A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
HÉT KASZAPENGÉS KALÓZKODÁS Mozgalmas jelenetünkön néhány a kalózok által elrabolt tárgy rejtőzik. Megtalálja őket? Gyemekkoromban, július táján elbűvölve hallgattam reggelenként a minden más zajt elnyomó kaszapengést. Lajos bátyó, ez a tagbaszakadt paraszt verte szomszédunkban a kaszát, készült az aratásra. A kis vasüllőt lába közé szorította, s kalapácsával ütemesen pofozgatta az üllőre helyezett pengét. Nagy kerek fejét kissé lehajtva dolgozott, s egészen elmerül munkájában. Gyakran elnéztem, ahogy vászongatyájában, kékfestő surcában nyújtott lábbal ült a földrevetett szalmán, s bal kezével a kaszapengét tartva, jobbal a kalapácsot emelgetve élesítette a vasat. Ha elvétette az ütést, káromkodott, vagy csak nyelt egy nagyot. Pesta bátyó, az édesapja, aki olyan vén volt, hogy azt sem tudták, mikor született, hálóhelyéről, az ólpadlásról lassan kászálódott az odatámasztott létrán. Felnézett a kéklő égre, és réveteg mozdulatokkal simogatta le gúnyájáról az odatapadt szénaszálakat. Vizenyős szeme megtelepedett a trágyadombon, elnézte, ahogy kapirgálnak a tyúkok, aztán a zsebéből előhúzta disznóhólyagból zsugorított "acskó"-ját. Belekotort, s markolászta a dohánytörmelékkel kevert bagót. Egy adagot beveA reklám komoly tényező a kereskedelemben, amit az is bizonyít, hogy egyre több pénzt áldoznak rá. A cél közismert: bebeszélni a "potenciális vevőnek", hogy "éppen arra van szüksége", hogy "mennyire hasznos", és többnyire nem hiányzik az az üres szlogén sem, hogy "elérhető áron". Már akinek nincs zsebláza. S mivel a befolyásolás egyik módszere az ismétlés, többnyire unos-untalan nyúzzák ugyanazt a szöveget és "szembeszöktetik" ugyanazt a sokszor naiv, butácska és idegölő képsorozatot a tévében. Nemcsak kereskedelmi, hanem turisztikai, közélelmezési stb. reklám is van. Komoly tevékenység tehát, de sokszor a humor sem hiányzik belőle, ami lehet céltudatos reklámfogás, de néha baki is. Akad sok mosolyt, kacajt fakasztó reklám. Lám, néhány a javából. A nehezen hozzáférhető magas hegységi üdülőket kevés turista látogatja, különösen ha rossz a bekötő út. Egy ilyen turistaszűkében levő helység vezetősége a hetvenes években az észak-olasztett pállott szájába, s rágcsálni kezdte. Szája szögletéből állára csörgött a piszkosbama lé, amit kezefejével néha-néha szétmázolt az arcán. Közben tovább pengett a kasza, már a reggelt is elharangozták, de Lajos bátyó még mindig a kaszával foglalatoskodott. Nyílt a ház ajtaja, s kikukkantott a Tercsi néni. Néhány pillanatra belefürdött a kaszapengés muzsikájába, aztán kiáltott: — Asztalon a früstök. Lajos bácsi úgy tett, mintha nem hallotta volna. Még erőteljesebben pengette az üllőt. Tercsi néni kiperdült az udvarra, megállt az ura előtt, és kérte: — Gyüjjék má! Kész a früstök. Lajos bátyó hirtelen fölpillantott, és egy erőteljes mozdulattal leállította magát. Lassan föltápászkodott, s megmozgatva elgémberedett lábát, beballagott a házba asszonya után. Pesta bátyó is kiköpte a bagót, s a konyha felé vette az irányt. A kasza, az üllő meg a kalapács ott maradtak az udvar közepén. Türelmesen vártak lelógó bajszú gazdájukra. I). Gy. országi lapokban a következő hirdetést tette közzé: "Látogassák San Vincenzosotto-Palermót! Nálunk a hegyekben csend van; nem jár itt sem autó, sem motorbicikli! — ide csak a szamarak másznak fel. Jöjjenek, és Önök is meggyőződhetnek erről!" Egy clevelandi áruház "vigasztaló" hirdetése: "Ha Önt városunk utcáin csóréra vetkőztetik, ne búsuljon! Jöjjön hozzánk: felöltöztetjük tetőtől talpig!" "Nálunk a levesben sohasem talál hajszálat!" — hirdette egy londoni vendéglős 1988-ban. A kíváncsi vendégek belépve a vendéglőbe mindjárt meggyőződhetnek erről: a tulajdonos, a szakácsok, a pincérek mind kopaszok voltak. Egy bostoni kezdő fül-orr-gégeszakorvos hirdetése 1983-ból: "Az amerikaiak több mint fele szemüveget hord, ami bizonyítja, hogy fül nélkül nem boldogulnak. Fogadóórák: 9—14-ig." Marokkó főváros, Rabat kijáratánál, Ahmedben, Ahmed benzintöltőjének reklámja: "Ez az egyetlen benzintöltő a Szaharában. A többi délibáb." Van önreklám is. Hogy felhívja kliensei és konkurensei figyelmét arra, mennyire elfoglalt ő, egy stockholmi üzletember a következő hirdetést tette közzé néhány lapban: "Nagyon elfoglalt férfi keres olyan egyént, aki naponta helyette az orvosi előírásnak megfelelően fél órát sétálna a parkban." Egy amerikai vándorcirkusz igazgatója, hogy nézőket szerezzen, a reklámtáblákra ráíratta: "Belépés díjtalan!" Az előadás végén a kijáratnál három, botokkal felfegyverzett atléta állt, s egy reklámtábla a felirattal: "Kilépés három dollár!" Történt mindez 1968-ban. És egy "valamivel" régebbi, időszámításunk előtti harmadik évezredi, valószínű, a világ első rekláma, egy Memphiszben (Egyiptom) talált kőoszlopba vésve: "Itt lakom én, Rinosz Ciprusról, Istennek akaratából a leggyorsabb és legigazibb álomfejtő. Nagyon mérsékelt áron fejtek." Már akkor is: az a "mérsékelt" ár! Mi, mai vevők is jól tudjuk, mi az: reklámfogás... V. J. A "MÚLTIDÉZŐ" történelmi vetélkedőnk tizenharmadik fordulójának helyes megfejtése: 1. A Honfoglalás 894- ben kezdődött, és 900-ban fejeződött be. 2. A monda szerint Árpád fehér lovat, nyerget és féket küldött a morva fejedelemnek, Szvatopluknak, és egy csomó füvet, egy korsó vizet és egy marék földet vett tőle. Ez az utóbb országvételnek magyarázott eljárás valójában a nomád szerződéskötés rítusa volt. A kérdések helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Izsóf László Vághosszúfaluról. REKLÁMKABARÉ 27
