A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
MINERVA Koncepciós per áldozata volt Báthory Erzsébet? A rehabilitálások, utólagos igazságtételek, kárpótlások korát éljük. Lassan hozzáedződünk, már nem lepődünk meg, ha egy-egy negyven—ötven évvel ezelőtti eseményről kiderül, hogy éppen az ellenkezője történt annak, amit eddig róla tudtunk, tudhattunk. Nemcsak a közvetlenül érintettek, hanem minden demokratikusan gondolkodó ember megnyugvással veszi tudomásul a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását. Persze, négy—őt évtized múltán, az eredeti dokumentumok megsemmisítése, a korabeli tanúk elhalálozása következtében nem egy esetben szinte a lehetetlennel határos az igazság felderítése. Mégis akad bátor kutató, aki nem négy évtized, hanem csaknem négy évszázad elmúltával is vállalkozik a történelmi igazság kiderítésére vagy legalábbis a történtek minél hitelesebb rekonstruálására. A közelmúltban jelent meg Szádeczky- Kardoss Irma könyve, melynek nem is a főcíme — Báthory Erzsébet igazsága —, sokkal inkább az alcíme: A koncepció jelei Báthory Erzsébet ügyében jelzi, hogy áttörés, igazi forradalmi változás történt az egykori csejtei úrnő, az "átkozott asszon" históriájának értékelésében. Amit eddig tudtunk — s nem biztos, hogy jól Az 1967-ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikon így mutatja be írásunk főszereplőjét: "Báthori Erzsébet, ecsedi (Nyírbátor, 1560 — Csejte, 1614. aug. 21.): Nádasdy Ferenc felesége, Báthori István országbíró testvére. Szadista gonosztevő, aki igen sok fiatal jobbágyleányt halálra kínoztatott. 1611- ben a nádori bíróság várában való elzárásra ítélte, míg bűnrészes cselédeit halállal sújtották. Fogságában megőrült." E lexikoni szűkszavúság is hűen tükrözi azt a mindmáig uralkodó közfelfogást, mely Báthory Erzsébetet sommásan "szadista gonosztevő"-ként tartja számon. Az ártatlan szüzeket megkínzó s azok vérében fürdő "csejtei szörny" alakját egy 1729-es latin vitairat tette ismertté. A latin eredetiből egy 1824-es németül írt Magyarország történetén át elsősorban szépirodalmi és képzőművészeti feldolgozásokkal kerül be Báthory Erzsébet alakja a magyarországi, illetve szlovákiai köztudatba. Ez utóbbi alakításában jelentős szerepet játszott a "szlovák Jókai", Jožo Ňižnánsky 1932-ben megjelent s azóta számos újabb kiadást megért Čachtická pani (Csejte úrnője) című regénye. Foglaljuk össze dióhéjban a szadizmus, illetve az őrültség bélyegének tápot adó eseményeket — úgy, ahogyan azokat a közelmúltig elénk tárta a történeti irodalom. Az 1604-ben megözvegyült Báthory Erzsébetről, Magyarország egyik leggazdagabb asszonyáról, férje halála után furcsa hírek 20 A HÉT kezdenek keringeni: az úrnő fiatal lányokat kínoztat meg. 1610 januárjában, amikor lánya esküvőjét tartják Csejtén, titokzatos körülmények közt meghal két szolgálólány. Testüket nem Csejtén, hanem az éj leple alatt a közeli Kosztolányban temetik el. Az újra felerősödő híresztelések hatására Thurzó György nádor nyomozást rendel el Nádasdyné ellen tömeges kegyetlenség és emberölés gyanúja miatt. Már folynak a tanúvallatások, amikor 1610 októberében Csejtén ismét meghal nyolc fiatal lány — ismét csak gyanús körülmények közt. 1610. december 29-én este a nádor váratlanul megjelenik Csejtén és letartóztatja a hírbe keveredett úrnőt. A letartóztatás "vacsora fölött", azaz az esti étkezés közben a községbeli kastélyban történt. Innen viteti fel a nádor Erzsébetet a csejtei várba s minden tárgyalás s ítélethozatal nélkül onnan ki nem engedi. Báthory Erzsébet saját vára foglyaként halt meg majd négy esztendei raboskodás után. A vele együtt letartóztatott "bűntársakat", három asszonyt és egy Fickó nevű szolgát kínvallatásnak vetik alá, majd hármukat a nádor bírósága halálra ítéli. "... tenger volna asszonnak az ő sok gonosz cselekedeti..." (részlet egy tanúvallomásból) Mielőtt rátérnénk a jelzett áttörés, forradalmi váltás taglalására le kell szögezni, hogy Báthory Erzsébet esetében nem beszélhetünk "koncepciós per"-ről, ugyanis ő ellene per sohasem indult, csupán perelőkészítés folyt. A mai szóhasználat a politikai, magán- vagy csoport(párt) érdekeket törvénysértő módon érvényesítő jogi eljárásokat nevezi koncepciósnak. Szádeczky-Kardoss Irma jogászként indult neki az ügy áttanulmányozásának és a jogászi értékelést használta fel az 1610-es évek elején történtek rekonstruálására. Azok a korabeli feljegyzések inspirálták őt, melyek ugyan "embergyilkosságban hírhedt"-nek mondják csejte úrnőjét, ugyanakkor megjegyzik, hogy egyes tanúk terhelő vallomása csupán "borzalmas fecsegés". Többéves kutatása kezdetén éppen e vallomások "fecsegés" jellege s azok kritikátlan bírósági akceptálása hintette el benne a Báthory Erzsébet bűnösségében való kétely magvait. Az 1613-ban egybeszerkesztett peranyag 225 vallomásának "aprólékos alapossággal" való áttanulmányozása, egy eddig ismeretlen irat, a letartóztatáskor Csejtén talált és sebekkel borított lányt gyógyító újhelyi borbélysebész tanúvallomásának megismerése aztán egy merőben újszerű s bátor hipotézist mondat ki Szádeczky-Kardoss Irmával: "Mindaz, amit a vád a kegyetlenség és az emberölés felelőségével hárít Báthory Erzsébetre, valójában a gyógyító tevékenység szükségszerű vagy elkerülhetetlen velejárója volt: egyrészt mint kezelési módszer, másrészt mint a gyógykezelés sikertelensége". Magyarán: Báthory Erzsébet birtokain nem szadizmus diktálta kínzás, kegyetlenkedés és emberölés folyt, hanem éppen ellenkezőleg — a korabeli orvoshiányt pótlandó — az úrnő vezetése alatt, az ő egykori dajkáiból, bábaasszonyokból verbuválódott "egészségügyi brigád" ápolta, kezelte a környék megbetegedett, sérült jobbágyleányait. E korabeli gyógyítás módszerei a sebek kiégetése, a végtagok elszorítása, a koplaltatás, a hideg vizes borogatások, leöntések formailag emlékeztethetnek ugyanezek kínzás céljából való alkalmaztatására is. Ismerve a korabeli népesség babonás lelkületét — a boszorkányégetések korában vagyunk — inkább törvényszerű, mint véletlen e nevezett beavatkozások ártó célzatának feltételezése. A titokban, éjjel történt temetések magyarázata is racionális Szádeczky-Kardoss felfogásában: az 1600- as években még javában uralkodó pestis vagy himlő áldozatait temették el ily módon. Járványos betegség okozhatta az októberi nyolc elhalálozást is, melyek ráadásul Báthory Erzsébet távollétében történtek. Báthory Erzsébet ugyanis a pöstényi fürdőben tartózkodott. (E sorok írójának orvostörténészi beállítottsága két "szőrszálhasogató" kérdésre nem talál választ Szádeczky-Kardoss egyébként meggyőző, logikus érvelésében: 1. miért csak nők voltak az áldozatok — a járvány ugyanis nem a nemek szerint "arat", 2. a letartóztatáskor megtalált egyik októberi hullát, melyet később "corpus delictľ'-ként a "tettenérés" bizonyítékaként értelmeznek, miért nem vizsgálta meg seborvos — ekkor már érvényben volt V. Károly 1532-ben kiadott rendelete a kötelező halottszemléről). A koncepció jelei Az egyik legfontosabb jel a fentiekben cáfolt "ördögien kitalált hamis vád". De miért volt szükség Báthory Erzsébet félreállítására — ráadásul egy ilyen megbélyegző, megalázó vád felhasználásával? A feleletet a korabeli politikai erőviszonyok adják meg Szádeczky- Kardoss Irmának. A Báthory Erzsébet körül zajló események a három részre osztott Magyarországon játszódnak le. Délen s az
