A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
Múltidéző Magna Hungária - Régi Magyarország So angmc Immjutor. fiä in ftnpmiJiTi! .* ::: Amikor az ősmagyarság önálló életét elkezdte, minden bizonnyal a Dél-Urál vidékén élt. Itt tért át fokozatosan a teljesen nomád életmódra. Ez a vándorló-legeltető állattartás mozgékonyabb társadalomszerkezet kialakulását eredményezte. A nemzetségek vérrokonsága egyre inkább fiktívvé vált, folyamatosan mesterséges politikai szerkezetté alakultak. Megindult a nemzetségeken belüli differenciálódás is. Egyes családok állatállománya megnőtt, másoké csökkent, a nemzetségek tehát immáron bizonyos alá- és fölérendeltségi viszonyok szerint rendeződtek. Az állatállomány és a legelők védelme a fegyveres kíséret kialakulását eredményezte, sőt ezek hatékonyabb védelme megkívánta egy magasabb politikai szerkezet, a törzsek kialakulását is. Az életmódváltás tehát a társadalmi szerkezet átalakulását is elindította. Hogy mindez pontosan hol történt, arra nagyon nehéz választ adni. Elődeinknek kisebb-nagyobb mérvű területi elmozdulásait nem tudjuk követni. Egyetlen biztos pont van csupán, amihez aligha férhet kétség: az ősmagyarság a Dél-Urál keleti lejtőiről átköltözött annak nyugati oldalára, a Volgáig terjedő területekre, nagyjából a mai Baskíria területére. A magyarságnak ezt az első kelet-európai lakóhelyét a magyar Julianus barát Magna Hungáriának, : azaz Régi Magyarországnak nevezi. 1236-ban ő talált rá valahol a Volga partján, a Káma torkolattól délre azokra a magyarokra, akik a többség elköltözése után régi szállásaikon maradtak. Az ősmagyarság itteni megtelepedésének nem a Julianus-féle híradás az egyetlen bizonyítéka. Az elmúlt évtizedekben számos olyan temetőt tártak itt fel a régészek, amelyek igen közel állnak hazai honfoglalás kori temetőinkhez. Itt lokalizálja a keleti magyarok szálláshelyét Balkhí, X. századi arab földrajzíró. Jelentős bizonyíték az is, hogy Gyarmat és Jenő törzsnevünk fellelhető a későbbi baskíroknál is. Kérdéses viszont, hogy mikor történt a Magna Hungáriába való átköltözés. Ez bizonyára egy igen hosszú folyamat volt. Felgyorsítója a Belső-Ázsiából elinduló harcias nomád népek nyugat felé való mozgása, 350-től a hunok, az 550-es évektől az avarok törtek a sztyeppéi országúton nyugat felé, s jutottak el a Kárpát-medencébe. Az igazi mozgást azonban a türk népek sztyeppén való megjelenése jelentette, akik közül a magyarság nagyon sokkal került igen szoros kapcsolatba későbbi I élete folyamán. Ilyen türk nép volt az ono- I gur-bolgár, kazár, szabir, kicsit később I a besenyő, úz stb. Ha a Magna Hungáriá- | ban való megtelepedés kezdetét nem is tudjuk pentosan megadni, a régészeti leie- L tek több évszázados itt-tartózkodásról tanúskodnak, mely egészen bizonyosan a 700-as évekig tartott. (Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a honfoglalás kori temetőkből is ismert szemfedők a mai > Baskíria területén legkésőbb 700-800 körüli időbe datálhatok.) A Magna Hungáriában élő magyarság | életmódja a legközelebb a nomád népek legeltető életmódjához állt, bár a földművelés meglétére utaló régészeti leletek is ismertek. A nomadizálás azonban nem jelent vakon való vándorlást. Minden családnak, nemzetségnek folyóvizek mellett van , állandó téli szállása, s csak a tavasztól L őszig tartó időszakban mozdulnak el f a nemzetségek kijelölt legelőin. Judokban, nemezsátrakban laknak, melyek a nyári szállásokra könnyen szállíthatók. A téli szállások állandó településein folyik a földműves tevékenység. Társadalmi szerkezetükre már jellemző a törzsek megléte, melyeknek jelentős katonai erejük is lehetett, hisz az ősmagyarság szállásterületeit képesek voltak ebben a harcias nomád világban a későbbiekben is megvédeni. KÉRDÉS: Ki nevezte el a Volga és az Ural közti szállásterületeket Magna Hungáriának? Milyen bizonyítékai vannak a magyarság itteni tartózkodásának? KOVÁCS LÁSZLÓ k A júrt élete (László Gyula nyomán) A baskír jurt
