A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
Múltidéző Az első katonai akció, amely a honfoglalás eseményeivel már összefügg, 894- ben volt. A bolgár-bizánci háborúban a bizánci császár magyar segítséget kért. Követei valahol az Al-Dunánál találkoztak Árpáddal és Kurszánnal, a kendével. A fejedelmek beleegyeztek a segítségbe, és a sereget Árpád fiára, Leventére bízták, aki győzött a bolgárok ellen. Ugyanebben az évben Szvatopluk morva fejedelem is segítséget kért a magyaroktól a frankok ellen. A morva fejedelem szintén szerződést kötött Árpáddal és Kurszánnal. Ennek a szerződésnek az emléke maradt meg a fehérlómondában, mely szerint Szvatopluk szerződést kötött Álmos fia Árpáddal Kündü fia „Kusid“ közbenjárásával. A monda szerint Árpád fehér lovat, nyerget és féket küldött a morva fejedelemnek, és egy csomó füvet, egy korsó vizet és egy marék földet vett tőle. Ez az utóbb országvételnek magyarázott eljárás valójában a nomád szerződéskötés rítusa volt. A magyar had Pannóniában kalandozott, amikor Szvatopluk fejedelem váratlanul meghalt. E hadjárat történelmi jelentősége abban áll, hogy ehhez a katonai akcióhoz kapcsolható a honfoglalás kezdete. A magyar seregek, értesülve Szvatopluk haláláról, a szerződést nem tartották tovább érvényesnek és nem vonultak vissza etelközi szállásaikra, hanem csak a Felső-Tisza vidékére, hogy itt bevárják az Árpád vezette fő sereget, mely 894 őszén, de legkésőbb 895 tavaszán leereszkedett a Vereckei-hágón az Alföldre. Ennek emlékét a magyar hagyomány mint Árpád diadalmas honfoglalását őrizte meg. Árpád serege elsőként nyilván az Alföld déli felére kiterjedő bolgár végeket támadta meg, elfoglalva a bolgárok földvárait. Anonymus, s az ő nyomán Vörösmarty a Zalán futása című eposzban ennek az eseménynek állít emléket. Kérdés azonban, hogy Árpád ezúttal a véglegesség igényével nyomult-e a Kárpát-medencébe, avagy ez is csak egy kalandozó hadjárat volt? A válasz azonban egyértelműen az, mondja Győrffy György, hogy tudatos foglalás volt ez. Nemcsak a magyar hagyomány egyértelmű vallomása szól emellett, hanem az a tény is, hogy a magyar fejedelmek korábban kalandozó hadjáratokban személyesen sohasem vettek részt. Más kérdés, hogy a győzelmes foglalás igazán csak egy hozzá kapcsolódó vereség és menekülés révén vált „honfoglalássá“. Ez a vereség és az azt követő menekülés az etelközi szállásaikon maradt népességet ért besenyő-bolgár támadás következménye volt. Konstantin császár írja: „És amikor a türkök (magyarok) hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal (a bolgár király) a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnan... A türkök pedig a besenyőktől elűzetve, elmentek, és letelepedtek arra a földre, amelyen most laknak.“ A besenyők tehát legyőzték a szálláshelyek őrzésére hátrahagyott csapatokat, és rátörtek a védtelen lakosságra, akik állataik és ingóságaik nagy részét hátrahagyva, igyekeztek túljutni a Kárpátok hágóin és szorosain. Az Al-Duna vidékén azonban a bolgárok támadták meg a Havasalföldön át menekülőket. Az erdélyi szorosokon való átvonulást azonban nem tudták megakadályozni, bár súlyos vereségeket okoztak a magyaroknak a rendkívül véres küzdelemben. A veszteség persze nagy volt, néhány nemzetség - különösen a Dnyepertől keletre lakók - pedig alighanem teljesen elvérzett. Végül is mind a hét törzs bejutott a Kárpátok mögé. A magyar őskrónikákban feljegyzett régi hagyomány szerint az Erdélybe menekülő hét törzsfő a medence védettebb oldalán hét földvárat épített magának. A magyar őskrónika az Erdélybe menekülés, az állatállomány elvesztése mellett még egy hitelt érdemlő hagyományt őrzött meg: „Álmost Erdélyországban megölték, nem mehetett ugyanis be Pannóniába." Álmos feláldozása nyilván a besenyőktől elszenvedett vereség következménye volt, amit esetleg rituális körülmények között hajtottak végre. E váratlan balszerencsés esemény azonban döntően nem befolyásolta az előre eltervezett honszerzés menetét, csupán tervszerű megvalósítását zavarta meg. Árpád a rendkívül nehéz helyzetben is keresztülvitte a terület megszállását. 895-ben a Kárpát-medence keleti fele került magyar uralom alá. A honfoglalást követő négy év békében telt el, a fejedelem ezt az időt erői rendezésére és az elfoglalt területek biztosítására használta fel. 899-ben Arnulf keleti frank uralkodó megsegítésére hadi vállalkozásra indultak Itáliába. Arnulf halála után azonban nem tértek vissza, hanem birtokba vették a Dunántúlt. Még ugyanebben az évben megszállták a morvák nyugat-felvidéki területeit is. így tehát 900-ban az egész Kárpát-medence magyar kézre került, ezért ezt az időpontot tarthatjuk a honfoglalás befejező évének. Kérdés: Mikor kezdődött, és mikor fejeződött be a honfoglalás? Milyen eseményt örökít meg a fehérlómonda? Kovács László
