A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-08 / 15. szám
KOZELET ÉRDEKHÁZASSÁG A Mečiar-kormány bukásának és a Moravčík-kormány megalakulásának máris van egy pozitív fejleménye: az országban érezhetően csökkent a feszültség, az emberek nagy többségének szívébe nyugalom költözött, s olykor már bizakodni is mernek. A külföldi megfigyelőknek persze emellett az is feltűnt, hogy az egykori ellenzéknek alig néhány nap alatt sikerült az, ami Vladimír Mečiarnak 1992- es hatalomra jutása óta nem: teljes létszámú kormányt felállítani. Minden tárcának van felelőse, s most úgy tűnik: az egyes posztokon szakértőknek tekinthető emberek fogják irányítani októberig az ügyeket. Meglehet, talán éppen azért ment olyan könnyen a kormány létrehozása, mert a koalíciós partnerek előtt nyilvánvaló volt, hogy ebben az átmeneti időszakban a stabilitás megőrzése az elsődleges feladat, tartósan berendezkedni a hatalomra amúgy sem érdemes, hiszen a választások után feltételezhetően megváltoznak az erőviszonyok. Miután a köztársasági elnök irodája megszámoltatta a DSZM és az SZNP által begyűjtött (népszavazást követelő) aláírásokat, és megállapította, hogy nincs meg a 350 ezer érvényes aláírás, Mečiar meglepően simán belement abba, hogy a parlamenti választásokat ne az általa szorgalmazott júniusi időpontban, hanem szeptember 30-án és október 1 -jén tartsák meg. Nyilván nem kívánta a balul végződött felhajtást még azzal is tetézni, hogy magyarázgatnia kelljen: miért és hogyan kerülhettek a petíciós lapokra holt lelkek vagy Szlovákiában sosem járt popsztárok és mások. Kínos lehetett a számára fanatikus híveinek randalírozása a köztársasági elnök palotája, illetve a parlament épülete előtt is, arról már nem is szólva, hogy várhatóan terítékre kerülnek azok a visszaélések és törvénysértések, amelyeket kormányának miniszterei és vidéki párthívei követtek el. Jozef Moravčík nyugalmat ígért az ország népének, s első kormányfői beszédében mindenkit: szlovákot, magyart és romát, hívőt és ateistát, baloldali vagy jobboldali meggyőződésűt az állam egyenjogú polgárának nevezett. Mindez azonban nem mentheti fel őt ama kötelessége alól, hogy helyreállítsa a demokratikus kormányzási módszerek megtépázott tekintélyét, s felelősségre vonja azokat, akik visszaéltek a hatalommal, és tisztességtelen módon, mások rovására meggazdagodtak. Sajnos minderre nem sok ideje marad, s kérdéses az is, kívánja-e valóban ezt a nagytakarítást? Az nem valószínű, hogy a hatalom új birtokosai hasonló módon szeretnék lekenyerezni híveiket, mint a DSZM, már csak azért sem, mert ebben az újsütetű érdekházasságban ideológiailag és eszmeileg is annyira ellentétes alapállású politikai erők szövetkeztek egymással, hogy még az is kérdéses: kibírják-e együtt a választásokig? Hallottam olyan véleményt vagy inkább óhajt, hogy milyen jó lett volna, ha ez a kormány maradt volna az 1996-os választásokig. Véleményem szerint ez politikai naivitás, s nem csupán azért, mert a most létrejött paktumot a Mečiartól való félelem forrasztotta egybe, hanem azért is, mert a gazdasági bajok Jóm* '.InravČík az lľ kormányfő jüzüí Hroneš mar lavozn, neszu*. melletie a yo ettől még nem szűnnek meg, s az orvoslás módját igazából egyik párt sem ismeri. A magyar koalíció nem került be az új kormányba, de az egy percig sem kérdéses, hogy parlamenti képviselőinek szavazatai nélkül a kabinet nem lenne hosszú életű. A hallgatólagos támogatásért cserébe a koalíció nyolc pontban megfogalmazott "követeléscsomag" teljesítését várja Moravčíkéktól, amit ők úgyahogy meg is ígértek, de már most látni kell, hogy ezt nagyon kelletlenül mondták, s alighanem mindent elkövetnek azért, hogy minél kevesebbet kelljen teljesíteni belőle. Azt persze Moravčík és Carnogurský, sőt Peter Weiss is nagyon jól tudja, hogy külföldön korántsem olyan a szlovákiai demokrácia és nemzetiségi politika megítélése, mint amilyennek a mečiari propaganda megpróbálta beállítani, de úgy vélik: néhány látványos és nem nagy horderejű gesztussal el lehet altatni Európa éberségét. Sokan őszintén tartanak attól, hogy októberben Mečiar ismét hatalomra kerül, s ez be is következhet, ha az átmeneti kormánynak nem sikerül legalább néhány aprócska eredményt felmutatnia. A másik oldalon Mečiarnak sem lesz most már olyan könnyű üres ígéretekkel és az ellenfél állandó becsmérlésével híveket toboroznia, hiszen az emberek már rádöbbentek arra, hogy az egyes régiókban uralkodó nehézségekért és fejetlenségért éppen azok a felelősek, akiket Mečiar a szépen jövedelmező közhivatalokba beültetett. Az exkormányfőnek ezért most új taktikát és stratégiát kell bevetnie, amin feltehetően intenzíven dolgozik, és várhatóan a legmegfelelőbbnek tartott pillanatban elő is rukkol vele. Persze ma már korántsem áll mögötte akkora szellemi potenciál, mint két évvel ezelőtt, de az általa meghonosított politikai "kultúra" (vagy inkább: kultúrálatlanság) olyan rombolást végzett az emberek lelkében, hogy a választásokig hátralevő hat hónap aligha lesz elegendő a teljes értékű regenerálódáshoz. Nagyon érdekes lesz megfigyelni Weiss és a DBP politikai piruettjeit is. Talán a közvélemény nyomására is belementek az előző kormány megbuktatásába, noha igazából nem rajongtak a gondolatért, hogy már most kezükbe vegyék a kormányrudat. Peter Weiss nagyon jól tudja, hogy sok forog kockán; neki úgy kell átvészelnie ezt a hat hónapot, hogy megőrizze népszerűségét, s ugyanakkor kiüsse legnagyobb vetélytársát, Vladimír Mečiart és a DSZM-et a nyeregből. Minden szavazatra szüksége lesz, ezért egyszerre lesz a létminimum közelében vegetálok szószólója, az öntudatos szlovákok buzdítója és a magyarok nagy barátja. Nyilván kapóra jönne neki százezer magyar szavazat, kivált ha odaát Magyarországon Horn Gyula hívei nyernék meg a választásokat, amivel jól lehetne érvelni és korteskedni. Nem árt tehát résen lenni, mert a közmondás is csak azt mondja: a kutyából nem lesz szalonna. LACZA TIHAMÉR Fotó: Prikter A HÉT 3
