A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-08 / 28. szám

HÍRMONDÓ Fényképezőgéppel a szülőföldön Tóthpál Gyulát gyakran látni mostanában a Bodrogközben — Királyhelmecen és környékén — fényképezőgépekkel fel­szerelkezve. Erre Bók Zoltán, a király­­helmeci Mécs László könyvesbolt veze­tője is felfigyelt, és nemrégiben találko­zóra invitálta a művészetkedvelő és -pártoló környékbelieket a fotóművésszel. Ezen a bensőséges hangulatú találkozón Hajdók Géza tanár úr is részt vett, aki annak idején a királyhelmeci—perbenyiki magyar gimnáziumban Tóthpál Gyula magyar- és történelemtanára volt. A tanár úr üdvözlő beszédében egyebek között a következőket mondta: "Tóthpál Gyula, Perbenyik és a Bodrogköz fia a fényké­pezést művészetté fejlesztette azáltal, hogy el tudja lesni az emberi lélek azon rezdüléseit, amelyek ritkán jutnak kife­jezésre. Képeiről az életszeretet sugár­zik." Az alkalmat kihasználva néhány kérdést tettem fel Tóthpál Gyulának. — Az utóbbi időben sűrűn megfordul a szülőföldjén. Miért? — Részt vettem a bodrogközi magyar gimnázium 40. jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen és banketten. Meg­ható volt találkozni egykori tanáraimmal és volt diáktársaimmal. Ezen a könyves­­bolti találkozón is elmondtam, hogy régi vágyam a szülőföldemről, a Bodrogközről és az Ung-vidékről egy színes fotóalbu­mot kiadni, a Csallóköz című könyvem­nek az ikerpárját. Tervemet elmondtam Pásztor István polgármesternek és Iva­nega Iván mérnöknek is, akik ezt nagyon jónak tartották, és a támogatásukról biztosítottak. Tehát ez az oka annak, hogy többször leszek idehaza rövidebb-hosz­­szabb ideig, és az Ung-vidéken is készí­teni fogom a fotókat a készülő publiká­cióhoz. — Mit szeretne a könyvben bemutatni ? — Nem tagadom, hogy a Csallóközről készült könyvem kapcsán nem kevés tapasztalatra tettem szert, s remélem, hogy a Bodrogközről és az Ung-vidékről készülő könyvem legalább olyan szinvo­­nalú lesz, mint a Csallóköz (8000 példány egy hét alatt elfogyott), sőt még jobb! Szeretném benne bemutatni az említett vidékek természeti szépségeit, történelmi múltú emlékhelyeit, szorgos-dolgos em­bereinek az életét és mindazt, amit úgy érzek, hogy a jövő generációnak képben megfogalmazva át kell mentenem. — Mikorra várható a könyv megjele­nése? — Mindig, amikor sikerült hazaláto­gatnom, abban a reményben készítettem a képeket, hogy majd egyszer könyv lesz belőlük. Úgy látom, hogy ennek most már nincs nagyobb akadálya. Nagyon jó lenne, ha akadna néhány támogató, illetve alapítvány, akitől, illetve amelytől anyagi támogatást is kapnék. Szeretném, ha 1996-ban a bodrogköziek és az Ung-vi­dékiek asztalára kerülne ez a kiadvány. Borsos Kery Fotó: Hogya Zoltán IRODALMI DÍJAK Némiképp megnyugtató érzés, hogy ezekben a pénzínséges időkben is futja még díjakra és kitüntetésekre. Ezért valóban örültünk a hírnek: az idén is átadják a Szlovák Irodalmi Alap (becenevén: Litfond) irodalmi és nívódíjait, amelyekkel mindig az előző esztendő legjelentősebbnek minősített könyveit és szerzőit jutal­mazzák. Június 14-ón a szlovákiai írószervezetek pozsonyi székházá­­'ban a szlovák írók mellett négy szlovákiai magyar tollforgató is átve­hette a díjjal járó — viszonylag szerénynek mondható — összeget és emléklapot. A Duba Gyula, Gren­del Lajos és Szeberényl Zoltán összetételű bíráló bizottság a szlo­vákiai magyar kiadók által beterjesz­tett 14 mű közül Fülöp Antal: Piszkos ember című regényét találta méltó­nak a Madách Imre-díjra. Fülöp regénye, mint a díjátadáson is el­hangzott, egy kisvárosi környezetben élő munkásember hétköznapjainak drámai képét vetíti elénk a modern próza sajátos eszközeivel, amelyek­kel a korábban novellistaként ismert szerző szinte meghökkenő atmosz­férát tudott teremteni. Fülöp nem kevés iróniával, mégis mindvégig rokonszenwel kíséri hősét, akinek a harca egyébként kezdettől fogva vesztésre áll, s amikor a regény végére érünk, örökre távozik körünk­ből — az önként vállalt halál tesz pontot megpróbáltatásokkal teli élete után. A bizottság további három szerzőt és művet nívódíjra javasolt, ezek közül Bereck József: Végső vissza­számlálás c. kötete novellákat tartal­maz, Kulcsár Ferenc: Mindig, illetve Z. Németh István: Könnyűnek hitt ébredés c. kötete pedig versgyűjte­mény. Korábban rendszeresen odaítélték a fordítói Madách-díjat is, a múlt évi termésből azonban kiadóink, úgy tűnik, egyet sem találtak érdemesnek erre a díjra (vagy nem is volt mit beterjeszteni?), mert nem érkezett javaslat a bizottsághoz, amely így a díjat nem is ítélte oda. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy a nem szépirodalmi jellegű műveknek nincs is esélyük semmiféle díjra, mert a Litfond illetékesei a nemzeti kisebb­ségek esetében efféle könyvekkel nem is számolnak. Többen is úgy vélik, talán a kiadók alapíthatnának valamilyen közös díjat, amelyet bár­milyen jellegű munka szerzője meg­kaphatna, de külön kellene értékelni az illusztrátorok igyekezetét és a könyvek külalakját is.-lamér-Tóthpál Gyula volt tanárának, Hajdók Gézának átadja az Elementáris szimmetria című kiállításának dedikált katalógusát A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents