A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
KARL BÖHM 1894—1981 1979-ben történt, amikor még természetes volt, hogy egy rendkívüli operaest vagy koncert kedvéért az ember "felugrott" Prágába. Ilyen rendkívüli eseménynek ígérkezett — a ‘45 utáni években először — a bécsi Staatsoper vendégjátéka az akkori Smetana Színházban, Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén című remekével. A bécsi előadás rendkívüli sikerének híre már elérkezett hozzánk, tudtuk, hogy Kari Böhm vezényli kedvenc operáját, a pajkos Zerbinetta félelmetesen nehéz szólamát pedig Edita Grüberová énekli fenomenálisan. És itt kezdődött a baj... A hatóságok ugyanis nem egyeztek bele Grüberová jelenlétébe s megtagadták a beutazási engedélyt, mire Böhm visszaüzent — vagy Grüberová is, vagy senki... Szerencsére az "is" győzedelmeskedett, s így találkozhattam személyesen életemben először és utoljára az akkor már 85 éves Kari Böhm művészetével. Kari Böhm száz éve született Grazban augusztus 28-án, s tizenhárom éve, augusztus 14-én Salzburgban ért véget 87 évre méretezett életének útja. Indulásáról a Pontosan emlékszem című önéletrajzában ezeket írja: "Mióta az eszemet tudom, kétségtelen volt, hogy muzsikus leszek, apám azonban, aki a grazi Városi Színház ügyésze és jogtanácsosa volt, s mint ilyen, jól ismerte a középszerű művészek nyomorúságát, így szólt: Ha látom, hogy valóban viszed valamire, akkor számíthatsz teljes támogatásomra. De a biztonság kedvéért végezd el a jogot, hogy irodában dolgozhass, ha valami balul ütne ki". Kari Böhm meg is szerezte a jogi diplomát, de némi öniróniával megállapítja: "Szerencsére jogászként sosem szabadultam rá az emberiségre..." Zenével zsenge gyermekkorától foglalkozott, de zeneiskolát sosem végzett, tudását főleg magánúton és a gyakorlatban szerezte. Mint zongorázni tudó hamar a színház korrepetitora lett, s nemsokára vezényléssel is megbízták. Később arra a kérdésre, hogy hogyan lesz valaki karmester, ugyanúgy válaszolt, mint egykoron a győri születésű Richter János, a neves Wagner-dirigens: az ember fellép a pódiumra — és vagy tud vezényelni, vagy sosem tanulja meg. A művészi pályán hatalmas léptekkel haladt előre, s bár Grazban perspektivikus jövő állt előtte, Bruno Walter hívására mégis Münchenbe szerződött. Jól tette. Itt Walter barátságát és irányítását élvezte, rengeteget tanult s új művekkel bővítette repertoárját. Hat dolgos év után Darmstadtban vállalt vezető állást, majd Hamburg s 1934-től Drezda következett. A Semper Operbeli működése életének egyik leggyümölcsözőbb korszaka lett. Erre az időre esik kapcsolatfelvétele a Bécsi Filharmonikusokkal — akiket aztán élete végéig rendszeresen vezényel —, s 1941-től a Staatsoper élére áll. A háború után, mint annyi más zenész sorstársa, kétéves szilenciumra lett ítélve, mely életének legmélyebb pontja lett. 1955-ben — igaz, rövid időre — az újjáépült bécsi operaház élére áll ismét, s a Fidelióval kezdi az épület új fejezetét. Az eseményt a televízió is közvetítette, s az akkori aprócska képernyőn Pozsonyban már láthattuk is ezt az előadást. Bécsi operavezetési tevékenysége az utolsó ebben a minőségben, ezután mint szabadúszó karmester vezényel tovább Salzburgban, Bayreuthban, New Yorkban s a világ összes jelentős zenei centrumában. A koncert- és operadobogón tulajdonképpen mindent vezényelt — Alban Berg Wozzeckjétől kezdve Wagner Tristánjáig —, de szeretete igazában Mozartnak és Richard Straussnak szólt. Ez utóbbival főleg drezdai évei alatt került közeli kapcsolatba, s ő az utolsó, aki a straussi hagyományt továbbadja. Ennek az affinitásnak, kölcsönös megértésnek az eredménye, hogy A hallgatag asszony című operát Böhm tartja Drezdában keresztvíz alá, a Daphnét pedig Strauss egyenesen neki dedikálja. Böhm boldognak mondhatta magát, hiszen aggastyán korában a művészi beérés teljes pompájában is még a dobogón állt, s művészetének dokumentumát a hanglemezek barázdái őrzik az utókor számára. Mozart összes szimfóniája — hogy művészi hagyatékából csupán néhányat említsek —, öt nagy operája ma épp úgy mértékadó közkincs, mint az autentikusnak minősített Strauss-operák tolmácsolása. Ha lemezeit hallgatom, mindenkor az az apollóni harmónia, az a kiegyensúlyozott Szépség érzete kerít hatalmába, mely az Olümpuszon uralkodhatott, mikor Zeusz fenséges fiának lantja szólt. VARGA JÓZSEF HÍRMONDÓ Itt járt Dempsey és Makepeace Az amerikai Michael Brandon (Dempsey) és az angol Glynis Barber (Makepeace), a közkedvelt angol krimisorozat főszereplői pár napra ellátogattak fővárosunkba. A szimpatikus házaspár — akiket éppen ez a sorozat "hozott össze" — magával hozta kétéves kisfiát, Alexander Maxot is. A háromnapos látogatás programja igen gazdag volt. A sajtótájékoztatón — amelyen Boris Farkai, Dempsey "szlovák hangja" is megjelent — elhangzott többek között, hogy Brandon jelenleg egy új sorozat forgatókönyvén dolgozik — és ki más játszaná a főszerepet, mint ő maga és Glynis. (Fotó: Prikler) A MŰFOGSOR Barátom panaszkodik a műfogsorára, de nem azért, mert szorítaná, nyomná az ínyét valaholt hanem, mint mondotta drága. — Micsoda? Drága? És mitől lett drága? — riadtam fel, mert nem nagyon figyeltem oda szavaira. — Bizony drága, az enyém meghasadt és a doktor először a csekkutalványt nyomta a kezembe, és utasított, hogy menjek a postára kifizetni a javítás árát, és csak azután fognak érdemlegesen foglalkozni a repedéssel. — De hát mitől repedhet meg egy fogsor, csak nem kőbe haraptál? — Nem, de mosolyogni fogsz... Hozattam az unokámmal egy fogsor tisztító tablettát, olyat, aminőt a tévében reklámoztak, hogy majd megtisztítja a szennytől és a maradványoktól, mint a Niagara-vízesés. A tabletta bizony mindjárt azon az éjjel "nekiment" a fogsoromnak. Másnap egy kenyérhéjba roppant bele, köszönet a reklámnak! — És most mit fogsz csinálni? — Semmit! Azaz kifizettem a taksát, valamivel több volt egy százasnál, és megjavították. De az idő, az idő, mert ugye várakoztam a rendelőben, aztán a postán, és csak azután jelentkeztem a laboratóriumban. Jó munkát végeztek a pénzemért, majdnem új lett a fogsorom. A fogorvosom azonban javasolta, hogy az egészet ki kell majd cserélni, mert vagy tíz éve használom már. De csak novemberben kerül rám a sor. Még szerencse, addigra legalább megspórolom rá a pénzecskémet — mondta öreg barátom, és a Tele Magazin címoldalán mosolygó Jack Lemmon képét lobogtatta. Neki igazán szép fogsora van, csak ne a Niagarában fürdesse! (vidéki) 9
