A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-20 / 21. szám
OTTJÁRTUNK Tájkép—folyóval "Föl nem érem ésszel, hogy vannak a nem mindennapi emberek közt is olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy a kiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs." (Petőfi Sándor: Ungvár 1847.) Petőfi Sándorunk közel százötven esztendővel ezelőtt szelte át a Latorcát, azaz csónakon vagy más vizi alkalmatosságon szállították. Nagy költőnk "világoszöldnek" látta a kanyargó folyó vizét. Ám részemről inkább Géczi Lajos állítása érvényes az április derekán megduzzadt Latorcára, mely szerint az "homoksárgavizű11... Igen, valahol itt kezdődik a róna, melynek szélén, illetve az Ung és Latorca völgyének szívében fekszik Nagykapos, amelyről elgondolkodtató hírek jutottak el egészen Pozsonyig. Különösen a képviselőtestület és Nagykapos polgármestere közti feszültség hatott aggasztóan, amely a sajtóban is nyilvánosságot kapott. Ugyanis nem valami apróságokról van szó, hanem olyan dolgokról, mint Szlovákia új közigazgatási felosztása, vagy a csallóközi önkormányzatok által szorgalmazott komáromi nyilatkozat és a csernobili családok letelepülése Nagykaposon. Az történt, hogy Nagykaposon két hatalmas, kétemeletes lakótömb vált lakhatatlanná a város szívében, amelynek felújítására abban az esetben kaphatott és kapott pénzt a város, ha csernobili családokat fogadnak be. A nagykaposi polgármester, Bodnár Tibor úr álláspontját az Ungi Táj című lapból idézem, amelyet Tóth Ferenc vetett papírra: "Néhány állampolgár már megkeresett azzal a kérdéssel, vajon mikor érkeznek a betelepültek? Pedig akkor már régen itt voltak. Ebből is látszik, hogy megérkezésük óta semmilyen probléma nem volt velük, becsületesen élnek, rendesen dolgoznak — válaszolta a polgármester." A további kérdések a betelepültek nemzetiségére, más városok álláspontjára, az állami támogatásra, a lakások felújításából származó haszonra vonatkoztak. A sárga vizű Latorca Kovács Aladár alpolgármester Ám az újságíró megkérdezte a Csemadokból és az Együttélésből ismert Fuksz Sándort is. íme a válasz: "Véleményünk szerint az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatásáról van szó. Nálunk, ahol a nemzetiségek jogait bizonyos százalékarányhoz kötik, az ilyen betelepítés csak arra irányulhat, hogy ezeket az arányokat a nemzetiség szempontjából kedvezőtlen irányba befolyásolják." A tisztánlátás végett csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a Nagykaposra betelepült csernobili családok szlovák nemzetiségűek, őseik a harmincas években települtek Ukrajnába, és a csernobili katasztrófa epicentrumától mintegy ötszáz kilométerre laktak, ami aligha nevezhető súlyosan veszélyeztetett zónának. Világos, hogy a szlovák ősök leszármazottai örömmel kaptak a visszatelepítés lehetőségén, különösen ha feléjük az a hír járta, hogy az Ung-völgyében folyik a Kánaán... Node, kanyarodjunk vissza arra a bizonyos áprilisi napra, amikor Nagykaposon jártunk és Fuksz Sándort kerestük, hogy tájékozódjunk, változott-e véleménye a betelepüléssel kapcsolatban? Elmondta, hogy nem változtatott véleményén, különösen abban a helyzetben, amikor kétszázötven család várakozik lakásra, tehát annak lett volna értelme, ha eladják a lakásokat azoknak, akik önerőből hozzáláttak volna a lakások felújításához, elsősorban a hazai polgárok boldogulására kellett volna gondolni, nem pedig egy olyan vállalkozásba bocsátkozni, ami beláthatatlan tehertétel lesz a városnak és azoknak is, akik idetelepültek. Nem beszélnek szlovákul, hogyan tudják majd alkalmaztatni őket és hová fognak a gyerekeik iskolába járni?... Fuksz Sándortól az impozáns polgármesteri hivatal felé vettük utunkat, de sajnos a polgármester szolgálati úton, távol tartózkodott. így a helyettes polgármester, Kovács Aladár fogadott, és készségesen válaszolt kérdéseinkre. Róla talán még annyit, hogy civil foglalkozására nézve pedagógus, közismert zenetanár. Elsősorban arról érdeklődtünk, hogy folynak-e lakótelepi építkezések? — A szövetkezeti vagy más lakótelepi építkezések visszaestek. Mint magánemberek építkeznek, de egyre nagyobb gonddal. Egyes beruházásokat folytatunk, amelyeket még a régi rendszerben megkezdtünk, ilyen a tisztítóállomás, mert a meglévő már nem bírja a megterhelést. Az újat mielőbb be kell fejeznünk. Épül az új alapiskola is, mivel a magyar iskola 1—4. évfolyama egy volt munkásszállóban kapott otthont, mintegy Fuksz Sándor négyszáz gyerek bizony nagyon szorult helyzetben tanul. Elmondhatom, hogy a nemzeti tudat él az emberekben, ezért odafigyelnek az iskola munkájára. Jövőre szép számú elsőst írattak magyarba, sőt olyan szülő is akadt, aki azt mondta, hogy "az egyik gyerekem szlovákba jár, de most már majd magyarba íratom a többi gyermekemet". Mint pedagógus mindig ahhoz tartottam magam, hogy a magyar gyereknek magyar iskolában a helye, de ezt vallom most is, alpolgármesteri funkcióban. — Egy kissé elkanyarodtunk a témától, de mivel az iskola építéséről esett szó, nyilván kimerítettük részben a magyar iskola sok vonatkozása közül legalább az egyiket. Most azonban a sokat emlegetett csernobili betelepültekről szeretnék kérdezni, mivel az 4 A HÉT
