A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
HÍRMONDÓ Fél évszázados száműzetés után TOMPA MIHÁLY SZOBRA ISMÉT EREDETI HELYÉN Többezres tömeg előtt Pavel Brndiar, Rimaszombat polgármestere és Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő leplezték le Tompa Mihály visszahelyezett szobrát. Fotó: Farkas Ottó Nemhiába mondták és írták le előttünk is többen a bölcsebbek közül, hogy "a történelem az élet tanítómestere". Immár történelmi tényként mondhatjuk és írhatjuk, hogy közel ötvenéves száműzetés után Rimaszombatban május ötödikén visszakerült eredeti helyére — vagyis a Tompa térre — a gömöri költőóriás, Tompa Mihály életnagyságú bronzszobra. Akik ott voltak és látták — hevesen dobogó szívvel és szemük sarkában örömkönnyekkel élték át az eseményeket —, a megmondhatói, mit is jelent ez valójában a gömöri magyarnak, a Rima-parti járási székhely lakóinak. A közelebbről és távolabbról idesereglő ünneplő tömegben pedig szép számban akadtak odaátról, a baráti Magyarországról érkezettek, ami azt bizonyítja: nekik is szívügyük volt e szobor sorsának alakulása, s emlékezetükbe ők is gyöngybetűkkel vésik majd a Város Napjának dátumát, május 5-ét. "És visszajöttek a gólyák ismét..." hangzott el dr. B. Kovács Istvánnak, a Gömöri Múzeum igazgatójának a szoboravató beszédében. — Igen, a gólyák egykoron Tompa Mihály megejtően szép és mélyértelmű allegorikus versében a szabadság jelképévé magasztosultak, most pedig a szívekben és lelkekben önkéntelenül is a "megenyhült a lég, vidul a határ" sorok melengető érzését varázsolták. Tőzsér Árpád a szlovákiai magyar írók képviseletében — miután Pavol Brndiana\, a város polgármesterével egyetemben leleplezte a szobrot — a hányattatásokra (is) emlékezett: — Ötvenéves száműzetés után került vissza Holló Barnabás remekbe szabott alkotása az őt megillető helyre, vagyis a Tompa térre — mondotta. A korábban születettek — és a téren egybegyűlt sokaságban ilyenek is szép számban akadtak — még emlékeznek rá, amikor a második világégést követő években egy soviniszta, magyarellenes hangulattól fűtött és szélsőséges elemek által kezdeményezett, majd tömeghisztériába átcsapó szobordöntögetési hullám következtében a rimaszombati Tompa-szobor is áldozatul esett. 1946-ban kötelet téve a nyakára döntötték le a szobrot, és gálád módon távolították el helyéről az alapzatot is, a kovácsoltvas kerítést pedig egyszerűen széthordták. Hálát adva Istennek és mindazoknak, akik valamilyen formában részt vállaltak a gömöri papköltő szobrának visszahelyezésében, köszönte meg a polgármester és a városatyák igyekezetét Varga Gyula református esperes, majd Isten áldását kérte az elkövetkezőkben is mind a városlakókra, mind a szoborra. A szobor visszahelyezésének gondolata egyébként a kilencvenes évek elején született meg, amikor is a totalitárius rendszer béklyóitól megszabadulva a demokratikus berendezkedés és fejlődés útjára készült lépni az ország. Miután a tér és utcanevek változása után a Tompa tér is visszakapta eredeti nevét, elemi erővel tört fel a népakarat, mely a szobor visszahelyezését szorgalmazta. Jó másfél évi huzavona és nózetegyeztetés után végül az elmúlt év decemberében született meg az az önkormányzati döntés, melynek értelmében sor került a szobor teljes rehabilitására. Az újraleleplezés dátuma körüli vitában szintén volt egykét teátrális jelenet a képviselő-testületi üléseken — végül a Város Napjának számító május ötödikéi terminus mellett döntöttek. (Rimaszombat 1334. május 5-én Károly Róberttól kapott olyan szabadságjogokat, amilyeneket Buda is élvezett — a szerk. megj.) Természetes emberi tulajdonság a képzettársítás. Már a szoboravatás mámorában is akadtak, akik a Tompa tér jelképes meghatározójáról, a magasba nyúló szoborról mint egy képzeletbeli felkiáltójelről beszéltek. Mintha Tompa Mihály bronzmása itt a történelmi igazságtétel mementójául szolgálna, hirdetve, hogy az igazság, az emberség végül is előbb vagy utóbb győzedelmeskedik. A több történelmi sorsfordulót megélt rimaszombati magyarok, akiknek látószögében a kérdőjelekkel teli jövő is ott feszül, s az utánuk következő generációk sorsa sem közömbös, viszont mást is vallanak: nevezetesen azt, hogy bárcsak ez a szobor a városban (de az országban is) a magyar—szlovák békés együttélés, megértés, kölcsönös tisztelet és megbecsülés szimbólumává válna. POLGÁRI LÁSZLÓ Kiállítás A Madách—Posonium könyvesbolt galériájában, a Madách Galériában, az év elejétől minden hónapban bemutatkozik művével a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának egyegy tagja. A hivatalos képzőművészeket tömörítő csoportosulás tagjainak ilyen módon való bemutatkozását, előadással egybekötött kiállítását nagy siker övezi. Májusban Kalita Gábor publicista és festőművész állította ki tizenkét művét. A megnyitót ezúttal is Kubička Kucsera Klára jeles művészettörténészünk tartotta. Beszédében kiemelte, hogy Kalita Gábor egy érdekes, sajátos műfajt alakított ki: az írás szerves része lett képeinek. Saját verseit, történelmi idézeteket, üzeneteket ír, vagyis vés képeibe — a legtöbb esetben a filozofikus tartalom adta szimbólumokkal illusztrálva. Színskálája soha nem hivalkodó. A művészt tartalmilag főleg két témakör foglalkoztatja: az egyik az emberiség múltja és kultúrájának kontinuitása, egyes mágikus állomásai és ezek üzenete, a másik a női test mágneses vonzása és bűvölete. Kálmán Imre-est r Ersekújvárott A Csemadok és a Városi Kultúrközpont mellett működő műkedvelő gárda ismét készül egy feledhetetlen Kálmán-estre, a nagyérdemű közönség szórakoztatására, városunkban és környékén. Az est betanítását a már jól ismert Záhorský Elemér vállalta magára. A társulat korösszetétele igencsak említésre érdemes. A 18 éves táncosoktól a középkorúakon át a nyugdíjasokig minden korosztály képviselve van a főszereplők között. Az énekcsoporttal együtt 70 személy vesz részt az előadásban. A kosztümök és a díszlet Kálmán Imre korát varázsolja a kedves közönség elé. A csodálatos, fülbemászó dallamok pedig a legigényesebb nézőt is kielégítik. Ezúton tudatja a tisztelt rendező, valamint az egész társulat, hogy nagyon sok Kálmán Imre kedvelőt szeretnénk elszórakoztatni. Tasziló Gróf alias Chvíla Ferenc 8 A HÉT
