A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
HÍRMONDÓ Az est szereplői (balról): Duray Miklós, Sunyovszky Szilvia, a PoMKK igazgatója, Czakó Gábor, Dávid Zoltán és Bíró Gáspár Bemutatkozott a Magyar Szemle A két világháború közötti években Szekfű Gyula, a kiváló történész irányításával jelent meg a magyar szellemi élet legjelentősebb személyiségeinek fórumot kínáló folyóirat, a Magyar Szemle. A lap a világháború után megszűnt, s csak a kommunista rendszer bukását követően, 1992 őszén indult újra. A folyóiratnak számos szlovákiai magyar munkatársa is van, többek között Duray Miklós, Popély Gyula és Grendel Lajos. Talán ezért is döntött úgy a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ, hogy vendégül látja a lap szerkesztőit és néhány állandó szerzőjét, lehetőséget teremtve a pozsonyi közönség előtti bemutatkozásra. A lapról Czakó Gábor szerkesztő beszélt. A szerzők közül Duray Miklóssal és Dávid Zoltán demográfussal beszélgethettek a megjelentek. A Magyar Szemle gondozásában látott napvilágot az Autonómia és integráció című tanulmánykötet, amelynek egyik tanulmányát Bíró Gáspár, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa írta. Az est közönsége vele is megismerkedhetett.-lamér(Fotó: Prikler) A Napút festője 1994. március 11-én nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában Csontváry Kosztka Tivadar óletműkiállítása. Bizonyára lapunk olvasói közül is sokan megtekintik majd ezt a különleges élményt kínáló tárlatot, de a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ jóvoltából azok is ízelítőt kaphattak Csontváry művészetéből, akik nem készülnek a közeljövőben a magyar fővárosba. Március 9-én ui. a PoMKK- ban dr. Papp Gábor művészettörténész elemezte a művész alkotásait, és beszélt azokról az eszmei hatásokról, amelyek Csontváryt alkotás közben ösztönözték.-It(Fotó: Prikler) HORVÁTH LÁSZLÓ halálára Nem is régen Dorogi László távozott örökre a Magyar Rádió szerkesztőinek sorából. Most Horváth László búcsúzott tőlünk. Mindkét szerkesztő ismert volt Szlovákiában, különösen rádiós berkekben. Akik találkoztak velük, bizonyára megrendültén fogadták a hírt. Miként Dorogi Zsiga, Horváth Laci is igyekezett annak idején kapcsolatot teremteni a szlovákiai magyar rádiósokkal, mitöbb, a szlovákokkal és csehekkel. A pesti rádiónál ő szerkesztette a külföldi irodalmat bemutató műsort, általában a világirodalom reprezentásait, klaszszikusait népszerűsítő összeállításokat. Műsorszámaiba igyekezett besorolni mind a cseh, mind a szlovák irodalom jeleseit, klasszikusokat és moderneket, hogy ezáltal is egyengesse népeinek egymás felé vezető útját, erősítse az irodalmi kapcsolatokat. Nem spontán ötlet volt ez nála, hanem átgondolt, következetes munka, reális célkitűzés. Műsorában természetesen helyet kaptak a szlovákiai magyar műfordítók, költők, írók. Nemes elgondolás és gyakorlat volt ez abban az időben. Lacit a hatvanas évek elején ismertem meg a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségében. Tájékozódni rándult át hozzánk, kapcsolatokat keresni és találni. Még ma is előttem van a kopaszodó, vékonydongájú, mozgékony fiatalember, aki olyan szuggesztíven beszélt terveiről, elképzeléseiről, s a mosoly mindig ott ragyogott az arcán. Mindjárt szót értettünk, s barátságba keveredtünk. Megindult a kölcsönös műsorcsere, amely évtizedekig tartott, s nem volt kárára sem a magyarországi, sem a szlovákiai magyar rádiózásnak. A hatvanas évektől fogva nagyon sokszor találkoztunk. Ha Pozsonyba jött, többnyire nálunk szállt meg. Mondhatom, kellemes órákat, napokat éltem át társaságában. Pesten megismertem azokat a kiskocsmákat is, ahová szívesen eljárt barátaival beszélgetni, kvaterkázni, szerkeszteni. Mert a kiskocsmákat is fölhasználta arra, hogy barátaival, írókkal, színészekkel megbeszélje, átbeszélje aktuális műsorszámait. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházának "pagodájában", ahol naponta rengeteg rádiós, színész, író és más neves egyén megfordult, gyakran elüldögéltünk, s ő sok íróval, színésszel megismerkedtetett. Itt találkoztam Laci társaságában Berek Katival, Keres Emillel, Szendrő Józseffel, Balázs Jánossal és másokkal. A nehéz időkben pozíciójának veszélyeztetésével igyekezett a politikai okokból kiszorított írókat, színészeket fölkarolni, s némi javadalmazáshoz juttatni. Találóan híresztelték róla, hogy ő az "Egyszemélyes szociális intézmény". Halálát követően a Magyar Rádió fölfigyeltető emlékműsorral búcsúzott tőle. A tisztelgő műsort kolléganője, Albert Zsuzsa szerkesztette. Fiatalabb, korosabb munkatársai, költők, írók, rádiósok, színészek emlékeztek rá, olyanok, akik becsülték és szerették Horváth Lacit, Laci bácsit, akit immár legendák öveznek. O maga is megszólalt a műsorban, a hangszalag fölelevenítette hangját, hanglejtését. Arról mesélt, ifjú emberként hogyan került a francia idegenlégió kötelékébe, s kalandos úton hogyan sikerült megszöknie. Hosszú barátságunk alatt erről sohasem ejtett szót. Horváth László Simontornyáról indult 71 esztendővel ezelőtt, s életében sok mindent megért, megtapasztalt. Ám a legkeservesebb időkben is ember tudott maradni. Ezért szerették és becsülték annyian. Mi is fájó szívvel búcsúzunk tőle. DÉNES GYÖRGY FELHÍVÁS A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny szervezői — fővédnököt és támogatókat (szponzorokat) keresnek, akik segítenék a rendezvény anyagi kiadásainak fedezését. A szponzorálás feltételeiről a következő címen tájékozódhatnak: Csemadok Területi Választmánya, Rimaszombat, Tomašikova 11; tel.: 0866/231 12. A HÉT 9
