A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
MINERVA kényszerszünet után ismét bevezették a bölcseleti tanfolyamokat is azzal a megkötéssel, hogy az előző karral ellentétben továbbra is hároméves képzést biztosított. A pozsonyiak így is rendkívül büszkék lehettek: az egyedüli akadémia volt az országban, amelynek ezt a kibővítést engedélyezték. Ezzel az intézkedéssel a legjelentősebb hazai tanintézetek sorába küzdötték fel magukat, mivel a jogászoknak lehetőségük nyílt, hogy "házon belül" képezzék magukat az érdeklődésüknek megfelelő, tanulmányi irányzatukkal rokon tudományágakban. A bölcsészet a múlt században még a klasszikus értelemben vett filozófiát jelentette: a logikán, az etikán és esztétikán kívül ide tartozott a lélektan, a nyelvtan, de még az asztronómia, fizika, matematika, tágabb értelemben az egész természettan is. Emiatt nem is választották el egymástól az egyes kutatási területüket illetően — mai szemmel — távol álló tudósokat. Ennek jegyében a már említett márványtáblán a "bölcselettanárok" közé sorolták a természettudós Tomcsányi Ádámot, az archeológus Römer Flórist, a történész Ortvay Tivadart, Wertheimer Edét és Hodinka Antalt, a pedagógiaelmélettel foglalkozó Pauler Ákost, de még a nyelvész Vutkovich Sándort és az író Kapossy Lucziánt is. A tanulmányi lehetőségek kiszélesítése egyben előrevetítette az egyetemmé válás lehetőségét is. Erre pontosan negyven évet kellett várniuk: az első világháború küszöbén, 1914-ben született határozat a két, már működő — a pesti királyi József Tudományegyetem és a kolozsvári királyi Ferencz József Tudományegyetem — mellett újabb két felsőfokú tanintézmény felállításáról. A választás Debrecenre és Pozsonyra esett. A császári és királyi jóváhagyással megszületett — sajnos nagyon rövid életű — királyi Erzsébet Egyetem megalakulása egyben a pozsonyi akadémia százharminc éves történetének a lezárását is jelentette, amely — köszönhetően nagyszerű tudós-tanárainak — bővelkedett dicső fejezetekben. A "Királyi Akadémia Pozsony — Bölcselettanárok" feliratú nagyméretű vörös márványtáblába — amely e tizenhárom évtizedet öleli fel — összesen negyvenegy nevet véstek. Az első Holló Mártoné, aki 1784—1785-ben mindössze egy évet tanított, az utolsó a történész Hodinka Antalé, aki 1906-tól az akadémia egyetemmé válásáig, 1914-ig oktatott. Tekintve, hogy az intézmény egész működési idejét feltüntették (1784-től 1914-ig), mindazok nevét elolvashatjuk, akik még az egykori Klarissza zárdában fejtették ki tevékenységüket, köztük a magyar természettudomány legnagyobb úttörője, Jedlik Ányos. Nagy részükről ma már alig tudja valaki, hogy itt, Pozsonyban kezdték meg tudományos pályafutásukat, vagy pedig ebben a városban fejtették ki minden elismerést megérdemlő tevékenységüket. Ozogány Ernő A szerző felvételei (A befejező rész következő számunkban) mi AZ ANGOL GYEP MITŐL OLYAN SZÉP A GYEP ANGLIÁBAN, MINT SEHOL MÁSUTT A VILÁGON? VALÓBAN CSAK NÉGYSZÁZ ÉVI ÖNTÖZÉS KELL HOZZÁ? NOS, MINDENKINEK LEHET ANGOL GYEP A HÁZA KÖRÜL, CSUPÁN AZOKAT A FOGÁSOKAT KELL ISMERNIE, AMELYEKET ANGOL SZERZŐNK MOST ELÁRUL. Emlékeznek még a viccre az Oxfordba látogató magyarról? Emberünk megkérdezi a kertészt, mitől lesz a gyep olyan sűrű, puha és zöld, mint sehol másutt. A kertész a következőt feleli: "Nagyon egyszerű: csak el kell egyengetni a földet, elvetni a magot, aztán négyszáz évig nyírni és öntözni a gyepet." Ez persze túlzás. Ahhoz, hogy egy angol gyep beérjen, nem négyszáz év, csupán négyszáz hét szükséges. Ami a magyar gyepet illeti, az sajnos évszázadok alatt sem lesz olyan puha, sűrű és rugalmas, mint az angol, mivel az éghajlat nem alkalmas hozzá: a tél túlságosan hideg és száraz, a nyár pedig túl meleg és — száraz. De azért magyar gyep is lehet olyan, mint az angol, legalábbis bizonyos távolságból. Csupán gondos előkészületek és évi nyolc hónapos folyamatos figyelem dolga. Azt valószínűleg nem kell elmesélnem az olvasóknak, hogyan kell gyepet nevelni. A magyarok állandóan ezt csinálják: felnevelik a gyepet, majd elhanyagolják, aztán néhány év múlva felássák az egészet és kezdődik minden elölről. Ezért mindössze néhány észrevételt, javaslatot teszek gyepügyben. Ásson be a földbe annyi komposztot vagy trágyát, amennyit csak lehetséges, hogy javítsa a föld minőségét és táplálja. Jól válassza meg a gyep helyét. A fű legjobban napfényben vagy félárnyékban nő, de védeni kell a tűző naptól, a hideg és a forró széltől. Teljes árnyékban egyáltalán nem fog kinőni. Legyen türelmes. Kezdje most az előkészületeket, ha augusztusban vetni akar. Teljesen simítsa le a felületet, vagy fűnyíróval egyengesse el a buckákat. Vigyázzon, hogy ne nyomja le nagyon mélyre az agyagrögöket, mert a gyökerek nem tudnak majd lélegezni. Tavaszig ne nagyon lépjen a fűre — az augusztusban vetett füvet még a tél beállta előtt háromszor-négyszer nyírja le. És most a gondozásról. Ahhoz, hogy a gyep az angolhoz hasonlítson, gondos nyírás, öntözés, CSONTRITKULÁST OKOZ Ne együnk alumíniumedényből Az alumíniumedények és evőeszközök használata kétszeresére növeli annak kockázatát, hogy éveink előrehaladtával csontritkulást kapunk — állítja egy ausztrál kutató, aki a New Scientistben tette közzé eredményeit. Különösen azokra vonatkozik ez, akik már fiatalon alumíniumedényben főzik vagy fogyasztják mindennapi étküket; az alumínium ugyanis főként a növekedési folyamat során károsítja a csontok állományát. Bizonyos főzési szokások tovább növelik a kockázatot, véli az ausztrál kutató: elsősorban a savanyú gyümölcsök vagy zöldségek hosszú ideig gereblyézés, gyomlálás és egyengetés szükséges. A növési időszak folyamán hetente legalább egyszer két centiméteresre nyírja le a füvet. Hagyja a lenyírt füvet a gyepen, legfeljebb seprűvel terítse szét, ha szükséges. A lenyírt fűszálak a gyep táplálékigényének mintegy negyven százalékáról gondoskodnak majd. Ha az esőfelhők nem segítenek, akkor egész nyáron hetente három este meg kell locsolnia a gyepet. Mivel azonban az öntözés tápanyagokat mos ki a talajból, fontos, hogy a tél folyamán gondosan táplálja a gyepet. A lehető legritkábban gereblyézzen: a gereblyézés tövestül húzza ki a fűszálakat. Az ősz folyamán elég két alkalommal eltávolítani a száraz leveleket. Az ésszerűség határain belül gyomláljon. Sok alacsony növésű zöld gyom van, ezek maradhatnak. Eltávolítani azokat kell, amelyek levélrózsát alkotnak, mint például a pitypang, a bogáncs, az útifűfélék és a pásztortáska, valamint a káposztafélék családjának más barátságtalan rokonai. Az eltávolításra ítélt gyomokat erős, hegyes tárggyal kell kifeszíteni a földből, az esetleg felfeszített füvet pedig cipővel célszerű letaposni. "Foltozza meg" a gyepet évente egyszer vagy kétszer. Húzza végig a földön a gereblyét, hintse szét a komposztot, vesse el a magokat, majd tapossa le a földet. Akik nem tudnak ennyi időt szánni a gyep gondozására, azoknak azt javaslom, hogy angol gyep helyett neveljenek inkább angol mezőt. A mező márciustól novemberig különböző virágok gyönyörű színkavalkádja. Egyszerűen ültessen el minden virághagymát és vessen el minden virágmagot, ami csak megszerezhető. Tíz év szükséges hozzá, hogy a virágok teljesen meggyökerezzenek a mezőn. Júniusban és szeptemberben vágja a füvet öt centiméteresre. Öntözni nem szükséges. A szénát felhasználhatja komposztnak. Brian McLean tartó főzése-párolása során oldódik ki az edényből alumínium, amely aztán az étellel bejut a szervezetbe. Francia démonűzők A felvilágosult Franciaországban még mindig létezik a "démonűzés" gyakorlata. Az ország északi részén egy imám — az érintett testvérének kérésére — megpróbálta "kikergetni az ördögöket" az algériai születésű, de már francia állampolgárságú Luisa Lardjouneból. A 19 éves lány belehalt sérüléseibe. A hatóságok kínzás vádjával eljárást indítottak a démonűzésen jelen levő három személy: a testvér, az imám és a helyi mecset vezetője ellen. 21
