A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-13 / 20. szám
MINERVA Pqjof Gó/pór-az Uránia elfeledett szerkesztője Az 1994-es év művelődéstörténeti évfordulói közül kiemelkedik az első pesti irodalmi folyóirat, az Uránia bicentenáriuma. A megemlékezések, méltatások központi alakja a folyóirat kiadója és szerkesztője Kármán József. Lényegesen kevesebb szó esik a másik "kiadóról", Pajor Gáspárról. E megkülönböztetés oka érthető és megbocsátható. Pajor Gáspár nevét ugyanis hiába keressük az életrajzi lexikonokban vagy az irodalomtörténetekben. A nagyközönség számára is hozzáférhető kézikönyvekben alig található több annál, amit 1803-ban Sándor István Magyar Könyvesházában az Uránia kiadóiról közzétett: "Kármán József (ifjabbik) és Pajor Gáspár orvos." Pajor hivatásának ismerete indított arra, hogy orvostörténészként próbáljam meg felderíteni Pajor Gáspár életútját s az Uránia szerkesztésén kívüli publicisztikai, közéleti tevékenységét. A minden valamire való életrajz alfáját és ómegáját, a születés, illetve elhalálozás évét nem sikerült megtalálnom. Nagy Iván 1862-ben megjelent monumentális munkája, a Magyarország családai... az eredetileg Regensburgból magyar földre költözött Pajor család Gáspár nevű leszármazottja és Bárczy Bora házasságának gyümölcseként tünteti fel Gáspárunkat — megjegyezve róla, hogy a 18. század végén "az irodalom embere volt". Sem születési, sem elhalálozási évét nem közli. Mivel Pajor az Uránia szerkesztése idején orvostanhallgató volt Pesten, s az orvosi oklevelet az 1795/96-os tanév során szerzi meg, születésének ideje az 1770-es évek elejére tehető. Hőgyes Endre Millenniumi Emlékkönyvében az 1795/96-os tanévben végzett 7 — írd és olvasd: hét — orvostanhallgató között ott szerepel "Pajor Gáspár, Király, Gömör megye" is. A kultúrhistóriában járatosabbak előtt ismeretes, hogy egykoron a doktori minősítéshez disszertáció, szakdolgozat benyújtása is szükséges volt. A latin nyelven írt és kinyomtatott munkát ünnepélyes vitán bírálta el az egyetem tanáraiból álló bizottság. Az értekezés előszava, ajánlása gyakran értékes életrajzi adatokat is rejt a felavatandó doktorról. Pajor avatási értekezését azonban hiába keresnénk. A "kalapos király", II. József ugyanis megszüntette a disszertációk rendszerét, s így 1785 és 1816 között a pesti orvosi karon nem íródtak 20 A HÉT disszertációk. Az 1796-ban végzett Pajor sem hagyhatott tehát ránk orvosi disszertációt. Az írásba azonban már medikusi évei alatt belekóstolt. 1793-ban németből magyarra ültette át Mendelssohn "három beszélgetését". A közel 300 oldalas munka Fédon vagy a Lélek halhatatlanságárúi cím alatt, a fordító megnevezése nélkül jelent meg. A reformkor híres és hírhedt lexikona a német Conversations Lexicon-ból átültetett Közhasznú Esmeretek Tára híres zsidó filozófusként mutatja be Mendelssohn Mózest (1729—1786), s legismertebb könyvének a Phaedon-t tekinti "melly sok nyelvekre fordíttatott". Pajor magyar fordításáról nem esik egy szó sem! Pedig lehet, hogy e fordítás révén kerül kapcsolatba és barátságba a medikus Pajor Kármánnal, a fiatal ügyvéddel. Elveik hasonlóságának bizonyítéka nemcsak az Uránia szerkesztése, hanem tagságuk egy pesti "A nagyszívűséghez" című szabadkőműves páholyban. Waldaphel József szerint (A magyar irodalom a felvilágosodás korában) Pajort egyenesen Kármán ajánlatára vették fel a páholy tagjai közé. A Kármán családban élő hagyomány szerint Kármán nemcsak szabadkőműves volt, hanem kapcsolatban állt a Martinovics-féle "magyar jakobinusokkal" is. E szájhagyományt támasztja alá az a tény, hogy az Uránia harmadik ismert munkatársa, a pesti egyetem esztétika tanára, Schedius Lajos legjobb barátja,, a Martinoviccsal együtt kivégzett Őz Pál volt. Kármán halála s az Uránia megszűnése után nyoma veszik Pajor Gáspárnak is. Feltehető azonban, hogy az orvosi diploma megszerzése után Pesten praktizált. Erre utal az a tény, hogy a Pesten 1802 és 1804 között megjelenő Zeitschrift von und für Ungern (Folyóirat Magyarországról és Magyarországnak) II. kötetének előfizetői között található egy "Herr von Pajor — Doctor der Arzneykunde", azaz nemes Pajor úr, az orvostudomány doktora. A lap szerkesztője és kiadója egyébként Schedius Lajos! A lapra még visszatérek, ám most folytassuk Pajor életútjának nyomozását. Kőszeghi Sándor Nemesi családok Pestvármegyében című könyvéből megtudtuk, hogy Pajor Gáspár szentendrei lakos 1804-ben Pest megye nemesei sorába fölvétetett. A fölvételhez szükséges nemességet Hont vármegye bizonyítványa igazolta, mely szerint: a Felső-Eőri Pajor Gáspár Györgynek és fiainak, Györgynek és Jánosnak 1659-ben adományozott armális (nemeslevél) Hont megyében kihirdettetett. Pajornak 1807. március 28-án Lovcsánszky Katával kötött házasságából született meg Titus nevű fia, aki 1845-ben Pest megye alszolgabírója, 1848-ban pedig a megye "középponti főszolgabírója". Tituson kívül Nagy Iván még öt gyermek —Antal, Emilia, Lívia, Kornél, Kamill — nevét sorolja fel további, pontosító adatok nélkül. A Bécsben Decsy Sámuel szerkesztésében megjelenő Magyar Kurír jóvoltából még Pajor szentendrei lakóházának helye is meghatározható. Az 1808-as évfolyamban a "Magyar Országi Könyvház Nemzeti Tárnokja", Miller Ferdinánd Jakab arról értesíti az olvasókat, hogy Pajor Káspár (így!) házának — "melly a Városnak bé menetelén, a Sz. Endrei hegyeknek alján épült" — kertjében hat római kori régiségnek maradványaira akadtak. A nádor a hat, feliratos oszlopot Pestre vitette, ahol "az Ország Könyvtárában — míg az Magyar Museumnak építése elkezdődik" naponta láthatók. Az utolsó hiteles hírünk a szentendrei Pajor doktorról 1818-ból származik: ekkor Pest megye a táblabírói címmel tiszteli meg orvosát (Kőszeghi adata). Pajor tehát 1818-ban még élt, s az ötvenes éveiben járhatott. Halálának éve, helye ismeretlen. 1993-ig csupán az irodalomtörténet tartotta számon — úgy-ahogy — Pajor Gáspár érdemeit. A Pesten megjelenő Lege Artis Medicináé tavalyi márciusi, 3. számában e sorok írója hívta fel a figyelmet Pajor Gáspár orvostörténeti érdemére: 1802-ben Pajor Gáspár egy epilepszia-intézet felállítására tett javaslatot! A P.G. szignó alatt németül megjelent javaslat a Schedius által szerkesztett, s már említett Zeitschrift II. kötetének 3. füzetében jelent meg Vorschlag zur Errichtung eines Institutes für Fallsüchtige in Ungern cím alatt. A bátor hangvételű írás arra figyelmeztet, hogy a csak "rosszbaj"-ként (Uebels) emlegetett betegségben szenvedők sorsa a kuruzslókra és javasasszonyokra van bízva, holott minden e kórban szenvedőnek sajátos, egyéni kezelésre lenne szüksége. Ezt pedig legbiztosabban egy e célra felállított intézetben kaphatnák meg az arra rászorulók. Pajor hivatkozik Cházár (Császár) András kezdeményezésére, aki 1802-ben Vácott süketnéma-intézetet alapított. Pajor kb. 3000-re becsüli a nyavalyatörésben (epilepsziában) szenvedők szá-
