A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-29 / 18. szám

Újra élt idő A keleti jóga hosszú időn át legjelentősebb magyarországi képviselője, a közelmúltban 92 éves korában elhunyt Weninger Antal emlékének szentelte a Magyar Rádió Társalgó című műsora egyik márciusi adását. Akik sohasem hallották ko­rábban a nevét, azok szombat délelőttönként immár hónapok óta találkozhatnak vele a tv képernyőjén, ahol a jóga szer­vezetünkre gyakorolt jótékony hatásáról beszél, és különféle jógagyakorlatok elsajátítására sarkall. A stúdió vendégei Bárány László, Róbert László, Végh Alpár László és Hárs György személyében olyan emberek voltak, akikre az orvos, író, muzsikus, tanító Weninger éle­tük bizonyos szakaszában döntő hatással volt. Egyeseket meg­­szabaditott depressziójuktól, se­gítette őket önmaguk megisme­résében, meditáció útján visz­­szajuttatván lelkűket Istenhez. Másokat — kirángatva az ér­zelmi kátyúból — megtanított arra: nincs reménytelen helyzet az életben. Akik egykor a közelébe kerültek, ma fél sza­vakból is megértik egymást. Megtanulták, hogy mindig egész lényükkel éljenek. We­ninger a szavaknak testi követ­kezménnyel járó erőt tulajdoní­tott, s ezt következetesen ki is aknázta. De nem csak beszélni, hallgatni is kitűnően, beszéde­sen tudott, s arra tanított, hogy önmagunkat kívülről, másokat pedig belülről lássuk. Az emberi egészséget is úgy értelmezte, hogy semmi kellemesről sem szabad lemondanunk, s mindig 18 A HÉT azt tegyük, amihez épp kedvünk van. Hisz a jóga elsődleges célja a reintegráció, a csonka, fél ember megszüntetése, és arra tanít, hogy mindenben örömet leljünk. A jóga nélkül — sze­rinte — az agykontroll sem jöhetett volna létre, persze ez utóbbi csak a fröccs szerepét tölti be a jóga, a tiszta bor mellett. Weninger munkásságát Az idő partján című könyve foglalja össze, amelybe sikerült átmen­tenie személyes varázsát, sőt amelyből a jóga teljes értékű elsajátítása is lehetséges, de: "Jógázni csak etikus ember tud!" Halálával pótolhatatlan űrt hagyott hátra, hisz nincsenek hozzá hasonló jelentőségű kö­vetői. Az emlékműsort könyvé­ből felolvasott részletek tették színesebbé, kerekebbé. Az élete utolsó pillanatáig aktívan dolgozó tudós ma már csak a technika jóvoltából lehet közöttünk, no meg a remélhe­tően hamarosan piacra kerülő posztumusz műve, az Újra élt idő jóvoltából.-zsebik-A vágy ördöge Petrőci Bálint krimiszerű törté­netének "főhősét", a dülledt szemű Bitter Pistát tulajdonkép­pen a szexuális vágy ördöge tartja hatalmában, s ez az ördög nem ismer korlátokat: nem riad vissza a vérfertőzéstől, sőt a gyilkosságot sem tartja halálos bűnnek. A baj csak az, hogy a szerző mindezt elnézi "hősének" — akinek hatalmas hímtagjáért PETRŐCI BAUM szinte egymást ölik (sajnos, családon belül) a nők —, minek következtében a krimit végül is krimivé tevő végső igazságszol­­gálgatás, a tettes (esetünkben gyilkos) kézre kerítése és fele­lősségre vonása egyszer s min­denkorra elmarad. Pedig — mint a regényből kiderül — a tettes után nyomozó rendőrök sem hülyék, az alacsonyabb rangú tulajdonképpen az igaz­ságra is fényt derít: persze csak magában, mert miután főnökét is "felvilágosítja", bebizonyoso­dik róla, hogy ő a "hülye", délibábot kerget... Az olvasó még abban is hiába reménykedik, hogy a vágy ör­döge által uralt szörnyeteg — aki a regény vége felé egyre gyakrabban hallja a "Hol vagy, Ilonka?" hívást — végül mégis meglakol a gyilkosságért: hogy tán eszét veszti, s lesz a "kri­miből" egy lélektani regény... Petrőci azonban — legalábbis a regénykereten belül — az őrülettől is megkíméli "hősét". S ezzel elsősorban nem a re­gényhősnek, hanem saját mű­vének árt, amelyről ezek után senki sem tudhatja eldönteni, hogy tulajdonképpen micsoda, s mit akar mondani... Petrőci Bálint regénye egyéb­ként a Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg.-er-SZÍNHÁZ Tévedések vígjátéka Kitűnő együttes az egri Gárdo­nyi Géza Színház társulata. Di­namikus, összeszokottjókedvű, tehetséges. Bizonyíthatja ezt Kelet-Szlovákia magyar közép­iskoláinak diáksága is, akik az idei első tavaszi napon immár második alkalommal lehettek vendégei a társulat kassai be­mutatkozásának. Először 1992 novemberében szerepeltek a Szakszervezetek Háza színpa­dán, ezúttal tehát hagyomány­teremtő vállakózásuk második állomásán köszönthettük őket újra. Ma, két nagyszerű előadás élményével gazdagodván el­mondhatjuk: az egriek csodála­tosan tudnak Shakespeare-víg­­játékot játszani! Modernül, könnyedén, önfeledten szóra­koztatva. Első alkalommal a Szentivánéji álom színrevitelé­vel kápráztatták el a sok tizen­éves fiatalt bő humorú, hatalmas jellemformáló erőt felvonultató játékukkal. A Tévedések vígjá­téka — ezúttal is Gáli László rendezésében — hasonló felfo­gásban színre vitt darab. Bár vérbeli komédia, nyitánya még­is tragikus színezetű, hiszen a herceg előtt álló Aegeonnak meg kell halnia, mert syracusai kalmár nem léphet partra Ephe­­susban. De ha elfogadjuk azt az állítást, mely szerint a jezsuiták Shakespeare idejében angol partra merészkedvén életüket kockáztatták — a hagyomány szerint ugyanis közöttük lett volna I. Erzsébet gyilkosa —, s Ephesus város nevét a korabeli Londonnal helyettesítjük, már nem is olyan rejtélyes a mű kezdeti komorsága és a szerző ebbéli véleménynyilvánítása. E bevezető kép után azonban el­kezdődik a jóhiszemű tévedések sorozatából összeálló komédia, érzékletesen megvilágítván a két ikerpár alakját, akik csupán életkörülményeik kapcsán kü­lönböznek egymástól és kerül­nek egymással szembe. Egyi­kük, syracusai Antipholos a világot járja, s ölébe hull mind­az, amire a polgári kötelezett­ségek béklyójában vergődő ikertestvérének szüksége lenne. Vígjátékról lévén szó természe­tesen ezúttal sem marad el a "happy and", sőt a halállal megfenyegetett Aegeon kivég­zésére sem kerül sor, de amíg idáig eljutunk a cselekményben, a publikum élvezi az ízes, olykor rendkívül mainak ható shakespeare-i nyelvet, a fordu­latokat, megcsodálja a színészek sokszor hajmeresztő abrobata­­mutatványait, a Jászai-díjas ren­dező fergeteges ötleteit. Az egri társulat nem vonultat fel nagy nevű színészeket — talán csak Radó Derűse neve él ma a magyar köztudatban —, előadásuk igazi csapatmunka, ahol egy-két teljesítmény azon­ban feltétlenül név szerint is említést érdemel, mint pl. Tu­­nyogi Péteré, Sziki Károlyé, Bakody Józsefé. Jó, hogy nálunk is népszerű­sítik a kortalan Shakespeare­­vígjátékokat. Különösen hálá­sak nekik azok a vidéki közép­­iskolások, akiknek eddig a szín­házat csak a kassai Thália Színház előadásai jelentették. Zsebik Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents