A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
INTERJÚ ■ Harmónia ó/ feletör/é^turlot A közelmúltban Komárom varos vendege volt MAKOVECZ IMRE, az organikus, ún. "emberarcú" építészet világhírű magyar képviselője. A Komáromi Városvédő és Gyarapító Társaság meghívását elfogadó építőművész a Duna Menti Múzeum zsúfolásig megtelt dísztermében, egy zenés diavetítéssel egybekötött beszélgetés során vallott életfilozófiájáról és művészetéről. A jelenlevők egy józan gondolkodású, az egyetemes emberi értékek megőrzésére intő, szókimondó, jó humorérzékkel megáldott alkotó embert ismerhettek meg a jeles vendég személyében, miközben ámultak a vetítővászonról is harmóniát sugárzó álomszép épületek láttán. E feledhetetlen rendezvény után — a távozni alig akaró csodálok gyűrűjében — kértem meg a Mestert arra, hogy válaszoljon néhány kérdésemre: — Egyik nyilatkozata szerint "... a természettel, az ősökkel, a sok ezer éves jelekkel, az állatokkal, a növényekkel, és a magunk természetével együtt homogén módon felelősséggel kell élnünk...", és ez a hitvallása hatotta át a mai előadását is. Honnan ered, miben gyökerezik az ön természetszeretete, harmóniaigénye, a közös jövőnk iránti felelősségtudata? — Valójában semmilyen meghatározó különleges forrást, példaképet, okot nem tudnék megnevezni. Hinni szeretném, hogy ez a harmóniaigény és felelősségtudat egyszerűen az emberi természetből fakad — minden ember veleszületett tulajdonsága. Amíg ez a tulajdonság nem veszik ki az emberiségből, addig nem lehet okunk az aggodalomra... — Természetszeretetének kissé ellentmond az a tény, hogy épületeinek java része fa alapanyagból készül, és hát a szükséges famennyiséget a természetből kell megszerezni... — Nos, az emberek többnyire a természetből veszik el azt az alapanyagot, amiből a környezetüket kialakítják. Én is az esztelen erdőirtás ellenzője vagyok, mert az emberek rengeteg fát eltüzelnek, fölösleges mennyiségű papírt gyártanak, amire nem lenne szükségük, ha gyakrabban szóba állnának egymással — az irogatás helyett stb. Am az emberek természeti lényekként szívesen élnek a természetes anyagokból (például fából) kialakított, barátságos, meghitt környezetben, amelyet én a MAKONA Tervező Kisszövetkezet alkotó gárdájával igyekszem megteremteni számukra. Gyakorta egy-egy fát ágasan-bogasan illesztek be egy épületbe, hogy ezen a gyönyörű formán keresztül emlékeztessem az embereket a természet közelségére. Ezt akár metaforaként is fel lehet fogni! Emellett még megemlítem, hogy manapság Kelet- Közép-Európában a faanyag még mindig olcsóbb, mint például a nagyipari technológiák termékei: az acél- és vasbeton szerkezetek. A jelenlegi gazdasági viszonyok között ez sem elhanyagolható tény! — Tudomásom szerint Ön a nemzeti Sokszemközt MAKOVECZ IMRÉVEL értékek, hagyományok megőrzését, ápolását szorgalmazó Magyar Újságírók Közösségének és a soproni népfőiskolának is egyik támogatója... — ... mert szerintem a magyaroknak, szlovákoknak, ruszinoknak... is inkább a saját értékeikre kellene jobban odafigyelniük a "Nyugat-majmolás" helyett! De szerintem a nemzeti értékekhez sorolandók egyebek között a matematika, az ábrázoló geometria stb. területén elért eredmények is. Végre hagyjuk abba a XIX. századra jellemző álhazafiaskodást, éljünk — egymást tolerálva — a tőlünk telhető legintelligensebb módon, színvonalon! Nem szeretem a frázisokat és a hamisan csengő kijelentéseket, nem politizálok, egyetlen párt tagja sem vagyok. Ám egyetértek azokkal, akik szerint saját nemzeti értékeinket kell bevinnünk a sokat emlegetett "Európai Házba". — Gondolom, hogy nemzetközileg elismert építészként — munkájából kifolyólag is — gyakran utazgat. Mi a véleménye a közép-kelet-európai lakásviszonyokról? — A lakáskörülmények nem elsősorban az egyes országok, hanem inkább a polgárok igényei, anyagi helyzete szerint tagolódnak. Ezért nagyon nehezen tudnék egy-egy országra jellemző általános képet festeni a lakásviszonyokról. Nézetem szerint például a magyarországi lakáskörülmények elképesztőek — a lakások többsége nem embernek való, emberhez méltó lakhely! Pedig rengetegen élnek bennük, mivel különböző okok miatt nincs más lehetőségük. Ebből a helyzetből fokozatosan ki kellene evickélnünk... — Ha szárnyalni engedem a fantáziámat, azt képzelem, hogy Ön valószínűleg egy saját maga által tervezett "kacsalábon forgó palotában" lakik... — Hm. Mivel a gyermekeim már felnőttek — kirepültek a családi fészekből, így már csak a feleségemmel együtt élek egy Villányi úti, harmadik emeleten található három szoba-hallos lakásban. — Az utóbbi időben gyakran látogat Szlovákiába. Kérem, nyilatkozzék a MAKONA szlovákiai terveiről, elképzeléseiről! — Valóban egyre több itteni önkormányzat kér meg bennünket az együttműködésre. Mi szívesen segítünk, de azon is sok múlik, hogy a városok vezetői egységesen és komolyan gondolják-e a mi segítségünk igénybevételét. Akadnak ugyanis nézeteltérések, félreértések. Hangsúlyozom, hogy a MAKONA nem nyerészkedni jön Szlovákiába, és nem célunk elvenni az itteni építészek munkáját, kenyerét. Viszont: a nyerészkedők helyett jelentős változásokat eredményezőkre van szükség. Egy-egy város "felélesztése" hosszadalmas folyamat, csak apró lépésekben, minőségi munkát végezve lehet előrehaladni. Például Dunaszerdahelyen az a probléma, hogy az hajdanán egy magyar—zsidó kereskedő és mezőváros volt. Később a zsidókat tömegestül elhurcolták, az épületeiket a föld színéről eltüntették, és helyettük óriási lakótelepet építettek. Á városatyák most szeretnék visszaadni a város régi arculatát, ezért kerestek meg bennünket. Szükséges, hogy minden városnak legyen egy kereskedelmi-szellemi központja, ahol a legelegánsabb cikkeket árusító üzletek természetesen csoportosulnak. A központban kereskedők biztosítani fogják a külvárosi ellátást is, mert szükségük van az onnan származó haszonra. Azaz a természetes kereskedelmi ösztönnek kell szabad utat nyitni! Ez a városokban észlelhető aránytalanságok kijavításával, bizonyos ingatlanok felszabadításával érhető el. Ez bonyolult folyamat, amiről nehéz röviden, általánosítva nyilatkozni. Fülekkel, Losonccal, Ipolysággal kapcsolatban különféle terveink vannak. — Komáromot nem említette... — Komáromban most jártam először, megismertem az alpolgármester urat, de közös tervekről nem esett szó. Szerintem nagyon szép a városközpont, jól érzi magát az ember benne. — Almásneszmélyen már áll az Ön által tervezett KÉK MADÁR általános iskola. Vajon tájainkra mikor érkezik meg a boldogság és a harmónia kék madara? — Hát aranyoskám, csak akkor, ha komolyan akarjuk, hogy idejöjjön! Hamarabb nem...! Ha nem a józan ész, a szív és a természet szavára hallgatunk, akkor az emberiségnek nem lesz sok ideje hátra. (Ezt nem én találtam ki.) Ha különféle megfoghatatlan, a háttérben meghúzódó manipuláns erőknek adunk teret, akkor a "történetnek" vége... Miskó Ildikó Fotó: Pefovský Pál 6 A HÉT
