A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
HÉJ OTT JÁRTUNK Vasárnap, reggel 7 óra. Talán csak azért, mert előző este játszották a holland—brazil világbajnoki labdarúgó-mérkőzést, a város még alszik. Ha itt-ott fel tűnik is egy-egy járókelő, az sem holland. Bevándorló. Olyanforma furcsa figura, akivel nem szívesen találja magát szembe a magányos vándor. Narkós. S ahogy múlik az idő, számuk egyre nő. Mintha Dickens valamelyik regényéből Jellegzetes holland épületek alól kikandikáló szerkezetek segítségével az ablakokon át emelik be oda. Hollandia a világ egyik legsűrűbben lakott országa, ahol a lakáshoz jutás az élet nagy ajándéka. De mert nem adatik meg mindenkinek, ezért ma is mintegy 2800 olyan hajó állomásozik a városban, amely otthonul is szolgál utasainak. A gyémántjairól, régiségeiről és tulipánjairól híres Amszterdam számos kitűnő butikkal, ékszerbolttal és könyvesbolttal is büszkélkedik. A város kereskedelmi múltjára emlékeztetnek azok az üzletek, amelyek a világ minden tájáról érkező egzotikus áruval vannak tele. Távolkeleti kereskedelmének "hagyatéka" a nagy számú indonéz, kínai és japán étterem is. Bár a holland konyha nem túl híres a kreativitásáról, és elsősorban a minőségi sajtra, húsra és zöldségfélére épül, mégis amit bájos mosoly kíséretében a turistáknak itt feltálalnak, az ízletes, könnyen emészthető és tápláló. ”: t a k é n t AMSZTERDAMBAN lépett volna elő ez a sok szakadt, meggyötört arcú ember. Az utcákon rengeteg szemét, és egyre több félelmetes, ugyanakkor szánalmas figura. Az első órákban ez jelenti számomra Amszterdamot. Kilenc óra tájt kezd megelevenedni a város. A főtérre, ahol Madame Tusseau amszterdami panoptikumának nyitására várunk, a mellékutcákból emberek csoportjai zúdulnak. Pillanatok alatt megtelik a panoptikummal, a királyi palotával, a koronázó templommal, a De Bijenkorf áruházzal, illetve a Grand Hotel Krasnopolskyval körülölelt tér. Ezen a napon mi vagyunk a viaszbirodalom legelső látogatói. A mese, amely bent megelevenedik előttünk, legalább olyan meghökkentő, mint a holland világváros első pillanatokban ránk gyakorolt hatása. Zseniális ez a panoptikum, először Hollandia "történetébe" léptünk be. Később a kép kitágul, s kitekintünk a nagyvilágba. Vezető politikusok, popsztárok tökéletesen megformált, életnagyságú másaiba botlunk. Kattognak a fényképezőgépek, mindenki egy-egy híres-hírhedt "partner" után néz, hátha sikerül csőbe húzni az otthoniakat azzal, hogy itt híres emberekkel paroláztunk. Következő úticélunk egy gyémántcsiszoló műhely. Ha már a gyémántra nem futja, legalább hadd lássuk ezt az igényes munkafolyamatot, amely során a tündöklő ékkő kialakul. A színvonalas szakmai bemutatón egyebek között azt is megtudjuk, hogy a város gyémántkereskedelmét a zsidó menekültek honosították meg, és 1908-ban itt metszették a máig legnagyobb gyémántot, a Cullinant. A látogatónak itt nem kötelező vásárolnia, anélkül is szívesen látják egy üdítőre vagy kávéra. Azt mondják, tavasszal érdemes Amszterdamba utazni, amikor mindenütt tarka tulipánok nyílnak, és az égbolton fodros felhők úsznak. Nyáron az utcák zsúfoltak, az időjárás kiszámíthatatlan. Hál’ istennek, mi tökéletes időjárást fogtunk ki, s a rekkenő hőségben is nagyon élvezzük a hamisítatlan holland virágpiacot. Hja, kérem, ilyen kínáVirággumók gazdag választéka latból nem nehéz otthonunk köré bájos virágoskertet varázsolni! Gondolnak persze a messziről érkezőre is, akit a virágmagvak és -gumók töméntelen mennyisége csábít vásárlásra. Amszterdam "felfedezése" történhet vízi jármű igénybevételével vagy a hepehupás téglajárdákat róva. Akár így, akár úgy barangolunk benne, előbb-utóbb ráérzőnk ennek az "egzotikus" városnak ezerféle apró részletére. Ami már az első nap után megfogalmazódik bennem, egy mondatban így summázható-: Ezpk a hollandok igazán nem vádolhatok meg gigantomániával! A pici alapterületű 3—4 emeletes házaik csodálatosak. Rossz nyelvek szerint azért ilyen "emberszabásúak", hogy minél kisebb alapadót kelljen fizetniük. Megannyi egymásba érő épület, a reneszánsztól a posztmodernig, s mégis mind más és más. Közös viszont bennük az, hogy valamennyinek az ablaka az igazi éke, jellegzetes függönyeivel (amelyeket éjszakára sem húznak össze) és virágaival. Amit az itt élők szűk ajtóikon át képtelenek a lakásba vinni, azt a háztetők Amszterdam legnépszerűbb éjszakai látványossága a vöröslámpás negyed, ahol a rendőröktől békén hagyott prostituáltak — csábos fehérneműben a XVII. századi házak ablakaiban ülve — kínálják szolgáltatásaikat a járókelőknek, akik még szex-shopok vagy zsúfolt sztriptízbarlangok között is válogathatnak. Hollandiát, a ritkaságok eme tárházát mindezek ellenére a nyugodt életmód jellemzi. Az utakon viszonylag kevés személygépkocsi fut, itt a kerékpár a nemzeti jármű, amely 100 holland vasútállomáson bérelhető is. A 11 millió kerékpár országában csaknem 10 000 km a kerékpárutak hossza, amelyeket a járdák mentén alakítottak ki. S ha egy bámészkodó rátéved, a száguldó biciklista részéről nincs kegyelem! Egyébként itt két keréken járnak az emberek munkába, bevásárolni, kutyát sétáltatni. Apropó, kutya! Nem sikerült ugyan megfejtenem a tisztelete eredetét, mindenesetre a hollandok úgy bánnak itt négylábú barátainkkal, mint más országokban a szent állatokkal. "A világot isten teremtette, de Hollandiát a hollandok" — vallják az ország lakói. S ez a kedvenc megállapításuk arra az eredményes küzdelmükre utal, amelynek köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb területet hódítanak el a tengertől. Ilyen, egykor a tengerből nyert szigeteken épültek azok az elbűvölő kis városok is, amelyek Amszterdamot körülveszik. Aki kíváncsi rá, hogyan nézett ki régen a Zaan folyó mente, illetve hogy milyenek a holland skanzenek, az biztosan ellátogat Zaanse Schansra. Azon túl, hogy ízelítőt kap itt a holland vidéki élet hétköznapjaiból, még mielőtt választ, ingyenesen végigkóstolhatja az utolérhetetlenül finom sajtokat, megvásárolhat égyet a sok ezer eladásra váró fapapucsból, s egyszerre több működő szélmalmot is megcsodálhat. Ezt a látványosságot szintén kár lenne kihagyni! ZSEBIK ILDIKÓ A szerző felvételei 4