A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
HETELO MULT Az első városi armálisok egyike Kassa jubiláló címeréről 625 évvel ezelőtt Európa egyik városa címeradományozó oklevelet, armálist kapott királyától. Jelentős esemény volt ez a korábbi címertani gyakorlathoz képest. "Nos Ludovicus Dei Gretia Rex Hungáriáé...", azaz: "Mi, Laljos, Isten kegyelméből Magyarország királya..." szavakkal kezdődik a latin címeradomány szövege, mely "Kelt Diósgyőrött az Úr mennybemenetele előtti hétfőn — május 7-én — 1369-ben". Ez a második címeradományozási okirat, mely fennmaradt. Az elsőt Temesvár kapta 1365-ben. 1. Az első 2. Nagy Lajos 3. Zsigmond 4. V. László 5. Ulászló Címert korábban elsősorban magánszemélyek kaptak, nemességük elismerése gyanánt, kitüntetésképpen. Közösségek, mai szóval élve, jogi személyek csak később részesültek ebben a kegyben. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyben e két város címere lenne a legrégibb. A magyar királyok már korábban is adományoztak címereket településeknek annak jeléül, hogy a királyi város csupán az uralkodótól függ. Ez abban nyilvánult meg, hogy a település az államfőtől az ország címerét kapta meg. Ebben az esetben azonban a városi címeren apró módosítást eszközöltek, hogy ne legyen összetéveszthető az ország szimbólumával, így kapott címert Zólyom IV. Bélától az akkor leginkább használt országcímer nyomán: Ezüstszínű kettőskeresztet vörös mezőben (13. sz.). Majd Besztercebánya, mely viszont az Árpád-sávokat vette át. Kassa címeradományozó okirata közli a címer leírását is: "fent (...) a három liliom képével ellátott aranysárga színű felső mezőt és lent az oldalirányú négy vörös és ugyanannyi fehér vonalat tartalmaz..." Ez az ország Anjou-kori címere nyomán készült. Hogy a címer szimbolikáját megértsük, röviden szólnunk kell Magyarország címeréről, mely mai, közismert formáját hosszú fejlődés után nyerte el. A ma kiscímemek nevezett magyar címer először Nagy Lajos korabeli érmén jelenik meg, de tudatosan és egyértelműen Magyarország jelképeként 1. Ulászló (1440—1444) király korában kezdik használni. Jelenlegi formájában két részből áll. A hasított (merőleges osztású) pajzs bal oldalát az Arpád-sávok (pólyák) foglalják el, a jobb oldalt vörös mezőben, zöld hármashalom, ezüst (fehér) kettőskereszt. Mérvadó vélemények szerint, a sávok az Árpádok családi címeréből származnak, a kettőskereszt, mely csak később bővült az eleinte színtelen, majd zöldszínű hármashalommal, az országot szimbolizálja. Az uralkodók eleinte címerükön hol a kettőskeresztet, hol a sávokat használták. Ezért különbözik Zólyom és Besztercebánya címere, noha mindkettő az államfő szimbólumát vette át. Az Anjouk magyarországi ágának címere szintén hasított pajzsú volt. Bal oldalán az Árpád-sávok, a jobb oldalon az Anjou-liliomok kék mezőben. A francia arany liliomokkal behintett kék mezejű címert VII. Lajos király vette föl először pajzsába és zászlóira a keresztes hadjáratok idején (1146—1150). Az ország címere tehát azt sugallta, hogy az Anjouk — anyai ágon — az Árpádok leszármazottai és családi kötelékeik folytán jogosultak a magyar trónra. Ugyanis II. (Sánta) Károly (1248— 1309) nápolyi király, Anjou és Main grófja, Árpád-házi Mária magyar királylányt vette feleségül 1270-ben. Mária így lett Nagy Lajos (1326— 1382) dédanyja. Lajos lányát, Mária magyar királynőt Luxemburgi Zsigmond vette nőül. Róla még szó esik a későbbiekben. Az Anjou korabeli címer látható Körmöcbánya városcímerében, mely azonban felső részében kibővült egy kék mezőbe helyezett, aranysárga kerék felével, Szent Katalin szimbólumával. Breznóbánya címere is őrzi a korabeli ország jelvényét. Azonban amiatt, hogy ne lehessen összetéveszteni az ország címerével, színeit tudatosan felcserélték. A sávok kék színűek, a liliomok vörös mezőben nyugszanak. A címer sohasem volt öncélú művészi alkotás, a rajta feltüntetett jelek, a heraldika virágzása idején, szigorú szabályoknak voltak alávetve. Egyik alapvető követelmény volt, hogy a pajzson nem volt szabad többdimenziós ábrázolásokat megjeleníteni. Ezt később nemigen tartották be (pl. az alakos ábrázolásoknál). Kassa első adományozott címere tehát némileg elütött az ország címerétől, mégha annak jelképrendszerét megtartotta. Nem hasított, hanem vágásos (a felső vízszintes széllel párhuzamos osztású) pajzs volt, tehát két részre, mezőre tagolódott. Ezt a címert a későbbi uralkodók bővítették, de a címeren belüli ábrázolásmód nem változott. A már említett Zsigmond király (1387— 1437) egy vörösruhás angyallal egészítette ki Kassa címerét, melynek fejét kereszt díszíti. Ez már a címer külső dísze, mely — szigorúan véve — nem tartozik a szűkén vett címerpajzshoz. Az angyal a pajzstartók (telemanok) csoportjába tartozik. Ezek olyan emberi vagy állati alakok, akik/amelyek a címer mellett, vagy mögött elhelyezkedve a pajzsot tartották, "őrizték", vagy "védték". Zsigmond 1423-as bővítését V. (Habsburg) Lászlóé (1453—1457) követte, aki 1453-ban egy ezüstruhás angyalra cserélte föl a korábbi telemant, akinek szintén kereszt "nőtt" ki a homlokából. A pajzson, az angyal előtt egy 10
