A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-20 / 21. szám
ma. Ezzel kapcsolatban gyakran hangsúlyozták az idősebb kollégák segítőkész, a tapasztalatokat szívesen megosztó attitűdjét. A jó tantestületi légkör feltételeként minden évfolyamban jó néhányan külön kiemelték, hogy lehetőleg minél több fiatal legyen a tanári karban. A 3. és a 4. helyen álló igények az oktatás tartalmi színvonalára vonatkoznak. Az oktatás magas színvonalát lényegesen több olyan hallgató igényelte, akik valamely természettudományi szakon tanulnak, míg azt a vágyat, hogy leendő iskolájukat nagyobb tanügyi szabadság jellemezze, s a pedagógusnak legyen tág tere az egyéni kezdeményezésre, főként a humán szakosok. Nem fognak örülni a sorokat olvasó pedagógusaink a szigorú kritikának, de meg kell mondani, hogy nagyobb azoknak a száma, akik azt a megszorítást alkalmazták az iskola módszertani munkájával kapcsolatban, hogy "csak ne úgy, mint az én iskolámban volt", mint akik volt iskolájuk oktató-nevelő munkáját példa értékűként említették. Ugyanez vonatkozik az igazgató munkájával, a demokratikus iskolavezetéssel kapcsolatos elvárásokra is. Azt, hogy az iskola szép- természeti környezetben legyen, főleg a humán szakosok, a művészeti tárgyakat tanuló (és nagyobb számban fiúk) emelték ki, míg azt, hogy az osztályok ne legyenek túlzsúfoltak, legyen lehetőség az egyéni foglalkozásokra is a gyerekekkel, inkább a természettudományi szakon tanulók hangoztatták. Azt az igényt, hogy az iskolában ne legyen matematikauralom, hogy a nyelveket és általában a humán tantárgyakat kellő arányban tanítsák, az utolsó év elsősei említették leggyakrabban, kizárólag a humán szakok hallgatói. A kapott válaszok értékelését illetően le kell szögeznünk, hogy az ifjú pedagógusjelöltek válaszadási készségével elégedettek lehetünk, hiszen alig akadt olyan hallgató az egyes évfolyamokban, aki nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani, pontosabban használhatatlan választ adott volna. Az is igaz viszont, hogy évről évre növekszik azoknak a száma, akik őszintén bevallják, hogy a főiskola majdani befejezése után nem tanítani szeretnének. Főként a nyelvszakosok említik a tolmácsként, fordítóként való elhelyezkedést mint vágyat, a képzőművészetet tanulók a tanítást csak mellékes foglalkozásként képzelik el. A jobb jövedelem reménye elszippantja az iskolából a nyelvszakosokat, a matematikusokat, de az egyéb szakpárosítást választók is gyakran találnak olyan munkát, ahol érvényesíthetik a megszerzett szaktudást. Az már egy másik, a jövőben készítendő tanulmány tárgya lehet, hogy azok közül, akik a pályaválasztás megindoklásakor egyértelműen úgy fogalmaztak: "Csak ezen a pályán tudom elképzelni az életemet, mindig pedagógus akartam lenni" — milyen arányban maradnak hűek az eredeti elképzeléshez. SZEBERÉNYI Z. JUDIT Fotó: Méry Gábor A "trójai kincs" kalandos sorsa A törökországi Hisszarlik-dombok mellett felfedezett trójai lelet sok éven át izgatta a tudósok fantáziáját. A leletet az amatőrből régésszé lett Heinrich Schliemann találta meg 1870-ben. Sikerült átcsempésznie Görögországba, ahol elrejtette. 1880-ban Schliemann a berlini múzeumnak ajándékozta a nagy értékű régiségeket. A gyűjtemény, amely arany- és ezüsttárgyakat is tartalmaz, 65 évig Németországban maradt. 1945 májusában azonban eltűnt. A legtöbben azt hitték, hogy az amerikaiak vitték el. A rejtélyt az Art News című folyóirat fejtette meg 1991 áprilisában. A lapban két történész, Konsztantyin Akinsa és Grigorij Kozlov közölte: a kincs valószínűleg Moszkvában van. A Puskin-múzeum igazgatója, Irina Antonovna azonban tagadta, hogy bárki is átadta volna neki ''Trója kincsét". Meg kellett várni az orosz hatóságok hivatalos beismerését 1993-ban. Igenis: a Schliemann-leletet a moszkvai Puskin-múzeumban rejtették el. A kincset 1945 nyarán repülőgépen szállították el a szovjetek Berlinből. A ládákban számos értékes impresszionista festmény is helyet kapott. A szállítmányt a KGB felügyelete alá helyezték. A kulturális hatóságoknak semmi beleszólásuk nem volt az ügybe, s a múzeumok igazgatói még csak nem is tudták, mit tartalmaz a lelet. Még ma sem tudják pontosan, hány darabból áll a híres kincs, mert semmilyen leírás nem készült róla. Irving Stone amerikai író, aki Schliemann életrajzát írta meg, 12 ezer darabról tett említést, Irina Antonovna, a Puskin-múzeum igazgatója 8750-ről. Állítólag 1995-ig hivatalos leltár készül. Schliemann értékes nyakláncokat, aranyozott ezüstfüggőket és egy olyan diadémot is talált, amelyet szerinte a trójai "Szép Heléna" viselt. Trója kincsének jogi helyzete meglehetősen bizonytalan. Magának követeli Törökország, amelynek területén találták, és Németország, amelynek Schliemann adományozta. Jevgenyij Szidorov orosz kulturális miniszter szerint a kincsnek Oroszországban kell maradnia. Ez a véleményük Schliemann örököseinek is. A kulturális miniszter véleménye szerint: "Ennek a gyűjteménynek el kell foglalnia helyét az emberiség kulturális örökségében." A terv az, hogy 1995-ben megmutatják a gyűjteményt a tudományos kutatóknak Moszkvában, és később megtekintheti a nagyközönség is. "Először Oroszországban, azután Görögországban és Törökországban, utána pedig más országokban is" — jelentette ki Jevgenyij Szidorov. Több az elmebeteg nő, mint férfi A nőket nagyobb mértékben érik elmebetegségek, mint a férfiakat, de ez nem bármiféle velük született képtelenséggel magyarázható, hogy esetleg nem tudnának megbirkózni a nehézségekkel, hanem külső tényezőkkel. Mint például az alacsonyabb társadalmi szereppel — mutat rá az Egészségügyi Világszervezettel együttműködő Melbourne-i Női és Egészségügyi Központ. Az iparosodott országokban a legelterjedtebb központi idegrendszeri betegség a depresszió (búskomorság). Az elmebetegségek aránya nőknél a korral növekszik. Hajadonoknál ez az arány csökken, gyermekeknél pedig nemi eltérés e tekintetben nem mutatható ki — mutatnak rá az ausztrál tudósok. A rágógumi mint szerelmi elixír India déli részén élő Gáro törzs életmódja, tipikus példája a primitív életmód és a civilizáció közti ütközésnek. Ennek egyik konkrét példája, hogy a rágógumit, mint szerelmi elixírt használják. Ennek okáért: 1. A kicsapongók és özvegyek nem használhatják. 2. Az esküvőt követő éjszakán, az ifjú párnak rágcsálni kell, sőt, egy idő után ki kell cseréljék egymás közt a rágót. 3. Határozottan elutasítják a gyümölcsízű rágókat, hamisaknak nyilvánítva azokat. 4. A szülők szigorú fenyítésben részesítik azon csemetéiket, akik hozzá mernek nyúlni a rágógumihoz. 5. Aki a törzsfőnök személyes raktárából mer lopni, azt szégyenfához kötik és megverik. 6. A rágógumit, miután már kiment az íze, le kell nyelni. Eldobni nem szabad. MINERVA MEDIAN KÖNYVKLUB Sally Ann Voak CSOKIDIÉTA A szenvedélyes csokoládéevők körében a fogyás szinte ismeretlen. S ez nagyrészt annak tudható be, hogy ezt a szenvedélyt nem a rangjának megfelelően kezeljük. Sally Ann Voak már több ezer fogyni vágyónak segített, s húszéves praxisának tapasztalataiból merítve segít Önnek is gyakorlati tanácsaival. Ára: 119,- Sk + postaköltség Dr. I. W. Lanelinda Comae A CÁPA NEM RÁKOS Ez a megoldás a betegségre? Keleten évezredek óta fogyasztanak cápaporc-levest, mely finom íze mellett a szervezet védekezőképességét is növeli. Hányszor vettek részt olyan családtag, barát temetésén, aki rákban halt meg? A cápaporc segít abban, hogy ne kapjunk rákot, de alkalmas a már kialakult rák kezelésére és más degeneratív betegségek gyógyítására is, mint az ízületi gyulladás, reumatoid artriusz, vakság, pszoriázis, bélgyulladás. A század áttörése a cápaporc! Ára: 149,- Sk + postaköltség Megrendelhető: AB—art Komárnická 20 821 03 Bratislava A HÉT 21
