A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
HÉT ELŐ MULT VISSZFÉNY ’69 Nincs szebb, mint a vasalt világban a gyűrött, a kócos rock and roll... (Presser Gábor—Sztevanovity Dusán: Szentimentális "rakenroll" — a Locomotiv GT LOKSI című lemezéről) "Játssz el értem egy szentimentális rock and rollt!" — kérte Presser Gábor a fent idézett dal refrénjében, de kérésének teljesítése remélhetőleg még nagyon sokáig nem lesz aktuális, bár a tavalyelőtt feloszlott LGT mindenkor megérdemel egy "kései siratót". Szaporodnak a siratnivalók, a veszteséglista egyre hosszabb. S hiába kelünk útra az "eltűnt idő nyomában", újra és újra csak e sivár, lélektelen és jövőtlennek tűnő jelenbe érkezünk vissza. A legutolsó "aranykor" is kétségbeejtően messzire került tőlünk, pedig csak huszonöt-harminc év telt el azóta. Igen — már megint és még mindig a hatvanas évekről van szó. A nosztalgiázó jelenkor ezúttal 1969 emlékét idézi. Nincs ebben semmi túlzás: nem csak 1968 volt mágikus esztendő — a rá következő is kiérdemelte ezt a jelzőt. Igaz, a nagy remények ekkor már sápadni látszottak, s a tegnapi tüzek helyét nemegyszer csak kihűlt hamu, oszladozó füstfelhő jelezte. De a hatvanas évek második felében nyugtalanítóan és ígéretesen felbolydult "vasalt világ" még nem került vissza békebeli kényszerzubbonyaiba; még sokan nem hitték el, hogy a gumibot, a könnygáz, a bürokrácia gépezete és az establishment hatalma legyőzi a semmiből színre lépett világmegváltókat és igehirdetőket, s a vaskalaposok, az egyenruhások és nyakkendősök társadalma szétszórja és felszippantja a "virágok gyermekeinek" tarka-barka és lelkes seregét. 1969-ben még játszott a Beatles, és fénykorát élte a Rolling Stones; a hippiket a Jefferson Airplane lelkesítette — korántsem egyedül —, a botrányokról Jim Morrison és Frank Zappa gondoskodott (nekik is szép számmal voltak segítőik), az új hangokra fogékonyak pedig már felfigyelhettek a Pink Floyd és a Jethro Tull nevére. A rockzene rajongói maguk sem tudták, milyen legendás művek között válogathatnak: a lemezboltok pultjain hosszabb-rövidebb ideig ott volt a Beatles ABBEY ROAD-ja (Abbey út), a Blind Faith azonos című műve (Vak hűség), David Bowie SPACE ODDITY-je (Űrbéli furcsaság), a Doors THE SOFT PARADE-ja (Könnyed parádé), a King Crimson IN THE COURT OF THE CRIMSON KING (Karmazsin király udvarában), a Rolling Stones a LET IT BLEED-del (Folyjon a vér), a Pink Floyd az UMMAGUMMA-val szerzett magának új híveket. Ez utóbbi zenekar hathatós _J,___—__________-___________M MICK JAGGER JIMI HENDRIX közreműködésével Michelangelo Antonioni elkészítette a kordokumentumként is kiemelkedő fontosságú ZABRISKIE POINT-ot; Dennis Hopper Szelíd motorosok című filmjével állított emléket a hatvanas évek lázadóinak, Fellini a Satyriconnal, Pasolini a Medeával és a Disznóóllal keltett feltűnést; Jin Menzel leforgatta a cenzorok által sürgősen dobozba zárt Pacsirták cérnaszálon című remekét, Jancsó Miklós pedig a Fényes szelekkel és a Sirokkóval kavart vihart, miközben a magyar közönség az Oroszlán ugrani készül "merész" erotikája láttán izgulhatott vagy háboroghatott, s közben többször is meghallgathatta az Illés Miért hagytuk, hogy így legyen című dalát; a beatzene s az új nemzedék iránt érdeklődők Kovács András Extázis 7-től 10-ig című filmje révén okosodhattak. A vasfüggöny nyugati oldalán a Rolling Stones Honky Tónk Womanje (Bordély blues), a Plastic Ono Band Give peace a chance-je (Adj esélyt a békének) s a Beatles The ballad of John and Yoko (John és Yoko balladája) jelezték a "könnyűzene" akkori színvonalát, miközben Magyarországon a Lehetett volna, a Nem akarok állni, a Holdfény '69 (Illés), a Trombitás Frédi és a Gyöngyhajú lány (Omega), a Pár csepp méz (Metro) s a Tölcsért csinálok a kezemből (Zalatnay Sarolta) dallamait dúdolták a rajongók. "Odakint" pedig "forrt a világ bús tengere": szovjet—kínai határkonfliktus robbant ki az Usszuri folyónál, s napvilágra került a vietnami My Laiban elkövetett borzalmas tömeggyilkosság ténye; lemondott De Gaulle, és Líbiában hatalomra került Kadhafi ezredes; Csehszlovákiában a Prágai Tavasz szomorú utójátóka zajlott, és angol csapatokat vetettek be Északírországban; Amerikában százezrek tüntettek a háború ellen, s közben az Apollo—11 két utasa kitűzte az ország zászlaját a Holdon. A század nagy halottainak névsorába felírták Karl Jaspers és Jack Kerouac, René Magritte és Walter Gropius, Dwight Eisenhower és Ho si Minh nevét; a rockzene hívei Brian Jones-t, a Rolling Stones gitárosát gyászolták, nem sejtve, hogy halála már a vég kezdetét jelzi, s hamarosan a korszak több főszereplője követi őt: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison. Mindezen túl azonban 1969 elsősorban Woodstock éve volt. A New York állam területén található kisvárosban valójában sosem történt semmi: a mérföldkővé lett rockfesztivál a Woodstock közelében lévő Bethelben zajlott, egy Max Yasgur nevű gazdálkodó farmján, de a közkeletű félreértésnek nincs semmiféle jelentősége — a történelem Woodstock nevét jegyezte fel. A hatvanas évek legendás fesztiváljai ma már a huszadik század mitológiájának szerves részét képezik: akik 1967-ben Montereyben (Kalifornia), 1969- ben Woodstockban, Wight szigetén és Altamontban (Kalifornia) és 1970-ben újfent Isle of Wight-on sereglettek, korszakalkotó események résztvevői és tanúi voltak. Ezek a rendezvények joggal váltak a lázadás és a tagadás, a társadalomból való kivonulás jegyében eszmélő és cselekvő új generáció jelképeivé. Azok voltak jelen, akik a "Szeretkezz, ne háborúzz!" jelszavát vallották magukénak; akik elégették behívójukat, és az egyetemeket a zendülés tűzfészkeivé változtatták; akik megcsömörlöttek a fogyasztói társadalomtól, és radikálisan szakítani akartak értékrendjével; akik a hippimozgalomban vélték megtalálni az abszolút szabadságot, és a nonkonformizmust tekintették az egyetlen elfogadható magatartásnak; akiknek elegük volt az erőszakból és a fajgyűlöletből, a kópmutatásból és a rangtiszteletből, az agymosásból és a politika szent teheneiből. Sosem látott tömegek sorakoztak fel az ellenkultúra zászlaja alatt, és sokan hitték, hogy a világ vagy legalábbis az élet megváltoz-14
