A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-08 / 15. szám

tetszetős ötletet igyekeztek megva­lósítani a saját panziójukban is. Mivel ilyen fogadó nem lesz a semmiből, kénytelenek voltak vállalkozói hitelt felvenni. A ház­ban öt vendégszobát alakítottak ki. A szobák kétágyasak, de pótá­gyat is lehet betenni. Ezenkívül van itt két társalgó, minden szobá­hoz fürdőszoba, található itt három terasz, konyha, étterem a szállóven­dégeknek, kisvendéglő az utcáról betérőknek. Mivel családok is jár­nak ide, zöldterületet, sátorozóhe­lyet alakítottak ki a gyerekeknek, fiataloknak. A szobákat egy jól va­riálható bútorcsalád darabjaival rendezték be. Kívülről szemlélget­­ve el sem hinné az ember, hogy eb­ben a kicsinek tűnő épületben meny­nyi minden fér el kényelmesen. Mondják, hogy a kőműves felsikí­tott örömében, amikor a rajzon egy derékszöget talált. Itt minden sokszög alapú vagy gömbölyített. A panziónak gyakran vendégei a baráti társaságok, egyetemisták, Fogadó a Szigetköz kapujában A Mosoni-Duna partján fogadá­sunkra teljes díszben felsorakozott a fogadóbizottság. Rudolfligeti Ba­bér hosszú, földig érő szőrzettel ví­gan hempergett a sarjadó fűben. Csak a két csillogó gombszem meg a kilógó piros nyelv nyújtott valami támpontot az eb elejének és hátul­jának biztos megítélésében. Emil és Csőmbe (pedig mindkettő szamár vagy öszvér) sokkal komolyabban viselkedett a karámban. Mecsér, mert itt jártunk, olyan közel van a vízhez, hogy egy vidám est után hazatérőben akár bele is léphetne a folyóba. De nem lép be­le, mert Mecsér nem lehet italos, Mecsér ugyanis falu. Falu a Sziget­köz kapujában, ahová Feketéék fo­gadóját, a Duna-parti panziót jöt­tünk megnézni. A tulajdonosok a Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének tagjai és a panzió példája annak, amit vendégfoga­dásban faluhelyen is el lehet érni. A fogadó, amely 1991-ben kez­dett üzemelni, külsőre nem hival­kodó, alig árul el valamit a belső kényelemből és ötletes megoldá­sokból. Igaz, mielőtt Feketéék épít­kezésre adták a fejüket, először vendégek voltak. Sok helyütt és nyitott szemmel jártak, s egy-két a Dunán túrázó fiatalok. Magya­rok és külföldiek egyaránt. Télen pedig a vadászoké a fogadó. A panzióban a vendég kényelmét hozzáférhető áron biztosítják, és a konyha is csalogató. (Egyik re­ceptjüket a 25. oldalon közöljük.) A személyzet nem nagy, 2 főállású alkalmazottal dolgoznak, s ha kell besegít a férj is, nyáron pedig az alkalmi, szerződéses dolgozók. Elő­fordult már, hogy a panzió fogadó­­képessége kevésnek bizonyult, s ekkor a falubéliek kiadó szobáit is felhasználták. Jól jön a falunak, a lakosoknak is a kiegészítő jövede­lem. Mecséren megkedvelték a tu­rizmust, a vendéglátást. A vendégfogadás vállalkozás. A vállalkozáshoz pedig pénz kell. Feketéék állítják, hogy a kezdeti 3-5 év felfutási idő után - ha nem kellene törleszteniük a kölcsönt - már nyereséges lehetne a panzió. Bíznak benne, hogy rövidesen az is lesz. Mi pedig abban, hogy Szlo­vákia déli részén néhány év eltelté­vel több olyan fogadó lesz. mint a Duna-parti panzió Mecséren. Ta­pasztalatot szerezni (is) szívesen látnak mindenkit ebben a Győr és Mosonmagyaróvár között félúton található faluban. (g)

Next

/
Thumbnails
Contents