A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
SZABADIDŐ Derek Sharp Egyszerűen nagyszerű Donald Viliiére elkészült a pokoli tervvel: elteszi lát alól a kedvesét, Myrtle-t. A recept klasszikus és egyszerű. Myrtle a bérház nyolcadik emeletén lakott. A házirendhez szigorúan ragaszkodó házmester éberen őrködött a lépcsőházban. Donald persze állandó vendégnek számított, vele senki sem törődött. A lakók már a lépteiről is felismerték. Donald ügyelt rá, hogy a végzetes napon magára vonja a portás figyelmét. Kedélyesen megszólította: — Magánál mennyit mutat az óra, Willy? Ez az ócskaság itt a karomon legalább egy órát siet. — Pontosan huszonhárom perc múlva lesz hat. A nyolcadik emeleten Donald kilépett a liftből. Igen, nincs más megoldás. Myrtle az útjában áll, amíg életben van, nem veheti el Monica Westont. Monicáért akár tíz Myrtle-t is adna, természetesen holtan. A kulcsot óvatosan belehelyezte a zárba. Pillanatok alatt bent termett a fürdőszobában. Ó, persze, megbeszélték, hogy ma este étteremben vacsoráznak. Most éppen fürdik az aranyos. — Te vagy az, Donald? — Hát nem engem vártál? — kérdezte Donald, és ledobta a kabátját. A konyhában gyorsan felhajtott egy gint, majd visszatéri a fürdőszobába. Myrtle még mielőtt felocsúdott volna, már bele is fulladt a vízbe. Donald az órájára pillantott. Tizenhét perc múlva hat. Fél kezével kiemelte a hullát a vízből, majd felvette a telefonkagylót. — Willy, hívjon gyorsan orvost! * * * — A nejem mindig igazat beszél — mondta Murdstone hadnagy. — Ülök otthon keleti kényelemben, s várom a túrós lepényt — a nejem specialitása —, ámde ekkor megcsörren a telefon. Murdstone hadnagyot keresik. Kiszállás... Köppeny fel, túrós lepény bye, bye. Ekkor mondta a nejem: a rendőrrel úgy bánnak, mint a kutyával. — Minek rohant ide? — kérdezte Donald. — Hallotta, hogy mit mondott az orvos? Myrtle belefulladt a kádba. Beteg szíve a forró vízben... — Na most mi van? Ez a buta ügy. Túrós lepény nincs. Hm... az orvos azt állítja, hogy a hölgy természetes halállal halt meg. Én azonban ember vagyok. Ma reggel arra ébredtem, hogy átkozottul viszket a hüvelykujjam. — Hadnagy úr... — Unalmas vagyok? Igaza van. Egy kicsit körülnézek... Murdstone néhányszor benézett a szobákba. Különösen a fürdőszobát, vizsgálta meg, megszagolta a szappanokat, kezébe vette a törülközőket, végül megkérdezte: — Boldog lány volt ez a Myrtle? — Feleségül akartam venni. — Kezdjük elölről. Hogyan is történt? — Mindig hat előtt találkoztunk. Úgy volt, hogy a városba megyünk... A nappaliban senki... — Szóval belép a nappaliba, a leány sehol. Mit csinált ezután? — Benéztem a konyhába, majd a hálószobába. Már-már arra gondoltam, hogy talán leszaladt vásárolni valamit. Hirtelen észrevettem, hogy a fürdőszobából fény szűrődik ki. Myrtle mozdulatlanul feküdt a kádban. Kiemeltem a vízből, és telefonáltam Willynek, a portásnak. A hadnagy pillanatokig szótlanul nézte a gyilkost. — Tehát... hogy is mondta? Fél karjával kiemelte a leányt a vízből? — Igen... ezzel. Megfogtam a derekát és... A hadnagy Donald kabátja után nyúlt. — Nedves az ingének az ujja, nem? — Igen, mert... — Mégis... hogyan sikerült benedvesíteni az ingének az ujját, hiszen a kabátja... nézze meg... a kabátja száraz. A leány halott, fekszik a kádban. Erre önnek az a legfőbb gondja, hogy a kabátjával törődjön? Volt erre ideje? Vagy kivételesen pedáns emberrel van dolgom? Donald esetleg azt válaszolhatta volna, hogy a kabátját rögtön ledobta, amint belépett a szobába — mert így történt —, hiszen szörnyű meleg volt, de a szó megakadt a torkán. Valami pokoli delej sugárzott ebből a nyomozóból. Ettől az alaktól idegrohamot kap az ember. Csak áll és vigyorog. Nem, nem, ennek a rendőrnek nem lehet hazudni. Donald elsápadt, és belehuppant a karosszékbe. Megadta magát. Murdstone megvonta a vállát, intett a rendőröknek, és az ajtó felé indult. Ma este mégis a tányérjára kerül a túrós lepény. A földszinten a portás azt mondta, hogy a rendőr urat a neje keresi telefonon. Murdstone pillanatok múlva már az égiekkel perelt. A drága neje ugyanis közölte vele, hogy a lepény, sajnos kissé odaégett. A "Múltidéző" című történelmi vetélkedőnk harmadik fordulójának helyes megfejtése: 1. A finnek hősi eposza a Kalevala. 2. Ázsiában az osztyák (chanti) és a vogul (manysi) finnugor népek élnek. A kérdések helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Szanyi Manyika Kassáról. Gratulálunk! Noé bárkáján Az itt látható állatok Noé bárkájának lakói. Minden fajtából egy-egy pár található a képen, csupán három álíatnak nincsen párja. Melyik ez a három? A HÉT 27
