A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-01 / 1. szám
INTERJÚ góga kántorának a fia. 1956-ban Izraelbe távoztak, és azóta szerettem volna bejárni Jézus útját, valamint bemutatni műsorunkat az ottani magyar családoknak. Sajnos, a turné nem jött össze. Ezért saját költségen egy turistaúton vettünk részt, amelyről lélekben gazdagabban tértünk haza. tisztelni kellene minden népet, nem pedig gyűlölni a másságot! Én minden általam látogatott ország nyelvén megtanultam 30—40 szót, hogy például a határon vagy a műsoraim során ezzel is a fogadó nép iránti tiszteletemet fejezzem ki. — Említette, hogy nem tartozik lobbikhoz, mégis aktív közéleti tevékenységet végez. Többek között a "Gyermekek a gyermekek egészségéért alapítvány" kuratóriumának is tagja. Megkérem, hogy szóljon erről az alapítványról! — Ez az egyik első magyarországi alapítvány, amelyet 1988-ban hozott létre Botka Valéria és Csányi Miklós, a rádió — ma már az Operaház gyermekkórusával együtt. Arra szolgál, hogy segítségével eljuttathassuk az itthon nem gyógyítható gyerekeket külföldi gyógykezelésre. Elnöke Czeizel Endre, akivel csak ketten jártunk a kuratóriumi ülésekre... Lemondok erről a tagságomról, és másféle tagságot sem vállalok. A sok létrejött alapítvány célja javarészt a pénz tisztára mosás, amiben nem kívánok részt venni. Másrészt nem győznék eleget tenni a sok alapítványi meghívásnak, amelyek egyetlen célja az én gázsimentes szerepeltetésem. Egy nyugati művész fel tudja ajánlani több gázsiját is az alapítványoknak, mert annyit keres két fellépése során, hogy abból hónapokig megélhet. Ám ugyanez nem érvényes a mi térségünkben! Ezért az alapítványok a művészek image-ét vehetnék igénybe, és az általuk keresett bevételből becsületesen kifizethetnék a gázsit... Persze ez a viselkedéskultúránkkal is összefügg, amit egyébként több helyszínen oktatok. A közéleti tevékenységemmel kapcsolatban még annyit: már a harmadik ifjú generációval foglalkozom, aminél értelmesebb, komolyabb közéleti tevékenységet nem ismerek el. — Szabadidejében mivel foglalkozik legszívesebben? — Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy a négyszáz négyszögöles kertemben is tevékenykedhessek, paraszti életmódot élhessek, közelebb kerüljek a természethez. Ösztönös termesztő vagyok, kísérletezgetek, és nem a termés mennyisége a lényeg! A kertemben érzelmileg-szellemileg-fizikailag feltöltődöm. — Az ENSZ 1994-et a családok évének nyilvánította. A művészembereknél sok esetben háttérbe szorul a családdal való törődés. Önnek menynyire fontos a családi háttér? — A feleségem, a lányom és a két fiam az egész művészi karrieremnél fontosabb számomra. Értük bármit megtennék, és ehhez még a családok évére sincs szükség! Miskó Ildikó Fotó: Varga Róbert így élünk mi — csehországi magyarok Beszélgetés Csémy Tamással, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnökével Cseh- és Morvaország területén a statisztikai adatok szerint huszonegyezren vallják magukat magyar nemzetiségűnek. Az ő érdekeik képviseletét, anyanyelvűk, nemzeti kultúrájuk ápolását és megőrzését vállalta magára az 1990 februárjában megalakult Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. — A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csemadok) 1949-es megalakulása után Csehország néhány városában, Karlovy Varyban, Chodovban, Lókéiban, Ostraván, s pár kisebb településen is létrejöttek Csemadok-alapszervezetek — meséli Csémy Tamás, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke. — Ám, ezek az alapsejtek 1951-ben, eddig ismeretlen okok miatt, sorra megszűntek. Ezt követően az itt élő magyaroknak még csak lehetőségük sem volt saját magyar szervezeteik létrehozására. A helyzet az 1989-es bársonyos forradalmat követően kezdett megváltozni. A lakosság egyes csoportjainak és rétegeinek lehetősége nyílt arra, hogy érdekeit kifejezésre juttassa. A magyar kisebbség is élt ezzel a lehetőséggel, és 1990 februárjában megalakította a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét. — Milyen a szövetség tevékenysége? — Szövetségünk nem politikai, hanem kulturális szervezet. A magyarság Cseh- és Morvaország területén nagy szétszórtságban él. Ebből az okból kifolyólag szövetségünk tevékenységének legfőbb céljaként azt tűzte ki, hogy gondoskodjon az itt élő magyar nemzetiségű polgárokról. Ebbe természetesen az anyanyelven való művelődés biztosítása és a nemzeti kulturális értékek ápolása, megőrzése is beletartozik. A szövetség alapszabályzata további célként a Cseh- és Morvaországban élő magyarok életében és gondjaiban való független részvételt jelöli meg. Szeretnénk bővíteni kapcsolatainkat az anyaországgal és a világ többi részén működő magyar szervezetekkel. A programunkban szerepel a csehek és a magyarok kapcsolatainak további fejlesztése. A cseh—magyar viszonyban nem tengenek túl sem a tapasztalatok, sem az előítéletek. Ami ezt a viszonyt a leginkább jellemzi, az a nagyfokú tájékozatlanság. Felvilágosításra, megértésre van szükség ebben a kérdésben. — Említette, hogy a magyarok Cseh- és Morvaországban nagy szétszórtságban élnek. Az ország területén hol a legaktívabbak a szövetség tagjai? — A szövetségnek három helyen, Prágában, Ostraván és Brünnben vannak alapszervezetei. Ezek közül a prágai működik a legrégebben. Itt rendszeresen tartunk magyar nyelvtanfolyamot a gyermekek számára. Ezenkívül bábszakkör is létrejött a legkisebbek részére. Prágában 1992 márciusától rendszeresen magyar bált szervezünk, vannak magyar nyelvű istentiszteletek. 1992. július 30-a óta a Megértés-klub nemzetiségi műsor keretén belül rendszeresen jelentkezik a Regina Praha \i | ' rádióban a magyar nyelvű adás. 1993 januárjában látott napvilágot a Prágai tükör kulturális és közéleti lapunk első száma. A kiadvány azóta is rendszeresen, negyedévi folyóiratként jelenik meg. — Hogyan támogatja a cseh kormány az ország területén élő nemzeti kisebbségeket? — Egyelőre, úgy tűnik, hogy a prágai kabinet igyekszik segíteni a kisebbségeknek identitástudatuk megőrzésében. A cseh kormány mellett működik egy nemzetiségi tanács, amelynek jómagam is tagja vagyok. A tanácsnak az a feladata, hogy feltérképezze a Cseh- és Morvaországban élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok igényeit, megismerkedjen a problémákkal és ezek megoldásában próbáljon segítő kezet nyújtani. A tanács most megállapodott a Cseh Köztársaság Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelésügyi Minisztériumával, hogy felmérést végeztetnek az óvodákban és az általános iskolákban az anyanyelvi érdeklődés megállapítása céljából. — A jövőre nézve milyen tervei vannak a szövetségnek? — Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk több önálló alapszervezet megalakulását Cseh- és Morvaországban. Szorgalmazni fogjuk a magyar nyelvű rádióműsor folytatását, igyekszünk havonta negyedórás műsorral jelentkezni. Folytatni kívánjuk az 1992-ben megkezdett csehországi és szlovákiai magyarok rendszeres találkozóját. A cseh olvasók számára szeretnénk megjelentetni Újváry Zoltán Szülőföldemen hontalanul című könyvét, amely egy Csehorságba deportált szlovákiai magyar család történetét írja le. A könyv cseh nyelvű fordítása már el is készült, éppen most keresünk kiadót, amely gondozásában megjelenhetne. Természetesen a Prágai tükör további megjelentetése is szerepel terveinkben. Tudatában vagyunk annak, hogy e merész tervek megvalósítása teljes egészében nem fedezhető a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének anyagi készletéből, sem pedig a Cseh Köztársaság kormányától kapott támogatásból. Ezért létrehoztuk A Csehországi Magyarok Kultúrája és Művelődése Fejlesztését Szolgáló "Rákóczi Alapítvány"-t. Kamoncza Márta A HÉT 7
