A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJAmi A rovat \f^¥ p Tisztelt Magányosok Klubja! Olvastam a "Pipogyafráter" jeligéjű (megjelent az A Hét 30/94 — a szerk. megjegyzése) apuka helyzetéről, s ha valóban kíváncsi mások véleményére, hát legyen! Kedves Apuka! Értékelem az egészséges önkritikáját. Igaz, ami igaz — Ön valóban egy gyönge, pipogya, gyáva ember. Bár, szerintem lehet ezen javítani, hiszen ezt bevallotta saját magának, és volt bátorsága elmondani a problémáját másoknak is. Ismerek egy másik "pipogya frátert", aki hasonló cipőben jár. Pár éve még a sarkára állhatott volna, de most már késő. Évekig pelenkázott, etetett, fölkelt éjjel a gyerekekhez, orvoshoz, óvodába, iskolába, különórákra, szülői értekezletekre ő járt. Mosott, főzött — körülugrált mindenkit a családban. Most 17 évi házasság után a feleségének szeretője van, elválnak, és több mint valószínű, hogy a gyerekek a nőhöz kerülnek, mert ő is és a szeretője is tele vannak pénzzel. S a mai világban, sajnos, ez a mérvadó. Azt tanácsolom, ha nem akar hasonló vagy még rosszabb helyzetbe kerülni, szedje össze magát végre, amíg nem késő. Ha valóban a családja a fontosabb, nem engedheti meg magának, hogy pipogya legyen! Hallgasson a barátaira, a nagyszülőkre — most az egyszer igazuk van! És kérdezze meg a feleségéi, mi a legfontosabb az ő életében? Az, hogy szép és lépten-nyomon megbámulják a férfiak, vagy az, hogy Önt boldoggá tegye és szüljön még legalább két gyereket! így kerekedjen felül ezen a rossz helyzeten, és ne úgy, hogy hallgat és türelmesen keni a kenyereket, pelenkáz és mos! Az ilyen nő, mint a felesége, szégyellheti magát, mert csak a kirakatba jó, de nem anyának és feleségnek! "Egy 25 éves lány, akinek minden vágya, hogy egyszer feleség és anya lehessen" Tisztelt Szerkesztőség! Figyelemmel olvastam az A Hét 30. számában írásukat, melyben idéznek néhány olvasó leveléből. Nagyon tetszik nekem, hogy törődnek az emberek sorsával, legalább úgy, hogy nyilvánosságra hozzák a problémáikat abban a reményben, hogy lesz rá válasz, jó tanács. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban leírjak néhány gondolatot: A pszichológusok azt mondják: valós problémákra mindig akadnak megoldások. Az ember többnyire a saját, egyéni gondját tartja a legfontosabbnak. Ez nem számít egoizmusnak, hiszen nem születtünk társadalmi lénynek. A baj fő forrása viszont az, hogy észre sem vesszük: nap mint nap mennyi bánatot, bosszúságot okozunk embertársainknak. A testi sérülésekről készíthető látlelet, megállapítható, hogy hány napon belül gyógyul a seb, de az, hogy egy felelőtlen megjegyzés, hangsúly, gúnyos pillantás milyen súlyos állapotot hoz létre, nehezen vagy egyáltalán nem mérhető. Ki tudja végül is, mi okozza a halált? A lélek érzékeny! Az ember, nyel ve viszont éles, mint a kés, ölni tud vele. Hányszor nevetünk ki betegeket, csúnyákat, szegényeket... A humanizmus az egymás iránti figyelmet, toleranciát és még hosszan sorolhatnám, hogy mit hirdet. Az elv maga szép, de sajnos alig valósítunk meg belőle valamit. Paradox helyzet, hogy a XX. század szülöttei igen magas szellemi színvonalat követelnek egymástól, csakhogy ebből a léleknek igen kevés jut. Egy nők mellett magányosan élő filozófus Kedves Magányosok Klubja! Szeretném én is megírni Önöknek szomorú történetemet. Viszonylag későn nősültem, amikor mások már nagyapákká válnak — ötvenévesen. A feleségem huszonhat évvel volt fiatalabb nálam. Azonnal gyereket akart. Meg is született Tímea, a lányunk. Mit gondoltam ekkor? Azt, hogy nagy baj nem lehet, ha velem bármi történik, ott az ifjú nejem, ő majd felneveli a kislányt. De megtörtént a tragédia: a feleségem friss vezetői jogosítvány tulajdonosaként karambolozott az autónkkal. Emiatt a hátgerincében megszakadt egy ideg, tolókocsihoz kötötten élte tovább az életét. Ő, a szép, mindig csinos, aki soha nem bírt egy percig sem nyugodtan ülni! Kétszer műtötték. A második esetben — a műtét sikerült, a beteg meghalt. Harmincnyolc évesen temettük el. Én ekkor már hatvan felett jártam. Képzeljék el, nyugdíjasán szakadt rám mindaz, ami egy gyerek felnevelésével jár. A szomorú az, hogy az akkori barátok meg sem ismernek. Itt állunk a lányommal kettesben, és azzal a tudattal, hogy még őt el kell indítanom az életbe. Senki sem segít nekünk. Azt szoktam neki mondani olyankor, amikor szomorú vagyok és a lányomnak sincs kedve nevetni: "Nem baj Timikém, hidd el, egyszer minden jóra fordul. Addig ne búsulj, amíg engem látsz!" Csupán magamban szoktam halkan hozzátenni: mi történik veled akkor, ha majd már nem lehetek melletted? Szomorú sorsomat azért írtam meg, mert nincs kivel beszélgetnem, és csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, ne higgyék azok, akik sokkal fiatalabb feleséget találnak maguknak, hogy minden úgy történik, ahogy eltervezték. Sajnos, a sors ellen nem lehet harcolni. Üdvözlettel: egy idős apuka Társkereső 42/165, barna hosszú hajú, önhibáján kívül elvált asszony vagyok. Szeretnék megismerkedni korban hozzám illő férfival, 48 éves korig. Egy gyermek nem akadály. Kalandorok kíméljenek. Jelige: Lia A Hét 94/418 32/167, minden szempontból absztinens férfi, nem nagyravágyó lány ismeretségét keresi házasság céljából, Komáromból vagy a környékéről. Fényképnek örülnék. Jelige: Elszalasztott boldogság A Hét 94/419 Várom annak a 21—28 év közötti fiúnak, lehetőleg fényképes levelét, aki a Bak—Szűz jegyében született, és magasabb 165 cm-nél. Jelige: Őszinteség A Hét 94/420 33/185/72, szőkehajú, barna szemű legényember vagyok. Keresem azt az elvált, özvegy vagy hajadon nőt, aki bízik, s hisz a szerelemben. Egy-két gyermek nem akadály. Válaszleveleket lehetőleg barna hölgyektől várok, 40 éves korig. Jelige: Ketten a csók nélküli éjszakák ellen A Hét 94/421 Jóképű, intelligens, szolid, gyerekszerető, 24—30 év körüli férfi bemutatkozó levelét várja egy 22/170, barna hajú, zöld szemű lány. Kérem, kalandorok kíméljenek. Jelige: Boldogság—szeretet A Hét 94/422 32 éves, 160 cm magas, elvált nő vagyok. Olyan becsületes férfi levelét várom, aki el tudna fogadni a kisfiámmal együtt. Fényképnek örülnék. Jelige: Jóban, rosszban együtt A Hét 94/424 Flarmonikus és tartós kapcsolat reményében keresi társát egy komoly gondolkodású, egyedülálló, 35 éves, kisebb testi fogyatékossággal rendelkező férfi, hasonló sorsú, értékigényes, érzelmeket adni és kapni tudó hölgy személyében. Jelige: Sorsunk egybeér A Hét 94/425 23
