A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
HÍRMONDÓ Ismét ünnepeljük a Föld Napját. Világszerte — kampányszerű rendezvénysorozatokkal. Egyetlen otthonunk-golyóbisunk, ekképp önmagunk létét is. Néhány intézményünk kezdeményezéséből kifolyólag megszívlelendő szónoklatokkal, zeneszóval — utcákon, tereken. Szórakoztató kultúrműsorok, mutatós brosúrák garmadája, pozitív tettekre sarkalló szórólapok, transzparensek... Sugárzó tekintetek, fogadalmak, eufória. Később: távozó tömeg, hátrahagyott "szeméttelep". Hja, kérem, ünnepel(t)ünk — mi, századvégi civilizált földlakók...! Másutt — másképp. Például több generáció közös ügyként vállalva, szervezetten ülteti a facsemetéket, gyűjti a hulladékot — talán csak lelkiismeret-furdalástól vezérelve — a huszonnegyedik órában. A Föld Napján — az év háromszázhatvanöt napjából egyszer. (Szerencsére, akadnak kivételek!) Azután mintha megfeledkeznénk Földünk segélykérő hangfoszlányairól. Tovább épülnek a távfűtő monstrumok, garázdái-Sürgősen Orvosouuk a Sebeket! kodnak a "víziszömy-tenyésztők" — szemet hunyva a környezetszennyezés problémája felett. Az eredmény: halódó természet, mocsok, sivárság. A felelőtlen rombolók nem akarják meghallani bolygónk utolsó, szánalomért fohászkodó halk szavát. A fondorlatos érdekszövetségek, az esztelen (ön)pusztítás ellen tiltakozók aggályait, érveit. Sokasodnak a Föld sebei. Sürgős orvoslásra várnak... Vajon meddig folytatódik történetünk? "Emberek néhány százezer éve élnek a Földön. Minden húsz percben kihal egy faj. Hatvan év múlva a földi élővilág egyharmada már nem lesz itt — átadja helyét valami újnak. Vajon lesz-e helyünk az új világban?" Nem akarok Nostradamushoz hasonlóan vészharangokat kongatni, ám több esélyt kellene adnunk az új világnak! Önmagunknak és a következői?) generációknak. SORSTÁRSAIM, OLTALMAZZUK SÁRGOLYÓNKAT, hogy az ezredfordulón is ünnepelhessük a Föld Napját! (miskó) A Madách-Posotiium könyvesbolt galériájában április elején nyitották meg Dokin György festőművész érdekes képeiből készült kiállítását. A megnyitót ezúttal is Kubická Kucsera Klára művészettörténész tartotta. Beszédében kiemelte, hogy Dolán Györgyöt művészi érzékenysége otthonától távol döbbentette rá az emberiség múltjának izgalmasságára. (A művész öt évet töltött Líbiában.) Képein jelen van az egykori élmény több eleme: a homok, a színek örvénye, a pattintott kőeszközök, a múlt szimbóliumai, az ember küzdelme — mindez új, művészi egységgé ötvözve. Prikler László felvételén Kubická Kucsera Klára és Dolán György látható.-d-AHET 9
