egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kisrobotja egy 20 centiméter széles és ugyanilyen magas folyosóban 57,5 méter után csiszolt mészkőtömbre bukkant. Rudolf Gantenbrink müncheni robotszakértő a hírt egyoldalúan a sajtó tudomására hozta, hangot adva egyben feltételezésének, miszerint az "ajtó" mögött egy sírkamra található. Egy német bulvárlap ennek nyomán már azt is tudni vélte, hogy a kőtömb mögött a fáraó hamvai és aranykincsek rejtőznek. A DAI-csoport vezetője, Rainer Stadelmann professzor a leghatározottabban kizárta egy ilyen sírkamra létezésének lehetőségét. Egy videokamera képeinek elemzése és a piramisban talált három hasonló folyosó vizsgálata alapján igazolva látja azt a nézetét, hogy a folyosó célja nem volt más, mint hogy azon keresztül — a régi egyiptomiak vallási hiedelmei szerint — a fáraó lelke a mennybe emelkedik. A sírkamra-teória híveit azonban ez az elmélet éppoly kevéssé győzi meg, mint a régészprofesszor másik érve, amely szerint a keskeny folyosón egyetlen ember sem tudta volna átpréselni magát, nemhogy még abban egy szarkofágot vagy kincseket elrejthettek volna. A spekulációk eloszlatásának egyetlen módja az lenne, ha sikerülne videofelvételeket készíteni a folyosónak a kőtömb mögötti szakaszáról. Az Egyiptomi Régészeti Igazgatóság (EAO) szakembereit viszont felboszszantotta a felfedezés megszellőztetése. És bár a német kutatók előtt "nem csapták be teljesen az ajtót", Gantenbrink további részvételét "nem tervezik". A kisrobot (és annak feltalálója) nélkül azonban a kutatásnak nincs értelme. Gantenbrink annál is inkább ragaszkodna ehhez, mivel a robot költségeit szinte teljesen saját pénzből fedezte. "Örült ember vagyok — mondja magáról —, van-e még valaki, aki esetleg csupán 4 méternyi előrehaladás reményében már 400 000 márkát áldozott volna fel?" AUTÓMÚZEUM Los Angeles az a város, melyet — a helybéliek szerint — az automobilizmus formált olyanná, amilyen. A Petersen Múzeum ennek állít emléket. Száz év fejlődését mutatja be, a gőzhajtású kocsitól napjainkig. Látható Stan és Pan egykori T-modellje és — képünkön — egy töltőállomás is, a harmincas évekből. 21
