A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
MINERVA Miről beszélgetnek a delfinek? A Szabadítsd ki Willyt című filmben kicsit és nagyot elkápráztat a kardszárnyú delfinek intelligenciája és emberszeretete. Az etológusok régóta tudják, hogy a delfinek, bálnák az ember után a Föld legintelligensebb lényei, de szeretnék megfejteni azokat az "ultrahangkódokat" is, amelyek segítségével a delfinek beszélgetnek egymással. Minden értelmes lény társakat keres, hozzá hasonlókat, de legalább olyanokat, akikkel elbeszélgethet a világ dolgairól, így van ez az emberrel is, és noha már hatmilliárdan élünk a Földön, szüntelenül keresünk "másokat", akik szintén okosak, intelligensek. Miután a Földet már olyan sűrűn lakják az emberek, hogy kifürkészetlen terület nem maradt, legtöbbször a világűrbe, más bolygókra, más csillagrendszerekre képzelik az intelligens társakat. Ez az egyik magyarázata a modern UFO-őrületnek. Az etológusoknak nem kell kis zöld szörnyecskékre várniuk, ha intelligens lényekkel akarnak beszélgetni. Elég megszólítani a kutyát vagy az emberszabású majmokat, a csimpánzt, a bonobót, a gorillát, esetleg, ha az illető a vizet is kedveli, a delfineket és a bálnákat. Az ember mellett és mögött ezek a Föld legintelligensebb lakói. Kutyával mindenki naponta találkozik, csimpánzokat is lehet látni az állatkertben, vegyük tehát szemügyre a delfineket, "akikkel" afféle szárazföldlakóknak, mint mi vagyunk, igazán ritkán adódik találkozója. A zoológusok szerint mintegy harmincmillió éve a delfinek is szárazföldi állatok, ragadozók voltak, azután valamiért áttértek a tengeri életmódra (bár akad egy-két folyami delfin is). Olyan minőségi életmódváltozás volt ez, mint amikor a mi őseink "lemásztak" a fáról. A vízi életmód a delfineket nagyon megváltoztatta, hal formájúak lettek, és csak uszonyaik belsejében lehet megtalálni a korábbi emlős láb csontmaradványait. A formaváltozás mellett kommunikációjukat is módosították: valóságos radart fejlesztettek ki. Erős ultrahangok kibocsátására képesek, és úgy tájékozódnak a visszaverődő hangok alapján, mint a pilóták a radarképernyő segítségével. A delfinek radarja azonban sokkal finomabb, egészen apró részletek felismerésére is alkalmas. Rendkívül fejlett szociális életet élnek, magányos delfin nincs. A finoman érzékelő radarhoz és a fejlett társas élethez megfelelő agy szükséges — az ember után a delfinek agya a legbonyolultabb biológiai szerkezet a Földön. A bonyolult agy általában magas intelligenciát is feltételez, ezért az etológusok nagyon kíváncsiak rá, miben is nyilvánul meg ez az intelligencia. Vajon lehet velük beszélgetni? Esetleg nálunk is okosabbak? A delfinek emberbarátok A delfineket tanulmányozva a leginkább meglepő, hogy roppant barátságosak gz emberhez. Már az ókori irodalomban találunk történeteket a vad delfinek és az emberek közötti kapcsolatról, így leírják, hogy egy görög kisfiút naponta delfin szállított a hátán az iskolába. De nem csak régi történetek ismeretesek. A modernebb kor hajótöröttjei is beszámoltak már arról, hogy a tengerben barátságos delfinek vették körül őket, és a kimerült emberek alá úszva igyekeztek őket a víz felett tartani. Néhány éve Ausztrália népszerű tengeri strandján tűnt fel egy szelíd delfin: barátságosan közeledett a fürdőzőkhöz, hagyta magát simogatni, és megengedte, hogy a gyerekek a hátán lovagoljanak. A közeli halászfaluról elnevezett Opónak halála után szobrot állítottak az ausztráliaiak. A hatvanas években a spanyol tengerparton tűnt fel-egy ilyen barátságos delfin, akit Ninának kereszteltek el. Ö is rendszeresen megjelent e tengerparti strandon, és játszadozott a fürdőzőkkel. A különös viselkedés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamiféle fejlett intelligencia képviselője akar szóba elegyedni az emberrel. Ezek az állatok valószínűleg elveszítették eredeti csapatukat, és mivel szociális kapcsolat nélkül a delfinek valóban képtelenek élni, az emberekhez közeledtek egy kis simogatásért, játékért. A delfináriumokban jól tudják, hogy e tengeri emlősöket csak párosával vagy csapatban lehet tartani, mert az elkülönített egyed lehangolt lesz, éhségsztrájkba kezd, és néhány hét alatt elpusztul. Társát viszont lehet embertárssal pótolni: elmaradnak az izoláció szomorú következményei, ha az egyedül tartott állattal valaki napi néhány órát foglalkozik. John Lilly, híres amerikai delfinkutató könyvében beszámolt arról a kísérletről, amelyben a nagy medencében élő egyetlen delfin mellé, a vízre helyezett sátorba éjjel-nappal beköltözött Lilly egyik asszisztensnője. Megfigyelései jegyzőkönyvéből igen sok érdekeset megtudhatunk a delfinek viselkedéséről. A Peter nevű kísérleti állat nagyon gyorsan tanult különböző játékokat, de, mint kiderült, időnként ő maga talált ki újakat és igyekezett arra társnőjét megtanítani. Egy amerikai delfintréner mesélte Miamiban, hogy a tengerből befogott vad delfinnek a delfinárium medencéjében semmiféle szelídítési procedúrára nincs szüksége, már fél órával elhelyezése után hajlandó odaúszni az emberekhez, hagyja magát megérinteni. Beszélnek-e a delfinek? Ha egy állat ennyire barátságos és ráadásul magas hangján szinte folyamatosan "csicsereg", vajon mond is valamit? A már említett Lilly is sokat kísérletezett azzal, hogy kiderítse, miként kommunikálnak a delfinek. Ez sajnos nem sikerült, de bebizonyosodott, hogy nagyon értelmesek, egy napon pedig felhagyott e kísérletekkel, mert úgy érezte, hogy ilyen intelligens állattal erkölcstelen dolog folytatni ezt. Annyi azért kiderült a különböző próbálkozásokból, hogy a delfinek kommunikációja roppant bonyolult. Egy-egy állat, még a csimpánz is, általában húsz—negyven jel használatával érteti meg magát társaival. A delfinek, ha egyáltalán használnak efféle jeleket, bizonyosan sokkal-sokkal többet. Egy delfin-show idomárja írta egyszer, hogy amikor olvasta az újságban, hogy kutatók foglalkoznak a delfinek angoltanításával, úgy gondolta, ő is megpróbálja. Odahívta kedvenc delfinjét, megsimogatta és többször, lassan egy angol szót mondott neki, jelezve, hogy szeretné, ha az állat utánozná őt. Es a harmadik próbálkozás után a delfin tökéletesen kiejtette a szót egymás után kétszer is. Ezután a delfin körbeúszta a medencét, felbukkant mellette a parton, kiemelkedett a vízből, és egy nagyon bonyolult füttyjelet hallatott, majd várakozóan nézett rá. Az idomár sejtette, hogy ezt most neki kéne utánoznia, de erre képtelen volt. Ekkor a delfin megismételte a füttyöt valamivel lassabban. Amikor erre se kapott választ,
