A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-08 / 15. szám
tetszetős ötletet igyekeztek megvalósítani a saját panziójukban is. Mivel ilyen fogadó nem lesz a semmiből, kénytelenek voltak vállalkozói hitelt felvenni. A házban öt vendégszobát alakítottak ki. A szobák kétágyasak, de pótágyat is lehet betenni. Ezenkívül van itt két társalgó, minden szobához fürdőszoba, található itt három terasz, konyha, étterem a szállóvendégeknek, kisvendéglő az utcáról betérőknek. Mivel családok is járnak ide, zöldterületet, sátorozóhelyet alakítottak ki a gyerekeknek, fiataloknak. A szobákat egy jól variálható bútorcsalád darabjaival rendezték be. Kívülről szemlélgetve el sem hinné az ember, hogy ebben a kicsinek tűnő épületben menynyi minden fér el kényelmesen. Mondják, hogy a kőműves felsikított örömében, amikor a rajzon egy derékszöget talált. Itt minden sokszög alapú vagy gömbölyített. A panziónak gyakran vendégei a baráti társaságok, egyetemisták, Fogadó a Szigetköz kapujában A Mosoni-Duna partján fogadásunkra teljes díszben felsorakozott a fogadóbizottság. Rudolfligeti Babér hosszú, földig érő szőrzettel vígan hempergett a sarjadó fűben. Csak a két csillogó gombszem meg a kilógó piros nyelv nyújtott valami támpontot az eb elejének és hátuljának biztos megítélésében. Emil és Csőmbe (pedig mindkettő szamár vagy öszvér) sokkal komolyabban viselkedett a karámban. Mecsér, mert itt jártunk, olyan közel van a vízhez, hogy egy vidám est után hazatérőben akár bele is léphetne a folyóba. De nem lép bele, mert Mecsér nem lehet italos, Mecsér ugyanis falu. Falu a Szigetköz kapujában, ahová Feketéék fogadóját, a Duna-parti panziót jöttünk megnézni. A tulajdonosok a Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének tagjai és a panzió példája annak, amit vendégfogadásban faluhelyen is el lehet érni. A fogadó, amely 1991-ben kezdett üzemelni, külsőre nem hivalkodó, alig árul el valamit a belső kényelemből és ötletes megoldásokból. Igaz, mielőtt Feketéék építkezésre adták a fejüket, először vendégek voltak. Sok helyütt és nyitott szemmel jártak, s egy-két a Dunán túrázó fiatalok. Magyarok és külföldiek egyaránt. Télen pedig a vadászoké a fogadó. A panzióban a vendég kényelmét hozzáférhető áron biztosítják, és a konyha is csalogató. (Egyik receptjüket a 25. oldalon közöljük.) A személyzet nem nagy, 2 főállású alkalmazottal dolgoznak, s ha kell besegít a férj is, nyáron pedig az alkalmi, szerződéses dolgozók. Előfordult már, hogy a panzió fogadóképessége kevésnek bizonyult, s ekkor a falubéliek kiadó szobáit is felhasználták. Jól jön a falunak, a lakosoknak is a kiegészítő jövedelem. Mecséren megkedvelték a turizmust, a vendéglátást. A vendégfogadás vállalkozás. A vállalkozáshoz pedig pénz kell. Feketéék állítják, hogy a kezdeti 3-5 év felfutási idő után - ha nem kellene törleszteniük a kölcsönt - már nyereséges lehetne a panzió. Bíznak benne, hogy rövidesen az is lesz. Mi pedig abban, hogy Szlovákia déli részén néhány év elteltével több olyan fogadó lesz. mint a Duna-parti panzió Mecséren. Tapasztalatot szerezni (is) szívesen látnak mindenkit ebben a Győr és Mosonmagyaróvár között félúton található faluban. (g)
