A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
Iá, olasszá, románná stb. alakult; azért ezeket a közös eredet alapján román (= római) vagy (új)latin nyelveknek nevezzük. Az. hogy a magyar nyelv finnugor nyelv, annyit jelent tehát, hogy történetének egy igen korai szakaszában azonos (nagyjában azonos) volt a mai osztják (chanti), vogul (manysi), zűrjén (komi), votják (udmurt), cseremisz (mari), mordvin (erzá, moksa), észt, finn, lapp, vepsze, inkeri, vót, lív nyelvek ugyanazon korbeli ó'sével. Ma már azt is tudjuk, hogy a finnugor nyelvek távolabbi rokonai a szamojéd nyelvek (nyenyec, enyec, szölkup, nganaszan), melyek őseivel együtt az uráli nyelvcsaládol alkották. A rokonságnak a családon belül is különböző fokozatai vannak (pl. testvér, unokatestvér), melyet a szétválás ideje határoz meg. így van ez a mi nyelvcsaládunk esetében is. A magyar nyelvvel az ugornak nevezett csoport tagjai, az osztjákok és a vogulok állnak a legközelebbi rokonságban. A magyar nyelv és nép önálló életéről csak a tőlük való elválás után (kb. időszámításunk előtt 1000) beszélhetünk. KOVÁCS LÁSZLÓ Melyek a nyelvrokonság igazi bizonyítékai? Mikor kezdődött a magyar nép önálló élete? Egy-egy népcsoportot közösséggé szervező és összetartó erő (a közös eredettudat, származástudat mellett) a közös nyelv volt elsősorban, hisz a csoportok „mi“ tudatának kialakulásában és más csoportoktól való elkülönítésében ez játszott elsősorban szerepet. (Gondoljunk csak arra, hogy ha ma kikerülünk nyelvi közösségünkből, és belecsöppenünk egy másik nyelvi közösségbe, azonnal érezzük, hogy idegenek vagyunk, illetve, hogy ők mások.) A magyarságot önálló népi élete folyamán megmaradásában az is segítette, hogy nyelve társtalanul állt; elszigetelte őt a „hosszú vándorút“ folyamán az iráni és türk népektől, a honfoglalás után pedig az indoeurópai (germán, szláv, újlatin) népek nyelvétől, így a beolvadás veszélye kisebb volt. De hát honnan ez a nyelvi különbözőség, honnan származik ez a társtalanul álló nyelv, vannak-e rokonai, kik azok, hol élnek? Gyötrő, de igen fontos kérdések, melyekre választ csak a magyarság önálló népi életét megelőző korszakok vizsgálata adhat. írott és tárgyi történeti források hiányában megválaszolásukat csak a nyelv eredetének vizsgálata segíti elő, aminek legjobb módszere a nyelvhasonlítás, mely kimutatja egyes mai nyelvek rokonságát. Ebből a rokonságból logikusan következik, hogy az ilyen rokon nyelveket beszélők ősei valaha egy közösséget alkottak, egy közös nyelvet beszéltek. Régen, mielőtt a nyelvészet tudománnyá érlelődött, két nyelv rokonságának föltevését arra alapították, hogy a két nyelvben bizonyos számú hasonló vagy éppen azonos hangalakú és egymáshoz közel álló jelentésű szót kerestek öszsze. Ámde talán nincs olyan két nyelv a világon, amelyben 100-200 véletlenül összecsengő és rokon jelentésű szót ne lehetne találni. Ilyen alapon nyelvünket a világ számtalan nyelvével (sumér, japán, grúz stb.) rokonították már. A rokonság igazi bizonyítékai azonban a nyelvtani szerkezet hasonlóságában, a mondatszerkesztés rokonságában, és persze az ősi szókincs azonosságában lelhetők föl. A nyelvek persze fejlődnek, ki kell tehát tudományosan mutatni a fejlődés, változás szabályszerűségeit is. Az ilyen tudományos módszerek alkalmazásával ma már bizonyított tény, hogy a magyar nyelv a világon ma beszélt nyelvek közül tizenhéttel tart rokonságot. A nyelvtudomány ezeknek a nyelveknek a rokonságát, családját nevezi finnugor nyelvcsaládmk. Lássuk azonban, hogy is kell értelmezni azt, hogy a magyar nyelv egy a finnugor nyelvek közül. A következőképpen: Élt valaha, nagyon régen, időszámításunk előtt 2000 évnél régebben egy nép vagy népcsoport, valahol a Volgától keletre, s ez a nép vagy népcsoport nagyjából egységes nyelvet beszélt, melyet mi finnugor alapnyelvnek nevezünk. (Hogy ők hogyan hívták a nyelvüket, azt nem tudjuk.) Egységessége ellenére voltak persze e nyelvben nyelvjárási különbségek, melyek a nyelv változásával megerősödhettek. Különösen pedig amikor az alapnyelvet beszélő nép egyes csoportjai szétvándoroltak, és az így támadó kisebb egységek között a kapcsolat megszakadt, a nyelvi különbségek fokozatosan elmélyültek, úgyhogy a valamikor nagyjában egységes finnugor alapnyelvből külön nyelvek keletkeztek, amelyeket csak - a tudományos vizsgálat által megállapítható - közös eredet csatol egybe, de amelyek között kölcsönös megértésről szó sem lehet. Ugyanaz történt tehát a finnugor alapnyelvvel, mint például a Római Birodalom fölbomlása után a latin nyelvvel, amely más-más területen, más-más irányban fejlődve franciává, portugál-MÚLTIDÉZŐ Nyelvünk rokonsága
