A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
HÍRMONDÓ Nagyon szép tavaszi nap volt Komáromban május 15-én. A restaurált Tiszti Pavilon nagyterme igazi, ünnepélyes pompában izzott. Az első sorokban ültek a dijat alapító képviselők, köztükgró/Esterházy Malfatti Alice és férje Malfatti gróf úr. A további sorokat neves közéleti személyiségek, mozgalmaink, pártjaink elnökei: Bugár Béla, A. Nagy László, Duray Miklós és Popély Gyula foglalták el, de jelen volt Bauer Győző, a Csemadok elnöke, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Boros Jenő, Magyarország nagykövete, Sunyovszky Szilvia, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója és még sok-sok jeles vendég. A Szózat eléneklése után Boráros Imre lépett a közönség elé, és Gál Sándor: Könyörgés című versét adta elő, majd Pásztor István polgármester köszöntője következett. A képviselők nevében, akik már felsorakoztak a színpadon, Csáky Pál mondott beszédet. Magatartásunkra vonatkozóan az alábbiakat mondta: "Tudatosítanunk kell mindannyiunknak, hogy ami tegnap elég volt, ma már kevés. A ma még nagyszerűnek tűnő tervek holnapra idejüket múlták. Nekünk egy olyan magyar közösséget kell összehoznunk, amely megállja a helyét összehasonlításban is, és amelynek nem kell félnie a közelgő 21. évszázadtól. Segítőkész kezekre van szükség: tudásra, akarásra, erőre és helytállásra!" Duka Zólyomi Árpád május tizenötödikével kapcsolatban az alábbiakat mondta: "Legyen ez a nap olyan ünnep, amely mindannyiunkat a humanizmus, az emberek, nemzetek és nemzeti közösségek közti türelem, valamint a kölcsönös megértés szükségességére emlékeztet.” Egyúttal kihirdette a kuratórium döntését: 1994-ben a "Pro Probitate — Helytállásért"díjat in memoriam Esterházy Jánosnak ítélte oda, aki a szlovákiai magyar közösségben háládatos munkát végzett, mindig síkraszállt az üldözöttekért, a Dunamedencében élő népeket mindig a toleráns együttélésre serkentette. Nem ismert faji, vallási és nemzetiségi megkülönböztetést. Sorsát mindig vállalta, a legnehezebb időkben, az embertelen börtöni viszonyok között is. Történelmi tény, hogy keresztény erkölcsi hittől vezérelve ötven esztendővel ezelőtt határozottan a zsidóságot megalázó törvények ellen szavazott. Egész életére a józan ész, a következetesség és az önfegyelem volt jellemző... A díj átadására Doöos László Kossuth-dijas írót kérték fel, aki a "Helytállásérť'-szobor (Nagy János szobrászművész alkotása) átnyújtásakor ezeket mondta: "Ajánlom magunknak, hogy május 15-én minden évben, délután négy órakor konduljanak meg a harangok azokért, akikért soha sem szólt a harang!” Esterházy Alice grófnő többek között ezt válaszolta: "Nemrég egy megható élményben volt részem, 140 család érkezett Rómába a Felvidékről: Pozsonyból, Szénéről, a Csallóközből egészen Kassáig. Amint egy emberként imádkoztak a Szent Péter-bazilikiában, ahol a szentmise Esterházy Jánosért volt ajánlva, apám szavai jutottak eszembe: Nincs jobb magyar, mint a felvidéki magyar!" Aranymisés papjuk Esterházy János nevét méltatva a következőket mondta: Esterházy János öntudatosan vállalta a mártíromságot. Az élet sok szenvedést rak a váltunkra, ne csak azt a keresztet viseljük, amit az élet tett ránk, hanem tegyünk úgy, mint ő, aki saját akaratából vette fel a keresztjét, és tudatosan viselte. Ez tette Esterházy! naggyá, nem a grófi rangja. Hisz Isten előtt mindnyájan egyformák vagyunk''... Látom, hogy a fiatal magyar vezetők követik példáját, s felvették magyarságuk keresztjét, hogy népükön segítsenek. Ez a bátorság követendő, nem a megalkuvás az önös erők nevében." Esterházy Alice grófnő mély emberi szavai után kamarazenét hallhattunk; Boráros Imre Zs. Nagy Lajos versét szavalta, majd a Concordia Kórus vette- Pro Probitate Gróf Esterházy Malfatti Alice Bárdos Ágnes mikrofonja előtt A Rákóczi Szövetség koszorúját Halzl József és Selmeczi Elek helyezte el birtokába a színpadot, és a Szlovákiai Magyarok Emléknapja nemzeti imánk eléneklésével zárult. Ezt követően került sor Széchenyi István emléktáblájának megkoszorúzására, ahol Bauer Győző, a Csemadok OV elnöke mondott beszédet. Motesiky Árpád Pályázati felhívás MOTTÓ: "Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek." Ipolyi Arnold A Losonci Fülek és Vidéke Alapítvány, valamint a losonci Kármán József Színkör Pályázatot hirdet 1. Településtörténet megírására — a falu, község története — lakosságának alakulása — nevezetességei — jelenlegi állapota 2. Nyelvjárásgyűjtésre — a téma iránt érdeklődőknek kérdőívet adunk — szükségesnek tartjuk, ajánljuk a helyi, tájnyelvet megörökítő magnófelvétel elkészítését, valamint ennek az anyagnak a lejegyzését (ehhez szintén megadjuk a szükséges utasításokat) a történelmi Nógrád-megyei Szlovákiához tartozó területeire (a jelenlegi Losonci és Nagykürtösi járás valamint a Rimaszombati járás déli része — Medvesalja). Az érdeklődőknek igény esetén szakmai tájékoztató (-kát) tartunk. A pályázatok leadási határideje: 1994. október 15. kiértékelése: 1994. novembere Jutalmazás mindkét kategóriában: 1 2500,- Sk 2. 2000,- Sk 3. 1000,- Sk valamint tárgyi és könyvjutalmak. A szakmai tanácsadást valamint kiértékelését a dr. Cs. Nagy Lajos, főiskolai docens (nyelvjárás), N. Császi Ildikó (névtan), Böszörményi Istán (helytörténet) által vezetett szakmai bizottság végzi az alapítványok kuratóriumának közreműködésével. A pályázaton csak eddig nem publikált, s más pályázatokon nem szerepelt munkákkal lehet részt venni. Az értékelésnél figyelembe vesszük az anyag terjedelmét, a feldolgozás minőségét. Á nyelvjárásgyűjtésnél kiemelten kezeljük a hangfelvételt — a magnókazettát és az anyag lejegyzését tartalmazó anyagot. Jelentkezés, információk: Levélben és személyesen. Böszörményi István Gimnázium Fülek 986 01 Fiľakovo Puntigán József Haličská 37 984 01 Lučenec "Pályázat" Herz u. 24 984 01 Lučenec 8 A HET
