A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-03 / 23. szám

OTTJÁRTUNK NEM Szép, verőfényes májusi vasárnapon érkeztünk a České Budéjovicétől csaknem húsz kilométerre lévő Zlatá Koruna községbe. Május 8-án nagy ünnepség készül a faluban. Megem­lékeznek a második világháború idején a falu mentésében hősi halált halt öt magyar katonáról, és az egykori kolostor ódon falai között megnyitják a Budapesti Hadtörténeti Múzeumnak az 1848-as szabadság­­harcról összeállított tárlatát. Ebből az alkalomból ide látogatott Varga György, Magyarország csehországi nagykövete, a prágai Magyar Kultu­rális Központnak, a Cseh- és Mor­vaországi Magyarok Szövetségének, valamint a Budapesti Hadtörténeti Múzeumnak a képviselői. Az ünnepélyes megemlékezés a falu Rájov részében lévő, az első és a második világháborúban hősi halált halt katonák emlékművénél vette kezdetét. Itt a kegyelet virágait helyezte el Magyarország csehorszá­gi nagykövete és Antonín Decarli, Zlatá Koruna polgármestere. Ezt követően a temetőben koszorúzták meg az elhunyt katonák sírját. A község határában öt magyar katona halt meg a második világhá­ború utolsó napjaiban. Mind az öten a németekkel érkeztek, majd a falu lakosai mellé álltak, ezért a fasiszták kivégezték őket. A falu polgárai nem feledkeztek el a magyar katonákról. Valamennyiüknek sírkövet állíttat­tak, amelyen magyarul is feltüntették nevüket és életkorukat. így tudtam meg, hogy Balázs Lajos 38 évet, Krivjanek György 24-et, Gergely Mihály 23-at, Berkes Mátyás tizedes 24-et, és Bense Pál honvéd szintén 24 évet élt. Sírjukat a falu lakosai tartják rendben. A temetőből az egykori kolostorba vezetett az utunk, ahol a Budapesti Hadtörténeti Mú­zeum kiállításának megnyitójára ke­rült sor. A tárlat az 1848-as magyar forradalomra, különös tekintettel Bem József tábornok születésének kétszázadik, illetve Kossuth Lajos halálának századik évfordulójára ém­­lékeztetett. A megnyitón beszédet mondott Varga György nagykövet is. Nos, dióhéjban ennyi volt az ünnepség hivatalos része, mely után alkalmam nyílt kicsit jobban körül­nézni ebben a csodálatosan szép fekvésű kis faluban. Antonín Decarli polgármestertől megtudom, hogy a településnek mindössze 632 lakosa van. A falu közepén egy gyönyörű gótikus templom áll, amely Csehor­FELEJTÜNK szág harmadik legnagyobb ilyen épülete. A templom mellett, mintegy félkör alakban terül el a kolostor, melyben a cisztercita rend kapott helyet. Ezt is a szenvedélyesen építtető II. Ottokár alapította a kressenbrunni győzelem emlékére 1263-ban, s a Bécsi-erdőben épült heiligenkreutzi anyaházból hívott ide cisztercitákat. II. Ottokár halála után az osztrák csapatok habozás nélkül rabolták ki a gazdag kolostort, ugyanezt tették a husziták, majd a Rosenberg urak vittek el minden elmozdíthatót az épületből. Később a kolostor ismét az atyák kezébe került, akik újra meg újra jelentős értékeket tudtak felhalmozni lakhe­lyükön. Ma viszont a legművészibb középkori képek és szobrok egy részének csak másolatát látjuk itt, az eredetiek a prágai Nemzeti Galéria, illetve a dél-csehországi Hluboká­­kastély gyűjteményében vannak ki­állítva. A cisztercita rend 1785-ben, II. József által történt feloszlatása után eltávozott a kolostorból. Az épület a Schwarzenbergeké lett, akik ipari célokra használták helyiségeit. Csehszlovákia megalakulása után kincstári tulajdonná vált, s újból rendbehozták. A kolostorban ma a České Budéjovice-i állami könyvtár egy része van elhelyezve. Ez röviden a kolostor története, mely a temp­lommal együtt a cseh gótika egyik legértékesebb épület-együttese. A múlt után a polgármester a település jelenlegi gondjait sorolja. Szerencsére erre a környékre nem jellemző a munkanélküliség, a bű­nözés elburjánzása, a falu elöljáró­jának a település fejlesztésére szük­séges pénzösszeg előteremtése okoz fejtörést. — Sok mindent javítani, felújítani kellene, s ez pénz nélkül nem megy — mondja, majd hozzá­teszi: — Manapság sokat kell kilin­cselni, ha az embernek valamire szüksége van, de én kitartó vagyok. Ősszel Csehországban is helyható­sági választások lesznek. A polgár­­mestert kérdezem: jelölteti-e magát ismét? Hát persze, mondja, sok terve van még a faluval kapcsolatban. — Remélem, a falu polgárai támogatni fogják a jelölésemet, de ha ez nem így lenne, és jövőre más valaki ül majd az én helyemen, május 8-án akkor is az itt hősi halált halt magyar katonákra emlékezünk. Te­hát: remélem jövőre ismét ugyanitt találkozunk — mondja búcsúzásul Antonín Decarli, Zlatá Koruna pol­gármestere. Az i és a II. világháborúban hősi halált halt katonák emlékműve, mellette a magyar és a cseh zászló Az öt magyar katona sírja a temetőben Varga György (balról) és Antonín Decarli (a kép jobb oldalán) a Budapesti Hadtörténeti Múzeum kiállításának megnyitóján KAMONCZA MÁRTA Fotó: a szerző A HÉT 13

Next

/
Thumbnails
Contents