A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
„Vittorio de Sica” kispadon Baróti Lajos személye a magyar labdarúgás egyik különleges korszakához fűződik, nevezetesen amikor véget ért az aranycsapat időszaka (1956 ősze), és újra a magyar labdarúgás feltámasztása lett a cél. Amikor elkezdte megtisztelő megbízatását, még játszott Bozsik, Hidegkúti, Grosics, beérett Mátrai, Fenyvesi, Tichy, Sipos stb. Majd az évek során csapatába építette Albertet (1959), Göröcsöt, Mészölyt, Farkast, hogy végül az 1978-as magyar fociidőszak (amikor másodszor is vállalta) "sztárjait" — Törőcsiket és Nyilasit is — beolvassza a nemzeti tizenegybe. Baróti negyedszázados labdarúgóedzői pályafutása mindezekre a nagy nevekre való tekintettel sem volt zökkenőmentes. A közvélemény sokszor nem értette meg a mester elképzeléseit, sokan és sokszor bírálták a kétségtelenül bekövetkezett kudarcok időszakában. Vezetése alatt (1962-es és 1966-os vb) mindig egy nagyszerű csapat alakult ki, és a gárda rendre valamilyen balszerencse miatt nem tudta feltenni az i-re a pontot. A mester 1957 decemberétől 1966 júliusáig volt szövetségi kapitány — először. Ez idő alatt a csapat 43-szor győzött, 18-szor remizett, és 19-szer vereséget szenvedett. A második kapitánysága 1975 májusában kezdődött, és 1978 júniusáig tartott. Itt az összmérleg: 19 győzelem, 9 vereség és 9 döntetlen. Erényei közé tartozott a játékosok posztjának a megtalálása a csapaton belül. Az ő tanácsára vitték annak idején egy sorral hátrább a Dózsában Káposzta Benőt, aki később a jobbhátvéd posztján remekül helytállt. Kár, hogy Baróti nem volt jó pszichológus, és sokszor elkapkodta a meccsek alkalmával a II. félidőt. Voltak játékosok, akiket nem kedvelt — Tichyt, Monostorit, Dalnokit. Az igazi neve Kratochwill Lajos volt. Fiatalon mint asztaliteniszező többször nyert vidéki bajnokságot. A Vasas csapatával 1956-ban elnyerte a Rapid ellenében (9:2) a Közép-európai Kupát. 1967-ben a Dózsát is vezette, külföldön a Benficával portugál bajnokságot is sikerült nyernie. Ma, nyolcvanon túl is kijárogat az NB I -es mérkőzésekre. A háború után, 1946-ban még Szegeden játszott a legmagasabb osztályban. De 34 éves korában egy lábtörés után, végleg a szegre akasztotta a focicsukát, és még ebben az évben Österreicher Emillel kötött barátsága után, leült a győriek kispadjára vezényelni azokat a játékosokat, akik ellen "tegnap" még játszott. S amikor Baróti Győrött csapatot csinált — mégis mennie kellett. Az 1948—49-es bajnokság utolsó fordulójában találkozott a Szeged és a Győr csapata. A szegedieken csak a győzelem segíthetett volna, s ennek érdekében mindent el is követtek. A félidőben belépett a győri csapat öltözőjébe a győri vagongyári igazgató,' és csúnyán "letolta" a játékosokat. Baróti kikérte ezt a hangnemet, és kitessékelte az igazgató elvtársat az öltözőből. Másnap Győrben már várta Barótit a felmondólevél — az ok az volt, hogy a mester nem ment bele a "bandába". Később a Bp. Postás edzője lett, noha a Csepel és a Fradi vezetői is megkeresték. A Postásnak pályája sem volt, és a mérkőzéseit az Üllői úton játszotta — a közönség amolyan "kis Fradiként" könyvelte el a csapatot. Baróti a válogatott élére 1957-ben került. A csapat kijutott az 1958-as vb-re, de ott kudarcot vallott. Az 1962-es vb-re viszont kialakult egy olyan csapat, amely esélyes volt a Rimet-kupa elnyerésére is. A csehszlovákok elleni (0:1) meccs szünetében nem tudta megtalálni azt a lélektani momentumot, amely átsegítette volna fiait a holtponton. Ugyanez ismétlődött meg Madridban a spanyolok elleni EK meccsen 1964 júniusában, ahol csak a hosszabbítás után vesztett (1:2) a magyar gárda, és "csak" a III. helyért mérkőzhetett. Következett az 1966-os vb. Ismét volt egy remek válogatott. Barótinak több szakember azt ajánlotta, hogy szerintük a kapusposzt nincs megoldva. Többen a pécsi Rappot ajánlották a figyelmébe, de Rappot még ki sem próbálta. 13 játékossal igyekezett azon a vb-én a sorozatmeccseken helytállni — és a kispadon ott ücsörgött a 30 éves gólkirály Tichy, a szintén gólzsák Dunai II., és az akkori magyar foci legnagyobb ígérete Varga Zoltán is. Őt, szerinte azért nem lehetett kipróbálni, mert még túl fiatal (!) volt. így aztán ismét a törvényszerű elbukás következett. Baróti még a Vasas edzője volt, amikor a játékosok teljesítőképességét a félidőben oxigénbelélegzéssel igyekeztek fokozni. Ez nem jelentett doppingolást, a játékosok mégis szinte szárnyakat kaptak tőle. — Ez azért van — mondta Baróti, mert a fiúk hisznek benne, s meg vannak győződve annak jó hatásáról. Aztán a Vasas vereséget szenvedett az Újpesttől — s Barótit valósággal megrohanták az érdeklődők. — Hogy következhetett be ez a vereség? — kérdezték. Talán a játékosok már nem hisznek a belégzés hatásában? — Dehogynem! — válaszolta a mester. Nagyon is hisznek benne, sőt annyira, hogy mindent ettől várnak — még a győzelmet is... Baróti Lajos edzői fénykorában az olasz Vittorio de Sica rendezőre emlékeztetett. E "rang" helyett bizonyára jobban viselte volna el, ha a csapat azokon az átkozott vb-mecscseken elér valamit. Csak hát abból az istenverte ha-ból kegyetlenül sok van. BABIÁK LÁSZLÓ 31
