A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-17 / 25. szám

FIGYELŐ

DEMOKRÁCIA ÉS NYITOTTSÁG

A sajtó szinte hetente hírt ad egy új alapítvány létrejöttéről. Az alapítványok kétszáz éves múltra tekintenek vissza. Európa gazdagabb részében is nagy hagyományaik vannak, például Németországban tízezer alapítványt tartanak nyilván. Érdekesség, hogy az utóbbi időben évente négyszáz alapítványt hoznak létre, ezek kilencven százaléka közhasznú célokat szolgál, s az átlagtőkéjük kétmillió márka. A nálunk eddig létrejött alapítványok többsége a túlélésért folytatott harc egyik eszközeként jött létre. Egyre gyakoribb jelenség ugyanis, hogy bizonyos pénzforrások megszűntek bizonyos tevékenység fenntartására, s ha nem sikerül valahonnan pénzt előteremteni, akkor az a bizonyos tevékenység megszűnik. S hogy ez ne történhessen meg, ebben nyújthatnak segítséget az alapítványok. Tavaly december harmadikán Somorján jegyezték be a Demokratikus és Nyitott Társadalomért Alapítványt, melynek fő célja, hogy Szlovákia magyar lakosságának politikai és társadalmi erőfeszítésében hathatós támasza legyen. Arról, hogy ez konkrétan mit is jelent, Mcrva Tamás, az alapítvány ügyvezető igazgatója beszél.

— Az alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy támogatást nyújtson bizonyos társadalmi, tudományos, művelődési jellegű rendezvények szervezéséhez, a hazai és külföldi intézményekben folytatott tanulmányokhoz és továbbképzésekhez, a könyvek, sajtótermékek és egyéb kiadványok megjelentetéséhez, terjesztéséhez, a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség életkörülményeit feltáró kutatásokhoz, valamint szeretnénk felvállalni a gazdasági élet fellendítését szolgáló kezdeményezések támogatását, hogy ezáltal is csökkentse az egyre inkább növekvő munkanélküliség által kiváltott szociális feszültségeket.

— Milyen területet ölel fel az alapítvány?

— Az imént felsorolt célkitűzések is sejtetik, hogy az alapítvány egy egész országrésznyi területet, pontosabban Dél-Szlovákiát szeretné felölelni. Tehát elsősorban az itt élő magyarság gondjainak megoldásában próbálunk segítőkezet nyújtani. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, természetesen tőkére van szükségünk.

— Az alapítvány gondolom támogatásokból próbálja megszerezni a célkitűzéseihez szükséges tőkét.

— Részben igen. Ezenkívül külföldi alapítványokhoz, köztük a magyarországi Illyés Alapítványhoz is fordultunk anyagi támogatásért.

— Ha valaki támogatásért kíván fordulni a Demokratikus és Nyitott Társadalomért Alapítványhoz, hol teheti meg?

— Még mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretném elmondani, hogy a mi esetünkben az alapítvány fogja feltérképezni azokat a területeket, ahol szükség van a segítségre, tehát a problémák már — képletesen kifejezve — öt perccel tizenkettő előtt vannak. Természetesen szívesen vesszük, ha valaki felhívja figyelmünket a környezetében észlelt problémákra. Ezt az alapítvány központi irodájában a 07/497 877-es telefonszámon teheti meg, vagy dr. Kvarda Józsefnél, az alapítvány kuratóriumának elnökénél a 0708/927 10-es telefonszámon. Arról, hogy kinek nyújtunk támogatást, az alapítvány héttagú kuratóriuma dönt. Itt szeretném megjegyezni: a Demokratikus és Nyitott Társadalomért Alapítvány humánus küldetést igyekszik szolgálni, s ezért nem zárkózik el semminemű humánus megsegítést szolgáló kérelem elől.

— Gondolom, az ön által felsorolt célkitűzéseket sokan szimpatikusnak tartják, és adományukkal segíteni kívánják az

alapítványt. Hogyan tehetik ezt

meg?

— Pénzbeli adományokat az alapítvány folyószámlájára: 26231-122/0200 VÚB Dunajská Streda, expozitúra Šamorín, IČO: 34004718 lehet küldeni. Természetesen ezen felül lehetőség van ingó és ingatlan vagyon, művészi tárgyak, régiségek, értéktárgyak, valamint gyűjtemények adakozására is. Alapítványunk címe: 930 39 Čenkovce/Csenke 2. Arról, hogy az adományokat mire használjuk fel, tájékoztatjuk az adományozót.

Kamoncza Márta Prikler László felvétele

Zs. Nagy Lajos

Rendetlen napló

"Ültem az elnöki székben"

Búskomoran ültem az egyik vendégfogadóban, egyébként nem tudom, mi bajom volt, miért voltam búskomor, nem figyeltem semmire és senkire, magamra se, csak néztem ki az ablakon a szürke

fellegekre, de a fentidézett mondatra fölkaptam a fejem, s jól megnéztem a beszélőt; alacsony, köpcös, barna, hullámos hajú, kerekarcú fiatalember volt, harminc év körüli, s egy még fiatalabb szőke nőcskének magyarázta a nagy eseményt, a szőkeség meg tágranyílt szemmel, nem leplezett csodálkozással hallgatta, csak egyszer-kétszer kérdezett közbe:

— Hogy kerülték te abba a székbe?

— Hiszen tudod, hogy műbútorasztalos vagyok — válaszolta a férfi. — Részt vettem az új Elnök új hivatalának újrarendezésében, nem itt, hanem még Prágában, mert tudod, minden Elnöknek más az ízlése. Már majdnem kész volt a berendezés, az utolsó simításokat végeztük rajta, ekkor történt: ebédszünetben. A kollégák elmentek valahova enni, én ott maradtam, és beleültem az elnöki székbe.

— Milyen érzés volt? — kérdi a lány.

— Nagyon jó — mondja a férfi. —

Tudod, egyszerre csak Elnöknek képzeltem magam. Behunytam a szemem, s azt mondtam magamban: Én vagyok az Elnök, én vagyok az Elnök, én vagyok az Elnök.

— Príma érzés lehetett — mondja a lány —, mire gondoltál még?

— Például arra, hogy megszüntetem a munkanélküliséget. Fölemelem a nyugdíjakat. Betiltom a prostitúciót. Szóval ilyen meg ehhez hasonló elnöki feladatokra.

— Hát énrám gondolták-e?

— Perszehogy. Azt gondoltam, mihelyt teljesen kész lesz a rezidenciám, felhozlak ide, a várba.

— Meddig ültél abban a székben?

— Hát amíg az ebédszünet tartott. Körülbelül egy jó órányit. Addig tartottam csukva a szemem. Kint amúgy is ronda idő volt, zuhogott az eső. De amikor kinyitottam a szemem, és még mindig az elnöki székből néztem ki az ablakon, az eső hirtelen elállt, és kisütött a nap. Látod-e, milyen nagy hatalom van egy Elnök kezében?

A szőke lány csókot cuppant a férfi arcára, kiisszák boraikat, és távoznak.

Szkulálek Lajos rajza A HÉT 5