A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-27 / 22. szám
SZABADIDŐ Jeremy Irons: "Feminista vagyok!" A negyvenöt éves angol úriemberről a női rajongók azt állítják, hogy a vonzása olyan, akár a mágnesé. A szimpatikus, 188 cm magas úriember minden egyes szerepe jelentős filmsiker. Nincs ez másképp az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben sem. A párizsi Elle a film apropóján beszélgetést készített Jeremy Irons-szal, ebből közlünk részleteket. • Új filmjében Esteban Truebát, az uralkodó és kegyetlen nagybirtokost személyesíti meg, tehát egy merőben más típust, mint Ön. Miért akarta mindenképpen eljátszani ezt a szerepet? — Ez a szerep több színész álma volt, de szerencsére nem kellett sokáig harcolnom, hogy végül rám bízzák. A filmtervekről először David Putmantól hallottam, akinek eredetileg rendeznie kellett volna a filmet. Glenn Close-ra osztotta az egyik szerepet, s elküldte neki a forgatókönyvet. Még aznap este felhívtam Glennt, hogy kölcsönözze nekem. Esteban szerepe azonnal megtetszett. Teljesen más volt, mint az eddigi szerepeim. • Kétségtelen, hogy azok közé a színészek közé tartozik, akik mindent el tudnak játszani. Mégiscsak furcsa azonban, hogy épp Önt, a disztingvált és szenzibil angolt bízták meg a nyers, erőszakos dél-amerikai macho szerepével. — Lehet, hogy épp ezért tűnt ez a szerep olyan nagyszerűnek és attraktívnak, s ezért játszottam el olyan nagy kedvvel. • Ez azt jelenti, hogy Ön megváltoztatta eddigi imázsát? — Nem. Ilyen összefüggésben nem gondolkodtam róla. Azt viszont elárulhatom, hogy igen unalmas mindig ugyanazokat a jellemeket megformálni. Határozottan sokoldalú színész vagyok, de eddig valahogy nem nyílt alkalmam ezt bizonyítani. En is, Estebanhoz hasonlóan, nagyon impulzív vagyok, gyakran először cselekszem, csak aztán gondolkodom. • Azt akarja mondani, hogy tetszett egy olyan férfit játszani, aki indián nőket erőszakol meg, veri a saját feleségét és lányát? — Elsősorban színész vagyok. Egyszer király, máskor meg koldus. El kell viszont mondanom, hogy sokkal nehezebb volt a misszionárius szerepe a Misszióban, mint Estebané. Esteban ki volt éhezve a szerelemre és a boldogságra... és elképzelhetetlenül dicsvágyó volt... • Nemrégiben Ön azon lamentált, hogy milyen nehéz dolguk van az életben a mai nőknek: nemcsak szépnek és sikeresnek kell lenniük, hanem a férfiak azt szeretnék, ha szerető feleségek és anyák is lennének. Csak nem feminista? — Bizony az vagyok! Van ebben valami rossz? A nőknek valóban sokkal nehezebb életük van, mint a férfiaknak. A társadalom jóval nehezebb követelményeket támaszt velük szemben — az önmegvalósítás mellett az ő gondjuk a gyereknevelés, a családi fészek kialakítása. Végeredményben szerintem sincs fontosabb, mint a fiatal generációnak biztosítani az egészséges fejlődést, a jó nevelést és műveltséget. • Az egyik fia 8, a másik meg 16 éves. Ön ugyanúgy törődik velük, mint a felesége? — Amikor az idősebbik fiam megszületett, éppen beléptem a film világába, úgyhogy a feleségemnek kellett magát feláldoznia. Mára ez megváltozott, mostanában én vagyok többet a fiaimmal. Talán azért is olyan fontos számomra a család, mert gyerekként nekem rettenetesen hiányzott. A szüleim elváltak, és én az év nagy részét diákszállókon töltöttem. A család nekem a hátteret, a menedéket jelenti. A család és az otthon a legfontosabb, és több örömet ad, mint a munkám. • Azt is beszélik, hogy a családja mellett a női társaságot is kedveli. Vonzza Önt a veszély? — A nők egyszerűen elbűvölnek. Talán azért, mert teljesen mások, mint mi, férfiak... és lehet, hogy azért is, mert a társaságukban nem érzem a konkurenciából eredő rivalitást és félelmet. (tóth) HUMOR — No, Erika, hogy megy a tanulás az autóiskolában? — Nagyszerűen. Mindjárt az első vezetéskor elütöttem egy kéményseprőt. — Tudod mi a különbség az átalakítás meg a mese között? _ ??? — Az, hogy a mese így kezdődik: Hol volt, hol nem volt... Az átalakítás meg: Ahol volt, ott nem lesz.. — A mi kollektívánkban csak Máriának nincs irigye. — Ne mondd! Annyira szereti őt mindenki? — Dehogy. Neki a legkisebb a fizetése. — Mondja szomszédasszony, miért válik a férjétől? — Hogy újra féijhez mehessek. Folytatódik a Dallas? A Le Párisién című francia lap szerint az Egyesült Államokban folytatódik a Dallas filmsorozat — legalábbis egy rész erejéig. Rossz nyelvek szerint a sorozat felelevenítését leginkább az indokolta, hogy a főbb szereplőknek nem termett sok babér filmes próbálkozásaik során, s "kell a pénz". Ez volt egyébként az amerikai televiziózás legnagyobb szabású "szappanoperája" (összesen háromszázötvenöt részt forgattak az Ewing család viszontagságairól). Az egykori producer ösztökélésére a szereplőgárda most újból összeáll. A Le Párisién szerint a nyáron forgatandó következő rész fogadtatása dönti majd el, hogy érdemes-e teljesen felújítani a történetet. A folytatás egyébként rögtön komoly gondot okoz a forgatókönyvíróknak: hogyan támasszák életre Jockey-t, aki a sorozat végén — sok gazsága büntetéseként — elnyerte jutalmát... Ilyen még nem volt A kérdés a szokásos: van-e a nyolc hajó között kettő teljesen egyforma? A válasz viszont szokatlan. Erre te is rájössz, ha gondosan végignézed mind a nyolc hajót. Nos? A HÉT 27
