A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
ELO MULT Egy szobor utazásai Huszonöt évvel ezelőtt, 1969. május 31-én leplezték le Borsiban, a szlovák—magyar határ mentén fekvő településen azt a szobrot, mely hosszú hányattatás után került a fejedelem szülőfalujába. A szobor előtörténetét megismerhetjük a "II. Rákóczi Ferencz fejedelem szobra" című írásból, melyet a szobor eredeti talapzatában helyeztek el. A négy ív pergamenen olvasható három oldalon az itt következő írás, sajátkezű aláírásokkal. Ezt az emlékiratot egy fémtokba helyezték, s így került a talapzatba más iratokkal együtt. "A magyar törvényhozás az 1906. évben elhatározta dicső emlékű Fejedelmünk: II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát, mely országgyűlési határozat Ó Felsége a Király legmagasabb hozzájárulásával törvényerőre emeltetett. A hősök porai Thaly Kálmán országgyűlési képviselő vezetésével ugyanazon év november havában (ez tévedés, hiszen a gyász-szertartásra 1906. október 29-én került sor — BZ megj.) megérkeztek a szeretett haza földjére. A szent hamvak útja magyar földön, Orsovától Kassáig egy nagy fejedelem méltó diadalútja volt, azzá avatta a rajongó imádat, a hazafias kegyelet, mely a magyarok ezreinek szivében élt és a Fejedelem diadalmenetét a nemzet örömünnepévé avatta. A magyar mozdonyvezetők, kik a dicső hamvakat szállító vonatot vezették és így az ünnepségben közvetlenül résztvettek, közvetlenül szemlélhették az igaz kegyelet megható megnyilvánulásait. Látták az örömtüzek kigyulását a hazai bérceken, látták az örömkönnyek csillogását a szemekben és hallották a fohászokat, melyek a magyarok Istenéhez szálltak. A magyar mozdonyvezetők kebelében magyar szív dobog és midőn az ünnepségek végével elmondották kartársaiknak a látottakat és hallottakat, megszületett a szobor eszméje. Néhány hét múltán kipattant a szikra, mely az egész országban lángot gyújtott. Mihajlovits Sándor a szegedi Rókus fűtőház főnökétől és Schemmel György mozdonyvezetőtől ered az eszme, hogy a magyar mozdonyvezetők összessége szobrot állítson a dicső Fejedelemnek, iránta érzett kegyelete jeléül. Az országos szövetség elnöke Petheö Tivadar tudomást szerzett a dolgokról és tiszttársaival együtt szűkebb körben tárgyaltak az eszme kivihetőségéről. — Az 1906. évi december havában megtartott szövetségi választmányi ülés elé concrét indítvány alakjában került a Rákóczi szobor ügye és jóleső érzéssel jegyezzük fel, hogy az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. — További kérdést képezett, hogy hol állitassék fel a szobor. A zólyomi fűtőház érdemes főnöke Havas Dávid főmérnök hatásos beszédben győzte meg a választmánytarról, hogy a szobor legméltóbb helye Felső-Magyarország egy oly városa lenne, melyhez a nagy fejedelem emlékét történelmi traditiók fűzik, s melyben egyúttal számos mozdonyvezető állomásoznék. A választmány végül alapos megfontolás után Zólyom sz. kir. városban állapodott meg. Megbízás adatott egyben Havas Dávid fűtőházfőnöknek és Szenes Pál főmozdonyvezetőnek, lépnének érintkezésbe Zólyom város Polgármesterével és Tanácsával, valyon hajlandó-e a város a szobor részére méltó helyet adni? A válasz a legkedvezőbb volt. Zólyom város érdemes Tanácsa hazafias örömmel vette tudomásul a Magyar Szent Korona Alá Tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetségének választmányi határozatát és a szövetség elnökét, valamint Birkmayer József ügyvezető alelnököt december hó 28-ára meghívta. Nevezett napon a városi Tanács elhatározta, hogy a díszhelyet rendelkezésre bocsátja. A helyszíni szemle azonnal megtartatott. A szoborbizottság megrendelése alapján Mayer Ede akadémiai szobrászművész a szükséges helyszíni tanulmányok után nyomban hozzálátott a szobor mintázásához; az 1907. év február hó 12-én bemutatott mintát pedig Zala György és Teles Ede a kiváló szobrászmesterek részvételével összeült jury magas művészi színvonalon állónak, kivitelre alkalmasnak találta és ércöntésre az engedélyt megadta. Meg kell említenünk, hogy Mayer Ede szobrász a mintázást díjtalanul végezte, s a Szövetség csak a kiöntés költségeiként felmerült háromezerötszáz koronát viselte, mi a kiváló művész hazafiasságát dicséri. 1907. év június havának 2. napján történt meg II. Rákóczi Ferencz dicső emlékezetű Fejedelmünk szobrának ünnepélyes leleplezése a magas kormány, a parlament, a hazai vasúti igazgatóságok, számos külföldi mozdonyvezető, nemkülönben az ország minden részéből Zólyom városába sereglett magyar mozdonyvezetők, valamint a város hazafias közönségének részvételével, illetve jelenlétében, melynek megtörténte után a szobornak, Zólyom sz. kir. város érdemes Polgármesterének gondozás végett átadatott. Midőn a magyar mozdonyvezetők a szobor felállításával csekély jelét akarták adni azon imádatszerű hódolat és hazafias kegyeletnek, mely szíveiket a dicső Fejedelem emléke iránt eltölti, tették ezt ezen érzelmek parancsára azon meggyőződésben, hogy honfiúi kötelességet teljesítenek. Végül azon kérelemmel fordulnak a magyar vasúti mozdonyvezetők Zólyom város derék polgáraihoz, hogy ezen emlék kegyeletteljes gondozása és tiszteletben tartása által nekik lehetővé tegyék, hogy városukban járva, a hűséges honszeretet tiszta fohászát küldjék fel a Mindenség Urához, a magyarok Istenéhez, a nagy fejedelem lelki üdvösségéért. — Úgy legyen! Kelt. Zólyom, 1907. június 2-án. Kovács Gyula sk. Mozdonyvezető Szövetség titkára Birkmayer József sk. A szoborbizottság elnöke Petheö Tivadar sk. Mozdonyvezető Szövetség elnöke Skvorina Mátyás sk. Zólyom város polgármestere. Várneki Géza sk. Zólyomi biz. titkár Szenes Pál sk. Zólyomi biz. elnöke ? Ferencz sk. Városi főjegyző Zólyom városi biz. tag" Az említett fémtokban volt elhelyezve azoknak a névsora, akik a Rákóczi-szobor javára 1907. március 20. és május 20. között befolyt összegeket adományozták. A Mozdonyvezetők Lapja (III. évf., 1907. június 1., 6. sz.) közölte az ünnepség programját. A szobor első leleplezésére 1907. június 2-án került sor. A nagyszabású ünnepély négy napig tartott és külföldi vasutasszervezetek is résztvettek a szobor leleplezésén. Amennyire méltó volt a szobor leleplezésének ünnepsége, olyan méltatlan volt a további sorsa. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, állami pénzből, de "magánszorgalomból" is, sor került a magyar vonatkozású köztéri szobrok, emléktáblák eltávolítására, barbár pusztítására. Mindent el akartak távolítani, ami a múltra emlékeztetett. Petrogalli Oszkár, a méltatlanul elfelejtett besztercebányai jogász, a szlovákiai kisebbségi élet első kimagasló szervezője, "Csehszlovákia első számú közellensége", így figyelmeztette a berendezkedő hatalmat: "Ha a protestánsok el tudják tűrni azt, hogy templomukban a katholikus vallás igazságait hirdető szobrok, oltár megmaradjanak, ha a pápák Rómája megőrizte a pusztulással szemben a pogány Róma műalkotásait, ha a felszabadult spanyolok nem rombolták le a kiűzött mórok emlékműveit, úgy a Csehszlovák Köztársaságnak is legyen meg az erkölcsi ereje, hogy fenntartsa és megőrizze a műemlékeket, még ha azok azt hirdetik is, hogy ez a föld egyszer Magyarországhoz tartozott. A múltat nem lehet eltörölni azzal, hogy annak dicsőségét hirdető emlékeit eltávolítjuk, még kevésbé lehet a múlt emlékeinek ledöntött omladékaira felépíteni a jövőt." A zólyomi szobor sorsa is megpecsételődött. Egy zólyomi gazda — a neve ma már sajnos feledésbe merült — elrejtette a mellszobrot az egyik gazdasági épületben a városháza udvarán. "Zólyomban a lerombolt Rákóczi-szobor helyére — emlékezik vissza dr. Bothár Sándor, Petrogalli munkatársa — Masaryk elnök tiszteletére hársfákat ültettek. Néhány derék magyar fiúnak sehogysem voltak ínyükre ezek a Masaryk-fák s egy éjszaka egyszerűen kivágták és eltüntették. Volt erre nagy riadalom, nyomozás, a fiúkat letartóztatták, s miután a 14 A HÉT
