A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-05 / 32. szám

ÉVFORDULÓ

HÉT

Legtöbben az iparban, az iskola- és egészségügy területén, a mezőgazdaságban és az építkezéseken helyezkedtek el, de a földhöz való ragaszkodás és a jövedelemkiegészítés szükségszerűsége folytán annyiban megmaradt a kapcsolattartás az előbbi életformával, hogy "második műszakban" földműveléssel és állattartással is foglalkoznak még. A jobb minőségű termőtalajjal rendelkező községekben — Bcrencsen, Nagycétényben, Csehiben — zöldségtermesztéssel foglalkoznak, míg a hegyaljai falvak a homokos, gyengébb minőségű földjeiken elsősorban epertermesztést és virágkertészetet, főleg krizantém termesztést folytatnak, s ezenkívül az egész régióra jellemző a bortermelés.

A falu hagyományos társadalmi képét gyökeresen megváltoztatta a nők munkába állása is, hiszen ez újabb, nehezebb feladatok elé állította elsősorban a nőket, de természetesen új helyzet elé állította a család minden egyes tagját, a férjeket és a gyermekeket is. Az 1991-es népszámlálási adatok alapján az aktív életkorú nőknek már csupán néhány százaléka maradt háztartásbeli, a legtöbben Nyitragerencsérben (14,7 %), s a többi községben a háztartásbeliek százalékaránya a következőképp alakult: Nagycétény (6,79 %), Csehi (5,68 %), Berencs (4,67 %), Kolon (4,47 %), Gesztc (3,98 %), Pográny (3,10 %), Zsérc (2,48 %), Lédec (2,37 %). Ez az arány azonban 1991-től megváltozhatott, hiszen az országban egyre növekvő munkanélküliség ezeket a községeket sem kerüli el, s így pl. Kolonban a produktív életkornak 18 százaléka lett munkanélküli.

E gazdasági és szociális tényezők hatására a paraszti társadalomra oly jellemző többgenerációs nagycsalád is megszűnt, mára szinte teljesen általánossá vált a kétgenerációs családmodell. Az ifjú házasok többnyire csak az új családi ház felépítéséig maradnak a szülőknél, de az sem ritka, hogy régebbi parasztházban mindjárt a házasságuk elején teljesen önálló életet kezdenek. Azonban a régebbi nagycsaládos életformából még megmaradt néhány jellemző sajátság, pl. a nagyszülők vigyáznak unokáikra, míg a fiatalok munkában vannak, és sokat segítenek a ház körüli teendőkben is. A gyermekek számát tekintve általános a 2 és 3 gyermek, a 4 és többgyermekes családok előfordulása ritka, de szerencsére nem jellemző az egy gyerek sem, hacsak nem szólnak közbe egészségi okok.

SÁNDOR ANNA

(folytatjuk)

Iszaak Emmanuilovics Babel egy 1934-ben készített interjúban derűs életszemlélettel vallotta: "Az irodalmat illetően optimista vagyok, meggyőződésem, hogy a jövőben nagyszerű alkotásokkal lepjük meg az olvasót. Korunk diadalmas technikájának, szenvedélyességének és lendületének találkozásából születnek majd ezek az új remekművek."

Csak részben volt igaza, hiszen születtek új remekművek, a személyi kultusz korszaka azonban nem segítette az irodalom sokrétű kibontakozását. Mi több, kerékbe törte, elszürkítette.

Babel legnagyobb irodalmi sikerét a húszas évek derekán érte el Lovashadsereg című novellafüzérével. Akkor az egész ország Babel könyveiről beszélt, a szovjet-orosz irodalom megújítóját látták benne. "Egész Moszkva Bábeltől visszhangzik" — jegyezte meg egyik kortársa. De az irigység és rosszakarat is nyomába szegődött. Elbeszélései élénk vitát kavartak, többen rosszallóan nyilatkoztak Babel történeteiről, sőt az Első Lovashadsereg legendával övezett parancsnoka, a nagybajuszú Bugyonnij egyenesen a hadsereg lejáratásával vádolta. A vitában maga Gorkij védte meg Bábelt, rámutatva az író rendkívüli tehetségére, és arra az írói gyakorlatra, amellyel Babel nem a külső leírást tartja fontosnak, hanem a katonák belső lelki folyamatát, a fenségesből a groteszkba forduló spontán változásokat, és átalakulásokat. Nem kisebbítette ő a küzdelem jelentőségét, a katonák hősiességét, viszont rámutatott a visszásságokra, arra, hogy a hosszantartó öldöklés elkérgesíti az emberek lelkét. Gorkij kiemelve az elbeszélések "hősi tónusát", egyebek között így jellemezte a bábeli látásmódot: "Bugyonnij is feldíszíti a maga katonáit meg a lovait kívülről — Babel belülről díszíti fel őket... Ez a földíszítés pedig az írói meglátás sokszínűségét, gazdagságát jelenti..."

Iszaak Babel kerek száz esztendeje, 1894 júliusának idusán született Odesszában. Apja zsidó szatócs volt Odessza tarka és zajos zsidó negyedében, a Moldovankán. Apja rabbinak szánta, s ő 16 éves koráig tanulta a héber nyelvet, tanulmányozta a bibliát és a talmudot. Az Odesszai Felsőkereskedelmi Iskolába került, s megtanult franciául. Ezen a nyelven írta elbeszéléseit is tizenöt éves korától.

Az iskola elvégzése után Kijevbe vetődik, majd Pótervárott köt ki. Állandóan rettegésben él, mert nincs tartózkodási engedélye. A szerkesztősé-A SZÁZÉVES

gekben házal írásaival, de mindenhonnan elkergetik, s azt ajánlják, legyen inkább boltossegéd. Végre 1916-ban felkeresi Gorkijt Letopisz című lapjának szerkesztőségében. Gorkij szárnyai alá vonja a kezdő Bábelt: "És íme, ennek a találkozásnak köszönhetek mindent, és Alekszej Makszimovics nevét mindmáig szeretettel és hálával ejtem ki. Első elbeszéléseimet Gorkij közölte a Letopisz 1916. novemberi számában, Gorkij rendkívül fontos dolgokra tanított meg, de mikor kiderült, hogy két-három elviselhető ifjúkori próbálkozásom csupán véletlenül sikerült, hogy bámulatra méltóan rosszul írok, s hogy az irodalom terén semmi eredményt nem érhetek el — Alekszej Makszimovics az emberek közé küldött..." — írja Babel önéletrajzában.

Hét évet töltött az emberek között, az élet iskolájában, s ez az időszak annyira gazdag volt élményekben, hogy egy élet is kevés lett volna papírra vetésükhöz: "Ez idő alatt voltam katona a román fronton, aztán szolgáltam a Csekában, a Közoktatásügyi Népbiztosságnál, élelmiszerbegyűjtő osztagnál 1918-ban, a Jugyenics ellen harcoló Északi Hadseregben, az Első Lovashadseregben, az Odesszai Kormányzósági Pártbizottságnál, voltam tördelőszerkesztő a 7. szovjet nyomdában Odesszában, voltam riporter Pétervárott

meg Tifliszben, és voltam még sok egyéb. Csupán 1923-ban tanultam meg, hogyen fejezzem ki elég röviden és világosan gondolataimat. Akkor ismét írni kezdtem" — vallotta Babel.

Úgy látszik, Gorkij tanácsa hasznára vált, mert Babel megírta két remekbe szabott elbeszéléskötetét, az említett Lovashadsereg ciklust, majd az Odesszai történetek-el. A Lovashadsereg hatalmas sikerét és kálváriáját már említettem. Nemcsak a Lovashadseregben szolgáló katonák, hanem a seregben küzdő s később íróvá avanzsált sorstársak is félreértették Bábelt, Babel írói munkamódszerét, mint például Vszevolod Visnyevszkij, az Optimista tragédia szerzője, aki így jellemezte Babel remekművét: "Babel szerencsétlensége az, hogy ö nem katona. Elámult és megrémült, amikor közénk került, és a Lovashadseregben az a furcsa, kóros benyomás tükröződött vissza, amelyet mi őrá, az értelmiségi emberre tettünk."

Az Odesszai történetekben Babel gyermek- és ifjúkorához nyúl vissza, megelevenítve a zsidónegyed furcsa és lenyűgöző világát, prostituáltak, rablók, gyilkosok, koldusok, kereskedők s egyéb világi és alvilági alakok kavargását.

Később filmforgatókönyvvel és színművek írásával is kísérletezik. Kiadja még néhány novelláját, de sokat nem tud hozzátenni előző műveihez. 1935-ben küldöttként részt vesz az antifasiszta értelmiségiek párizsi kongresszusán, ahol sok nyugati íróval ismerkedik meg, és forró hangulatú ünneplésben részesül.

A személyi kultusz légkörének elmérgesedése idején sok íróval egyetemben Bábelre is rávetődik az árnyék. Koholt vádak alapján 1939-ben letartóztatják, és büntetőtáborba hurcolják. Állítólag ott halt meg 1941 tavaszán.

Az írót 1954-ben rehabilitálják, és elkezdődik második, igazi reneszánsza. Könyveit új nemzedékek sora veszi birtokába. Külföldön több, mint félszáz nyelven jelennek meg művei.

Az író halála után volt élettársa, Antonyina Nyikolajevna Pirazskova mérnöknő szorgalmasan gyűjtögette a Babéira vonatkozó dokumentumokat, s emlékezésében sok fontos és érdekes mozzanatot örökített meg életükből. Ma már az egész világon jelentős kultusza van ennek a rendkívüli, kissé titokzatos sorsú írónak, aki már régen bevonult a halhatatlanok csarnokába.

DÉNES GYÖRGY

15