A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
mi 0 Lángoló jég Több színészkollégája, mint például Kevin Costner, Robert de Niro és Mel Gibson után most Steven Seagal is úgy döntött, hogy rendezni fog. Igaz, ezt a szándékát már többször bejelentette, de ezúttal végre Ed Horowitz és Robin U. Russin valóban megfelelő forgatókönyvet írt a számára. Steven Seagal, ez a hihetetlenül laza izomzatú "fenegyerek", az aikido, a kendo és a karate nagyszerű ismerője, fokozatosan jutott el a rendezésig — forgatókönyvíróként és gyártásvezetőként már bemutatkozott. A kemény akciófilmekben, amelyekben eddig játszott, végül mindig a jó győzedelmeskedett a rossz felett. Seagal új filmjét — Lángoló jég (On Deadly Ground, 1994) — szintén optimista kicsengésűre építette fel. Amikor Forrest Taft (Steven Seagal) rájön, hogy az Aegis Oil Company — ahol ő is dolgozik — önös érdekeit tartva szem előtt, mit sem törődik munkásaival (egyre több a baleset), a csodálatos természettel, sőt már az eszkimók életét is veszélyezteti, a szép eszkimó lánnyal, Masuval és eszkimó barátaival együtt megpróbál segíteni. így kerül szembe egymással Forrest Taft, a furattüzek szakemberre és Michael Jennings, a főnöke — s a jéghideg Alaszkában egyre forróbbá válik a levegő... Kétségtelen, hogy az egész történetet Steven Seagal "tartja össze" százki lencven-egynéhány centiméterével. Azoknak, akik csupán a "kemény" jelenetek miatt kíváncsiak a filmre, még Seagal transzmutációját is végig kell szenvedniük, de aztán bőven kárpótolja őket a keleti harcok tudományából adott bemutató — amely persze az alaszkai természetért történik. Seagalnak a történet megfilmesítése nemcsak valamiféle kalandvágyat jelentett, hanem ezáltal is szerette volna kifejezésre juttatni, hogy a természetet csak úgy menthetjük meg, ha mindannyian teszünk érte valamit. A filmszínész-rendező Michael Jennigs szerepére az Oscar-díjas Michael Caine-t kérte fel. S bár Caine eddig jobbára pozitív hősöket alakított, a telhetetlen, vakmerő és ridegen számító főnököt nagyszerűen játssza. A fiatal, tehetséges Joan Chent (Masu) legutóbb Oliver Stone Ég és Főid című filmjében láthattuk. Chent lenyűgözte az eszkimók élete és kultúrája, s igyekezett a nyelvüket is megtanulni. A záróképsorokban egy gyönyörű, idilli tavon csónakázva újra összejön a természetet védelmező páros, mintegy bizonyítva, hangsúlyozva, hogy — bár Földünk természetvilága sajnos már jócskán sérült —, ezúttal a harcból igenis ők kerültek ki győztesen. S miközben mi hazafelé tartunk a moziból, meglehet, hogy Steven Seagal már az új filmjén gondolkodik. Bizonyára azon sem fogunk unatkozni... (tóth) TELEVÍZIÓ A tékozló zseni Ezt a címet viselte az az egyórás portréfilm, amely Oscar Wilde életét, jellemét, illetve azt az utat volt hivatva bemutatni, amelyet az író a londoni szalonok dandyjétől a hímévig, majd a megaláztatásokig és a névtelenségben bekövetkezett haláláig tett meg. Az előkelő családban született írónak már a szülei sem voltak mindennapi emberek. Apja kórházalapító, helytörténeti munkák szerzője, akinek házasságon kívül három gyermeke született. Oscar Wilde életét két fordulópont határozta meg. Az első 20 éves korára esik, amikor Oxfordba került, s találkozott két kitűnő, bár egymástól gyökeresen különböző professzorral: Ruskinnal és Páterrel. Mindketten hatottak Wilde esztétikai nézeteinek kialakulására, aki azt vallotta: "Minden fa gyümölcsét meg akarom kóstolni Isten kertjében!" A "rossz fiú", aki a záróvizsgákon való jó szereplésével már egyszer meghökkentette környezetét, továbbra is azt vallja: csak szórakoztatva vagy megbotránkoztatva lehet bejutni a legjobb társaságokba, a kibeszélésnél pedig csak egy valami rosszabb: ha egyáltalán nem beszélnek az emberről. Megjelentette hát Forrest Taft — Steven Seagal FOTÓ: GEMINI 1881-ben a korízléshez képest meghökkentő verskötetét, és egycsapásra a társadalmi élet élvonalába került. Amikor költekező életmódja miatt már sikerült felélnie apai vagyonát, Fortuna a segítségére sietett: egy tengerentúli, 135 előadásból álló körútra kérték fel. Egyéniségével meghódította a világot, de tudta, előbb-utóbb művészetével is sikert arat majd! Párizsban, nászújta során találkozik Huysmans A reborus című alkotásával, amely ötletet ad számára a Dorian Gray arcképe megírására. Második gyermeke születésének évében jön rá arra, hogy leginkább saját neméhez vonzódik, s kettős életet kezd élni. 1891-től datálódik viharos kapcsolata egy általa Bosie-nak nevezett fiúval. Ez az időszak O. Wilde, az író fénykora, hisz uralja a színpadokat, London figyelmének középpontjában áll. Dőlt hozzá a pénz, ő meg két kézzel szórta. Majd elérkezik életének második fordulópontja: Bosie apja minden áron (!) véget kíván vetni a fiú és az író kapcsolatának. A fiú apja elleni rágalmazási per megindítására biztatja Wilde-ot, s ennek során lelepleződik Wilde homoszexualitása is. Az első számú íróból pillanatok alatt első számú bűnözőt kreálnak. Két év kényszermunkára ítélik. Anyja halála és a büntetés kemény megpróbáltatásai felmorzsolják. Ekkor születik bűnbánó vallomása, a De Profundis. Bár két év múlva szabadon engedik, és ő Párizsba siet, ott mégis második száműzetése veszi kezdetét. Egykori barátai elfordulnak tőle vagy keresztülnéznek rajta. A kezdeti ellenségeskedés szánalomba fordul, és 1900-ban, amikor meghal, mindössze egy maroknyi hűséges barát kíséri el utolsó útjára. Pedig Wilde, akinek neve sokáig tabunak számított polgári körökben, a modem világ embere volt, alkotásai kiállták az idők próbáját. Aki nem ismerte őt, az a rendelkezésekre álló dokumentumok felhasználásával készült filmből érzékletes képet kaphatott róla. Zsebik Ildikó 18
