A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-27 / 22. szám
MINERVA A magyar holocaustról A magyar zsidóság tömeges kivégzésének 50. évfordulója alkalmából egyre többen foglalkoznak az 1944- es eseményekkel, a tragédiával, amely több, mint félmillió zsidószármazású magyar ember életébe került. A zsidók üldözése több évszázados, sőt évezredes múltra tekint vissza. Krisztus megjelenése előtt éppen úgy fellelhető, mint utána. Európai történetüket is végigkísérik a pogromok, a gettókba való szorításuk, az ellenük irányuló törvénytelen s embertelen intézkedések. A magyar zsidóság élete kisebb konfliktusoktól eltekintve a régi Magyarországon zavartalan volt. A bajok a harmincas évek végén kezdődtek. Ehhez hozzájárult az anschluss, amikor a Harmadik Birodalom határai immár Magyarországig terjedtek. 1938-ban megkezdődött a zsidótörvények előkészítése, a zsidóság közéleti szerepének visszaszorítása. A História 2. száma több írásban foglalkozik a magyarországi zsidókérdéssel. A História szerkesztője, Glatz Ferenc, Magyarország, 1944 címmel tekinti át a 44-es esztendő zsidóellenes megnyilvánulásait, a zsidóellenes politikát, amely következményeiben a magyarországi zsidók túlnyomó részének likvidálásához vezetett. Glatz többek között ezt írja: "Az állam minden egyes adófizető polgárának képviselője. Ahogy enged a polgárok egyik csoportjának, s negatív megkülönböztetést hajt végre — feladja a közösség egészének képviseletét. Legyen szó akár vallási, nemzetiségi vagy szociális hovatartozásról. Sajnos, a magyar kormány feladta a közösség egészének képviseletét." Ádám Ottó Kossuth-díjas rendező családjuk 44-cs kálváriáját meséli el: "Aznap reggel, amikor a teherautó értünk jött, már készen álltunk fegyelmezetten, a kapuban, becsomagolt hátizsákkal. Apám egyenesen állt a teherautón, nézte az utcát. Hadházy tanár úr megemelte a kalapját, és széttárta a karját. Hálásak voltunk kétségbeesett mozdulatáért, tudtuk, hogy nem tehet semmiről, ártatlan volt, akárcsak Kiss Elek unitárius püspök, akárcsak Márton Áron és annyian mások. Az ő szavuk azonban már nem állíthatta meg a beindult gépezetet: gettó, pályaudvar, lepecsételt vagonok — a szerelvények kigördültek." Gabriel P. Katona a pesti zsidókat mentő központra emlékezik, azokra az emberekre, akik hősies cselekedeteikkel sok-sok üldözött életét mentették meg. Stark Tamás a szovjet fogságba került magyar zsidók sorsát foglalja szavakba. Több, mint 20 ezer magyar zsidó került szovjet fogságba. Sokan munkaszolgálatosként vagy szovjetekhez szökött fogolyként kerültek táborba. Mások viszont a német haláltáborokból kikerülve kerültek szovjet kézbe. Nem azért, mert zsidók voltak, hanem amiatt, hogy a foglyok közül sokan megszöktek, és nem stimmelt a létszám. Az orosz katonák egyszerűen azt "vágták" be a sorba, aki útba akadt. Magyar, szlovák, német vagy zsidó volt-e az illető, nem számított. A szovjet fogolytáborban aztán arról elmélkedtek: hol volt jobb, a német táborban, vagy ott, a szovjetben. "A zsidó kényszermunkásokból — írja Stark Tamás — gyakran feltört a sztereotip kérdés: "Üldözöttek vagyunk, fasiszta őreink áldozatai. Miért bánnak velünk úgy, mint ellenséggel?" A politikai tiszt válasza rendszerint ugyanaz volt: "Ti is harcoltatok ellenünk, ha nem is fegyverrel, de csákánnyal és lapáttal. Ugyanolyan bűnösök vagytok, mint a katonák." A zsidó foglyok néha a következő "jótanácsot" kapták: "Ha tényleg barátaink vagytok, nem szabad panaszkodnotok. Sőt, dolgozzatok kétszer olyan keményen, mint eddig, hogy újjáépítsük szocialista hazánkat, melyet közös ellenségünk rombolt le." A lap ismerteti még az 1944 márciusától májusáig hozott zsidóellenes rendeleteket. Pl.: Az országos magyar sajtókamarába, a színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót felvenni nem lehet... A zsidó nehéz testi munkások étolaj-pótadagra nem tarthatnak igényt... Az 1. számú jegyzék a zsidó szerzők könyveinek közforgalomból való kivonását irányozza elő. Többek között Balázs (Bauer) Béláét, Barta (Rosenberg) Lajosét, Bíró (Blau) Lajosét, Dénes (Deutsch) Zsófiáét, Erdős (Ehrenthal) Renéét, Antal (Ádler) Sándorét stb. A Históriából sok olyan esemény tárul elénk, amelyen érdemes eltöprengenünk. Az embertelenség, becstelenség és gyilkos erőszak sivatagában találunk azonban olyan embereket is, akik életük kockáztatásával is mentették az üldözötteket, halálra szántakat. D. Gy. 20 A HÉT
