A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
ILLUSZTRÁCIÓK: NAGY ZOLTÁN ÉGTÁJ AK retőhöz, nem sokat hímezett-hámozott, hanem kereken így szólt hozzá: — Ha azt akarod, te drága ember, hogy bűntársad maradjak, s továbbra is készségesen járjak kezedre... de mit szaporítom a szót? Mint afféle szakértő, már régen észrevehetted, mennyire kívánlak. Vajon elég csinosnak tartasz? Vajon, gyönyörű ember, tetszem-e néked? Hát mondd, megteszed? Ugye, megteszed, úgyis tudom. Kedves és csinos volt a lányka. Nos az ifjú, se szó, se beszéd, azon nyomban kész örömmel teljesítette a szüzecske kívánságát: dúlta keble gömbölyű almáit, és csak úgy záporoztak csattanós csókjaik. Mert az asszonyok csókja lagymatag, a cifralányoké hamis, csak a szűz lányoké igazi, romlatlan-friss, mint az erkölcseik. Benne van ebben az édesbágyadt küzdelem, a forrón ziháló szapora lélegzés, a folytonos elfulladás; szívük a torkukban kalapál, lelkűk mintha fel akarna röppenni, s ha kezedet keblükön nyugtatod, érezheted a szívük vad zakatolását. így élveztek ők. De az asszony nesztelen-zajtalan odalopózkodott, ügyesen rajtakapta őket a játszadozáson, s féltékenységében hajánál fogva rángatta ki a leánykát, aki jajgatva kiabált: — Lelkemet nem dobta a sors testemmel együtt szolgaságra. Igenis, szerelmes vagyok: ez csak nem tilos? Csillapodjál, az istenekre kérlek; hiszen magad is szerelmes vagy, hát annál könynyebben megeshet a szíved egy másik szerelmesen. Ne alázd meg hát, asszonyom, a kettőnk szenvedélyes szerelmét, hiszen ha az enyémet meggyalázod, egyúttal, anélkül hogy gondolnál rá, a magadéval is ugyanazt teszed. Mert te is rabja vagy ennek, s bizony mindketten egyazon igában görnyedünk. így beszélt a lány. Az asszony pedig megfogta az ifjú kezét, s halkan így szólt hozzá: — Olyan vagy, mint a szicíliai: éretlenül csipkeded a szőlőt; letéped ezt a szegény kislányt, aki pedig még csókolni sem tud. Hiszen még szűz, nincs beavatva Aphrodite titkaiba, ízetlen az ölelése, fanyar a szeretkezése, és fogalma sincs az ágybéli huncutkodásokról. Egy magamfajta aszszony ellenben alaposan ismeri a szeretkezés minden csínját-bínját, magát is és szerelmesét is izgalmas gyönyörökbe csiklandozza. Az asszony csókol, a lány csókoltatja magát: ezt már tapasztalásból tudhatod. Ha netalántán megfeledkeztél volna róla, gyere csak, drágaságom, másodszorra vagy harmadszorra visszaédeskedik a szádba az én gyönyörűségeim íze. Révai József fordításai RADNÓTI MIKLÓS Bájoló Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket. Rejtettelek Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, a bordáid szép ivét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már ily lélekző csodákon. Es mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli isten szorítlak száz karomban. FOTÓ: JEF KRATOCHVÍĽ A HET 17
