A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-20 / 21. szám
HÍRMONDÓ TAVASSZAL A TISZÁNÁL Petőfi Sándorunk nem volt "tiszai" ember, csak átutazóban láthatta a Tiszát, amikor a Bodrogközben, Királyhelmecen és környékén járt, vagy amikor Szegedre vitte az útja. A legszebb versét a természetről éppen a Tiszáról írta. "Szegény Tisza, miért bántjátok?" — kérdi a költő, hiszen nagyon jámbor és oly szép a Tisza partján a természet, "S ő a föld legjámborabb folyója". Ám pár nap múlva a jámbor folyó, melynél jámborabbat álmodni sem lehet: "Zúgva, bőgve törte át a gátot,/ El akarta nyelni a világot!" Iskolás gyermekkorunkban könyv nélkül szinte átszellemülten fújtuk a verset. Eszünkbe sem jutott, hogy a költő mily pontos képet fest a Tiszáról, csak a szépet éreztük benne. Pedig pontosabb, reálisabb képet a magyar folyóról, akár egy riporter sem tudott volna festeni. Mindig úgy képzeltem a vers mondása közben, hogy Petőfi ott áll a Tiszánál, a nyári alkonyulatban, toll és papir van a kezében, és ír. ír akkor is, amikor tör, zúz az árvíz, és a költő áll bátran, akárcsak a csatamezőn. Csak később tudtam meg, hogy a vers, amely a nyárról, a levágott sarjúról, a rózsafelhőkről, a friss gyümölcsből készült vacsoráról szól, 1847 telén (február), Budapesten született... Mindezek kora tavasszal, a szeszélyes áprilisi esőzések idején jutottak eszembe a tárkányi Tiszaparton, miközben ízlelgettem a "sárga föveny-szönyeg" (P. S.) illatát. Az eső alig néhány perce állt el, és már sütött a nap, de túl a Tiszán újra borongós felhők gyülekeztek. Kora tavasszal kevesen keresik fel a Tiszát, messze van még odáig, amikor majd a Tisza kivirágzik. Ám az ungot-berket járó, halász-pákász-vadász-madarász embert húzza, vonzza a kíváncsiság, hogy felmérje a tél okozta károkat az etetőkben, és arra is kíváncsi, hogy a Tisza-ágakban, a tavszi áradás után mennyire híznak az ottrekedt halak. Bizony egy-egy mélyedés, ártéri tavacska aranybányája lehet a halásznak. A Tisza csendes, de haragja valahol itt kezdődik, amikor a Zempléni- és Helmeci-hegyekből gyorsan lecsorog a hóolvadás, vagy a kiadós nyári eső. Olyankor megduzzad, haragja beindul, ám fékezik az emberi kéz emelte gátak. Nincs szenvedélyes lánctépés, gáttörés, mert a gát ellenálóbb és szívósabb. Tavasszal is nagyon szép a Tisza, csillogókék vizével, partjának zöld bokraival, amelyeket itt-ott sárga homokfoltok tarkítanak. A gólyák már rég megérkeztek a Bodrogközbe és a Tiszához, közeleg a nyár. (motesiky) A Budapest Pozsonyban Szép sikerrel szerepelt fővárosunkban a Budapest Táncegyüttes. Az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes meghívására jártak nálunk, és léptek fel 1994. április 19-én a Ligetfalusi (Zrkadlový háj) Művelődési Házban. Műsorukban Zsuráfszki Zoltán koreográfiáit, többek között rábaközi, bodrogközi, szatmári, székelyföldi, kalotaszegi, mezőségi táncokat láthatott a közönség. Őszintén reméljük, még sok ilyen szép estét tartogat számunkra a magyar folklór. (KM) Fotó: Prikler A HÉT 9
