A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
Nádkirályfi csatába indul Szalay István Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas tó. A tó széle pedig környes-körül nádlakokkal volt tele. A Nádországnak pedig nádkirálya is volt. A nádak büszkén hajladoztak a tó vize felett, középen a nádkirállyal, aki nem is tartott semmiféle veszedelemtől. Hogyan is fenyegette volna őket bármiféle vész is, hiszen ügyesek és bátrak voltak az ő vitézei. Kevélységében intézkedett is:- Vitézeim, nézzetek körül, nincs-e a közelben olyan élőlény, amely meg nem hajtja fejét a nádkirály előtt! Egyik nap nagy sietve érkezett egyik vitéze:- Uram, királyom! Nagy baj van! A vízben egy gyönyörű, hófehér madár telepedett le! Nagyon gőgösnek látszik!- Hozzátok hozzám azt a madarat! Nemsokára meg is érkeztek a hófehér hattyúval, mely kecsesen tartva hófehér fejét megszólalt:- Mi a baj, nádkirály! Miért küldted értem a katonáidat? Nem hinném, hogy valami bajt okoztam volna nektek.- Hajtsd meg a fejed a nádkirály előtt! — ripakodott rá a madárra az egyik vitéz a tó széléről.- Ez a tó nemcsak a tiéd, nádkirály! Nekem te nem parancsolsz! Tiéd a tó széle, az enyém pedig a közepe. Hatalmas méregre lobbant a nádkirály. Ki is adta a parancsot, hogy minden katonája készítse elő a buzogányát, mert csatába indulnak a hattyú ellen.- Méghogy nem hajtja meg a fejét a nádkirály előtt! Véged lesz nemsokára! — dühöngött a nádkirály, és szinte a levelei is belesárgultak. < A hattyú nem törődött a nádnemzetséggel, méltóságteljesen úszkált a tavon. A nádkirály megparancsolta a legidősebb fiának, hogy ő vezesse seregét, és már indultak is a szegény madár ellen.- Kerítsétek körül, és úgy kell elfogni! - kiáltotta a király. A katonák engedelmeskedtek, és amikor szűkült a kör, odakiabált a hattyúnak:- Na, büszke hattyú! Már nemsoká kevélykedsz! A hattyú nem figyelt oda, meg távol is volt a nádkirály, és suttogása - mert nem tudnak ám a nádak hangosan beszélni - nem jutott el a fülébe. A király majd megpukkadt mérgében.- Még szóra sem méltatja a királyt! TÖRD A FEJED! Hét regény meg egy rajz Az alábbi hét ifjúsági regény és mese közös vonása, hogy "színes" címe van. Hogy melyik mű címéből melyik színt hagytuk ki, arra neked kell rájönnöd. Ha ezt már tudod, nem marad más dolgod, mint hogy a kitalált színnel kiszínezd azt a kis részt a varázsképen, amelynek a száma a cím mellett van zárójelben. Ha ügyes vagy, a hetedik cím után előbukkan a képen egy "színes egyéniség" — Jó játékot! • .................... és a farkas (10) • Távolban egy..............vitorla (5) • Hollós Korvin Lajos: A.................... torony kincse (14, 12) • ........................... és a hét törpe (20) • Szabó Magda: Sziget-............. (1,4) • Csutak és a................... ló (9,6,15) • ...................fülű fehér Bim (12,7,3) •Ikkora felíuvalkodott madarat még nem láttam! A buzogányos vitézek pedig közeledtek a hattyúhoz. Hanem mikor beljebb értek, a tó vize egyre mélyebb lett. Már a buzogányuk is beleért a vízbe. Mindig jobban süllyedtek lefelé. Látta ezt a nádkirály, és kétségbeesetten kiáltozni kezdett:- Vissza! Vissza! Katonáim, vitézeim, gyertek vissza! A tó is ellenségünk lett! Jaj, jaj, meghal a fiam! Odavesznek vitézeim! De a katonák már nem hallották kiáltozásait, elnyelte őket a víz.- Jaj, jaj, végem van! — sírt, zokogott a király. A hattyú, mivel egy kicsit elszundikált, felébredt. Közelebb úszott a nádashoz, és megpillantotta a nádkirályt.- Miért sírsz nádkirály? - kérdezte.- Jaj, jaj, te vagy az oka mindennek!- Én? Minek! - kérdezte a hattyú.- Mert felíuvalkodott vagy! Most is hogyan beszélsz velem, milyen tiszteletlenül!- Én sem felíuvalkodott, sem tiszteletlen nem vagyok! Te vagy nagyon kevély, nádkirály! Nem bírod elviselni, hogy valaki szebb legyen nálad, és hogy ne hajlongjon folyton előtted. A király elgondolkodott. Ennek a hatytyúnak igaza lehet.- Hol vannak a vitézeid? - kérdezte a hattyú.- Meghaltak! De neked nem mondhatom meg, miért veszett el a hadseregem, a fiam! De megígérem, hogy többet nem sértegetlek és bántani sem akarlak.- Sértegetni sértegettél, de nem bántottál - válaszolta a hattyú, aki nem is gondolta, milyen gonosz szándék miatt vesztek el a nádkirály katonái.- Nem, mert nem tudtalak! - felelte a nádkirály és keserves zokogásba kezdett. Aztán megparancsolta alattvalóinak, hogy azok is sírjanak és többé ne is hágyják abba a sírást, sirassák a nádvitézeket. Ha valahol nádast láttok, gyerekek, hallgassátok meg, hogyan susog, sír a szellő segítségével az egész nádnemzetség, hogyan siratja fiát és katonáit a nádkirály. (Nagy Zoltán illusztrációja) A HÉT 19
