A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
megfejteni a lényegét, de mégis közel áll mindenkihez. Ugye, érthető? Tavaly, az Elektrotechnikai Szakközépiskola elsőseként unatkozás közben ötlöttem ki az első (és anyagi okokból eddig egyetlen) gumidió-lapot, amely 1993. április 29-én ötszáz példányban jelent meg. Reménykeltő, hogy az iskolánk Jedlik Ányos Alapítványa további anyagi támogatással kecsegtet, így ismét lesz lap. Addig pedig megjelenik a szűkebb terjedelmű Gumidió-info — a helybeli középiskolákon kívül az ógyallai Építészeti Szakközépiskolában is. Továbbá voltak, lesznek gumidió-rendezvények, bál, diszkó... — az ötletekből kifogyhatatlan vagyok. É színjátszó csoport után egy ifi klubot szeretnék szervezni, amihez sok pénz, helyiség és tagság kell. No, de ez számomra nem jelenthet gondot, mert én egy nagyon jó fej vagyok (mondtam már?)... hm, és szerény isi Végül a három főszereplő nyilatkozott önmagáról és a jelenlegi szerepéről: Győri Csaba: — Harmadik osztályos "elektrós" vagyok, és életemben először próbálkozom színjátszással. A darabban Bendegúz királyt alakítom, aki egy erélyes, kegyetlen uralkodó, viszont a lánya boldogságáért bármit megtenne. A valóságban én nála sokkal gyöngédebb vagyok, ezért eleinte nehezen azonosultam e figurával, de lassacskán sikerül. Szuper ez a társaság, mindig nagyon várjuk a csütörtöki próbát. Krpelán Éva: —Alapiskolásként már szerepeltem esztrádműsorokban, de színdarabban csak most, elsős "elektrósként" játszom először. Én vagyok Publikum, a Világszép Királykisasszony, akit csak Rip van Winkler, a házaló tud felvidítani. Kaprinay Zoli csalt el a csoportba, amit azóta sem bántam meg, sőt...! Mindig szerettem nyüzsögni, és értelmes dolognak tartom, amivel e jó kis társaságban foglalkozunk. Ürögi Barnabás: — Én vagyok az említett házaló a darabban, civilben pedig harmadikos ''elektrós". A szintén játszó szobatársam beszélt rá, hogy legyek "gumidiós". Jöttem, láttam, és nem bánnám, ha győznénk... Ez a házaló egy pozitív figura — eleinte még félénk, de azután megbátorodik —, beleszeret a királykisasszonyba, és vele együtt elnyeri a fele királyságot is. A saját természetemhez hasonló jellemű ez a fickó, ezért könnyen a bőrébe bújtam. Mint minden gumidió, ez a színjátszás is egy nagyon klassz buli! GUMIDIÓ-FELTÖRÖ: MISKÓ I. FOTÓ: THÓR TAMÁS A szeptember még távol van, a beiratkozás már megtörtént Amióta az eszemet tudom — mondta öreg tanító barátom —, iskoláink körül soha nem volt egy percnyi nyugalom sem. A háború után ott állt az újonnan megnyitott magyar iskolák bölcsőjénél, amikor magyar tankönyvek és tanszerek, segédeszközök nélkül indult be az oktatás. Átélte a totalitárius iskolarendszer minden változását, tapasztalta, hogy mindig arra ment a játék; miként lehetne megnyirbálni a magyar iskolákat, ami a "kisiskolák" bezárásával bizony nagy mértékben sikerült. A Cérnák által szorgalmazott alternatív iskolák zavaros hangulatát nyugdíjasként, és az idei elsőbe történt beíratás körüli pánikot mint kívülálló, de a magyar iskolák iránt szüntelenül érdeklődő vette tudomásul... Márciusban Szepsiben jártunk, és nem mulasztottuk el érdeklődni, különösen a 200 korona által kiváltott hangulat és intézkedések felöl. A magyar gimnázium, egyben az alapiskola igazgatóját Mihályi Molnár Lászlót kerestük fel, és megkérdeztük tőle: — Elégedettek-e az elsősök számával? — Szepsiben nem panaszkodhatunk, az utóbbi négy esztendőben fokozatosan nő az elsősök létszáma. A nyolcvanas évek közepén az alapfokon százzal kevesebb volt a gyerek, természetesen a gimnáziumba is kevesebben járták. Örömünkre azonban egyre gyarapodik az iskolánk tanulóinak száma, mindannak ellenére, hogy Szepsiben is demográfiai hullámvölgyről beszélhetünk. Az anyanyelvi oktatás iránt megnőtt az igény, de sajnos még mindig sok magyar anyanyelvű gyerek jár szlovák iskolába. Egy magyar iskola van és két szlovák... A lakosság összetételét ismerjük (4323 fő a magyar), de a magyar iskolába járó gyerekek száma nem éri el a 30 százalékot. Ám a jövőre nézve javuló a helyzet, szeptemberben három első osztályt lehet indítani, összesen körülbelül négyszázötven gyerekünk lesz. Az eddig beíratott elsősök száma 48, de szeptemberig ez a szám még növekedni fog, mivel a cigány szülők szeptemberben szokták hozni gyermekeiket. — Szepsiben, illetve környékén is meghirdettétek a városi alapítványok támogatását? — Az elsősök támogatását mi sem rejtettük véka alá, a tavalyi évben is kaptunk támogatást különböző alapítványoktól, amelyet tanulási programokra, kirándulásokra, kulturális rendezvények támogatására használtunk fel. Viszont — a személyes véleményem — szomorú lenne, ha a szülő csak a kétszáz koronás támogatás miatt adná a gyermekét magyar iskolába. Mi a szülőket úgy tájékoztattuk, hogy a pénzt ingyenes tanszerekre szeretnénk fordítani. Természetesnek tartom ezt a lehetőséget. Viszont a szomorú és megalázó az volt benne, hogy a tanügyi hivatalt, a tanfelügyelöséget "rendőri hatósági" feladattal bízta meg a minisztérium, hogy vizsgálják ki az ügyet. Az óvodákban és más helyeken is érdeklődtek, ezt utoljára valamikor a hetvenes években tapasztaltam, de akkor a belügyi, állami hatóságok végezték ezt a megfélemlítő, megalázó munkát. Nekünk állampolgári kötelességünk figyelmeztetni a szülőket, hogy az anyanyelvi oktatás természetes dolog, és aki ezt nem teszi, az a bűnös. Természetesen minden óvodába elküldtük felhívásunkat, és úgy érezzük, hogy ezáltal a szülők bizalma is növekszik, és nem csak a magyar óvodából jönnek elsőseink. — Milyen az alternatív oktatás visszhangja ezen a vidéken? — Tavaly a szülők több mint hatszáz aláírással elutasították az alternatív oktatást. Ám a lépések megtörténtek, a tanügyi tárca feladatul tűzte ki egy felmérés lebonyolítását, ami a szlovák nyelvoktatást vizsgálta, valamint a kétnyelvű terminológiára voltak kíváncsiak matematikából, Molnár László kémiából, fizikából és biológiából. Óhajuk volt, hogy a tanító szlovákul tanítsa a fenti tantárgyakat, amit természetesen elutasítottam, mondván, hogy ilyet esetleg konverzációs órán követelhetnek. A szakkifejezések szlovák nyelven a tananyag részét képezik, a gyerekek, tudják, a tankönyvben összefoglaló van belőle. Ám ezúttal a játék arra megy ki, hogy kipróbálják azt, ami előre eldöntetett, igazolni akarják, hogy az alternatív oktatás jó. Az alternatív oktatás programját határozottan elutasítjuk. — Úgy hallottuk, hogy Rozsnyón jövőre a gimnáziumban nem nyílik magyar osztály. Mi a helyzet Szepsiben? — Sajnos a hír igaz. Rozsnyón nincs magyar gimnázium, csak egy-egy magyar osztály. Sajnos ebben az évben első osztály nem nyílik, de úgy fest, hogy jövőre lesz elég jelentkező, ami azt jelenti, hogy nincs fenyegettségben a magyar tagozat, a megszűnés nem veszélyezteti. De törődni kell a magyar osztályok propagációjával. Szepsiben is kevesebb a jelentkező, mint általában a gimnáziumokban majdnem mindenütt, a tandíj és az anyagi gondok miatt. — Végül egy személyes kérdés, tekintettel arra, hogy Mihályi Molnár László közismert a magyar politikai élet palettáján, és ismertek írásai és versei is. Ám az utóbbi időben egyre kevesebbet hallunk róla, mi ennek az oka? — A felgyülemlett iskolai gondok rengeteg időt vesznek igénybe. Egyik napról a másikra változnak az előírások, a rendeletek és a pénzügyi helyzet. A fenntartási költségek miatt, állandó kiesések, beszerzési gondok vannak, élni, az iskolát működtetni viszont kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megszűntem volna a közügyek vonalán tevékenykedni, így a Csemadokban sem, amit mindig fontosnak tartottam. A Csemadokot objektívan tudom értékelni, hiszen tudjuk, hogy milyen körülmények között alakult és milyen feladattal hozták létre. De tudjuk azt is, hogy ennek ellenére milyen fontos szerepet töltött be, amit csak akkor értékelhetünk valójában, ha összemérjük a Kárpátaljával és azon magyar területekkel, ahol nem volt ilyen tömeget összefogó szervezet. A Csemadok által teremtett kis közösségeink fontos szerepet töltöttek be abban, hogy túléljük, átvészeljük a ránk nehezedő gondokat. Az a véleményem, hogy a Csemadok elmúlt 45 esztendejének túlfűszerezett bírálata viszont súrolja az igazmondás határait, és ez nem szerencsés. Ami a publicisztikai tevékenységemet illeti, van néhány elfektetett cikkem a szerkesztőségekben, ami egy kicsit visszafog és elkeserít. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 3
