A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-13 / 20. szám
HATÁRTALAN LEHETŐSÉG Sokszemközt a Komáromi Városi Egyetemről Már több alkalommal tájékoztattuk olvasóinkat a Komáromi Városi Egyetem sokat vitatott (még parlamenti interpellációt és főügyészi intézkedést is kiváltó), magyarságunk számára mégis örvendetes létéről, tevékenységéről. A közelmúltban a Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya által szervezett "Múzeumi esték" című előadás-sorozat során került terítékre az említett intézmény helyzete. E téma legavatottabb ismerője, SIDO ZOLTÁN, az Egyetem igazgatója, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke tartott előadást a múzeum zsúfolásig megtelt Klapka téri épületének előadó helyiségében. (A hallgatóság soraiból hiányoltam az érettségiző — hamarosan felvételiző korosztályt...) Az előadó bevezetőjében vázolta a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetét a hetvenes évektől kezdve. Az ismertetett statisztikai adatok alapján is nyilvánvaló, hogy az utóbbi évtizedekben fondorlatos módon igyekeznek leépíteni a magyar oktatásügyet, megszüntetni a magyar pedagógusképzést. Például amíg 1963- ban 155, 1964-ben 184... 1975 után 79, 88, 87, 67... magyar pedagógus végzett a nyitrai Pedagógiai Karon, addig 1982-ben már csak 27! Ennek következtében kétségbeejtővé vált alapiskoláink pedagógusainak korösszetétele is. Hiszen amíg tavaly Szlovákia összes alapiskolái pedagógusainak mintegy 35,4 százaléka volt sorolható a 30 éves korig terjedő korosztályba, addig ez a részarány a magyar iskolák esetében csak 12 százalék! Viszont alapiskoláink 50 évesnél idősebb pedagógusainak aránya meghaladja a 40 százalékot! Ezért sürgősen radikális változtatásra van szükség. Ezt a tényt ismerték fel mindazok, akik egy hazai magyar felsőoktatási intézmény létrehozását szorgalmazták — eddig mindhiába. A vészhelyzet elkerülése végett — mintegy pótmegoldásként— az SZMPSZ 1992-ben Dunaszerdahelyen, Komáromban és Kassán konzultációs központokat szervezett, amelyek az oktatásügyi minisztériumtól független intézmények. A Komáromi Városi Egyetem szervező:közvetítő szerepet tölt be a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola és a kecskeméti Kertészeti Egyetem között — ekképp járul hozzá jövendő pedagógusaink, mérnökeink anyanyelvű képzéséhez. Alaptalannak bizonyultak mindazok a vádak, amelyek megkérdőjelezték az egyetem törvényes működését. További gondot jelent az anyagi problémák megoldása, hiszen az intézmény különféle alapítványok, szponzorok, Komárom város és a hallgatók segítségével igyekszik "talpon maradni". Az egyetem igazgatója egyszemélyben látja el a különböző teendőket, a magyarországi vendégtanárok jelképes napidíjért oktatják a diákokat. Az utóbbiak sem részesülnek az egyéb egyetemeken tanulók által igénybevehető kedvezményekben. Azonban a közös hit, akarat és lelkesedés segít leküzdeni a felmerülő nehézségeket. Az eredmények láttán egyre több pártfogó akad, mint nemrég az Ausztráliai Magyarok Szövetsége, amely gyűjtést szervezett a Komáromi Városi Egyetem — e határtalan lehetőség támogatására. Az előadást elgondolkodtató hozzászólások követték. Végül dr. LISZKA JÓZSEF, az MNO vezetője — a hallgatóság nevében —jókívánságait fejezte ki az aznap 55. születésnapját ünneplő előadónak, akinek szerkesztőségünk nevében is gratulálunk! (miskó) HÍRMONDÓ nézek valami filmet a televízióban, s reggelre elfelejtem: mit láttam. Ezzel a Svejk-filmmel egészen más a helyzet: van annak már harminc esztendeje, hogy láttam, s azóta is minden jelenetét akkor tudom a szemem elé varázsolni, amikor csak akarom. Elég lehunyni a szempillámat. íme: Két fegyveres katona kíséri Svejket a tábori lelkészhez, aki a fogdából elkérte őt tisztiszolgának. Két szuronyos vidéki atyafi kíséri Švejket, azt sem tudják miért, tehát érdeklődnek: — Nem tudod, miért viszünk a tábori Švejk a túlvilágon Ha Rudolf Hrušínský olvashatná az alábbi sorokat, valószínűleg fel volna háborodva: ő ugyanis nem tartotta valami sokra a Svejk című filmet, haragudott, ha — csak amúgy tréfából — azonosították a derék katonával, évelődve Svejknek szólították. Én meg azt gondolom magamban: egy nagy színésznek is lehetnek kisebbnagyobb tévedései. Ha arra gondolt, hogy a filmre vitt remekművek legtöbbször meg sem közelítik az eredeti mű színvonalát: akár igazat is adhatnánk neki. (A minap láttam filmen Dosztojevszkij remekművét, A játékost, méghozzá Gérard Philipe-pel a címszerepben, és nagyon szomorú lettem tőle.) A Svejk-film sem éri el Hašek remekművének a színvonalát, ez igaz. De a Hrušínský által megformált "derék katona" mégiscsak a világ legjobb Švejkje. Biztos vagyok benne, hogy Hašek is ilyennek képzelte; de ha talán Hašek nem is, én, a Švejk hűséges olvasója, kétségtelenül ilyennek... Egyre rosszabb a memóriám: este lelkészhez? — Gyónni — mondja Svejk könynyedén —, mert engem holnap felakasztanak. Mindig így szokták ezt csinálni, és ezt úgy hívják, hogy lelki vigasz. Száz és száz ilyen és ehhez hasonló jelenet van abban a filmben. S hogy a néző fuldoklik a nevetéstől, ez Hašek mellett Rudolf Hrušínskýnak köszönhető. Aki e sorok írója szerint néhány hete még a legjobb cseh színész volt. Egy cseh színészdinasztia leghíresebb tagja. Rengeteg filmben játszott, rengeteg filmben láttam: mindben remek teljesítményt nyújtott. Mégis: ha haragszik rám, ha nem, én mégis így látom őt: áll a mennyek kapujában, tisztelettudóan szalutál. — Alázatosan jelentem, Rudolf Hrušinský-Švejk, megérkeztem. És Szent Péter kapuőr, aki az istennek sem találja most a kapukulcsait, idegesen ráordít: — Mit akar itt? Hiszen még csak hetvennégy éves! Mars vissza Prágába!-zsélyi-V I S S Z H A N G Tisztelt szerkesztőség! Szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek a csehországi Löket városkából. Szeretném megköszönni anyukám és a magam nevében is azt a sok szép olvasmányt, amelyet az A Hét-ben találunk. Igaz a lapot egy kicsit később kapjuk meg, de főleg anyukámnak minden új szám élményt jelent. Anyukám még ma is jobban beszél magyarul, mint csehül, így a családban fönnmaradt a magyar szó. Mióta én is nyugdíjas vagyok, nekem is több időm jut az A Hét-et olvasgatni. A 14. számban nagy érdeklődéssel olvastam dr. Szabó Rezső összefoglalását a Csemadokról. Eszembejutott a gyermekkorom, 1949—1950- ben apukám volt a Csemadok loketi szervezetének az elnöke. Emlékszem, hogy a városkában, mint dr. Szabó írja, "kizöldült és kivirágzott" a magyarok kulturális élete. Anyukám a fiatalokat táncolni tanította, és együtt varrták a gyönyörű magyar ruhákat. Azóta sok-sok idő eltelt. Drága apukám 1989-ben meghalt. Különben ő írná ezeket a sorokat. Miért is ragadtam tollat a kezembe? Karácsonytól megvan a SATEUT-készülékünk, és így a DUNA TV adását is nézhetjük. Anyukám az A Hét és a Barátnő olvasása mellett nézheti a magyar műsort is a tévében. Van viszont egy nagy gondunk, a DUNA TV műsorát nem tudjuk megszerezni, nem jelenhetne-e meg az A Hét-ben? Kérjük Önöket, közöljék a DUNA TV műsorát is, nekünk nagy öröm lenne. Ezzel is szeretnék anyukámnak, aki március 27-én volt 85 éves, örömet szerezni. Köszönöm, hogy elolvasták soraimat. Tisztelettel: Klára Pientková 8 A HÉT
