A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
KRONIKA NEGYVENÖT ÉV Irta: dr. SZABÓ REZSŐ, a Csemadok OV alelnöke Egy megemlékezés nem pótolhatja a Csemadok megírásra váró történetét, de szervezetünk életének sorsdöntő fordulópontjait feleleveníteni — a holnap számára is tanulsággal szolgálhat. Lapozzunk tehát bele a rendelkezésünkre álló okiratokba, és keressük meg az elmúlt 45 évnek azokat a csomópontjait, amelyek meghatározták a Csemadok útját egészen napjainkig. Ebből a 45 esztendőből én négy dátumot ragadtam ki, e négy időponthoz kapcsolódó dokumentumokból idézek majd. Ezek a következők: 1) A Csemadok megalakulásának iratai (1949 tavasza) 2) Az SZLKP KB rezolúciója a Csemadokról (1954 márciusa) 3) A Csemadok állásfoglalása 1968-ban 4) A Csemadok KB 1989 decemberi ülése. A Csemadok megalakulásával kapcsolatban el kell mondani, hogy nem alulról szerveződött, eredetileg nem a dél-szlovákiai magyarok akarata hozta létre. Amikor a II. Csehszlovák Köztársaság megalapítói, a Kassai Kormányprogram kidolgozói és elfogadói rádöbbentek arra, hogy bennünket nem sikerült kitelepíteni a szülőföldünkről, mint a németeket, hogy sem a csehországi deportálás, sem a reszlovakizálás, sem a jogfosztottság, sem az ún. lakosságcsere nem hozta meg az annyira óhajtott eredményt — hogy Csehszlovákia nemzetállam legyen —, az ország vezetőinek új nemzetiségi politikát kellett kialakítaniuk. A végső cél persze — nemzetállammá válni — nem változott. Bizonyítja ezt az is, hogy az 1948. május 9-i Alkotmány csak a két testvérnemzet államát ismeri, s rólunk csak az Alkotmány preambuluma mint"... idegen telepesek hálátlan leszármazottairól" szól, akik hátba támadták a békeszerető cseh-szlovák népet, és segítették a köztársaság szétverését. A cél tehát változatlan volt, de új utakat és módot kellett keresni hozzá. Ezt a megváltozott körülmények, Csehszlovákia új kül- és belpolitikai helyzete egyaránt indokolttá tették. 1948. szeptember 7-én Szlovákia Kommunista Pártja Központi Titkársága mellett egy öttagú Magyar Bizottságot hoztak létre, azzal a feladattal bízva meg, hogy a párt számára javaslatokat dolgozzon ki. December 9-ón a bizottságot Daniel Okáli belügyi megbízottal és Laco Novomeský oktatási és kultúrügyi megbízottal kibővítették. Ez a bizottság 1948. december 20-án egy három szervezet létrehívására vonatkozó javaslatot terjesztett be. E szerint meg kellene alakítani: — a Csehszlovákiai Magyar Kulturális Szövetséget — a Magyar Nőszövetséget — a Magyar Ifjúsági Szövetséget. A bizottság javaslata alapján a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal Elnöksége 1949. január 11-én kinevezte a magyar nemzetiségű polgárok kulturális egyesületének az előkészítő bizottságát, amely 1949. február 26-ra összehívta a Redut nagytermébe az alakuló közgyűlést. Február 23-án azonban arra kérték a Csehszlovák Rádió hírszerkesztőségét, hogy március 5-ig naponta közölje a hírekben a következő mondatot: "A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrszövetségének alakuló gyűlése technikai okok miatt február 26-ról március 5-re lett elhalasztva." Hogy mik voltak azok a technikai okok, nem derült ki, mint ahogy az sem, miért a Belügyi Megbízotti Hivatal épületében lévő koncertteremben került rá sor és nem a Redutban, ahogy eredetileg tervezték. Ám nemcsak a hely és az időpont változott; megváltozott az eredetileg javasolt elnök személye is. 1948. február 26-án az előkészítő bizottság még Fábry Zoltánt kérte fel, hogy vállalja el a Csemadok elnöki tisztét, a közgyűlésen viszont már Lőrincz Gyula szerepelt — egyetlen — elnökjelöltként. Áz 1949. március 5-én a Belügyi Megbízotti Hivatal Koncerttermében öszszejött 171 személy előtt — a párt nevében — Major István ismertette a megalakítandó szövetség fő feladatait: elősegíteni a magyar—szlovák közeledést, népszerűsíteni a párt politikáját, mozgósítani az embereket a szocializmus építésére, terjeszteni a szocialista kultúrát és ápolni a haladó hagyományokat. A kormány nevében Andrej Pavlik tájékoztatási megbízott sokkal egyértelműbben fogalmazott, amikor azt mondta: "Nagy hiba volna, ha valaki azt gondolná, hogy ez a Kultúregyesület a csehszlovákiai magyar lakosság érdekeinek valamilyen védelmezője lesz... A magyar nemzetnek megvannak ugyanazon politikai és tömegszervezetei, mint a csehszlovák dolgozóknak. Ezeknek a funkcióját semmilyen módon nem helyettesítheti a ma megalakult Kultúregyesület. És ha valaki ilyen értelemben akarná értelmezni feladatait, akkor mindjárt az elején meg kell mondanunk, hogy a nacionalizmus sodrába került... A Kultúregyesületnek az lesz a feladata, hogy segítsen a Kommunista Pártnak leküzdeni azokat a nacionalista előítéleteket, amelyek Dél-Szlovenszkón mindmáig megmaradtak." Egyértelmű, kemény szavak. Figyelmeztetés. De sehol egyetlen szóval nem említi a tegnapi jogfosztottságot, a deportálást, az üldöztetést; sehol a bocsánatkérés leghalványabb gesztusa, sehol a jóvátétel szándéka... A Közgyűlés táviratokat is küldött Prágába; érdemes idézni a kezdő mondatot: "A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete alakuló közgyűléséről hálától túlcsorduló szívvel köszöntjük Önt, mi hazánk magyar ajkú polgárainak küldöttei." A BMH Koncerttermében tehát 1949. március 5-én megalakult a Csemadok. A jelenlevők többsége mindebből alighanem csak azt hallotta ki, hogy Pozsonyban magyarra fordították az ország vezetőinek a szavait, és a gyűlésen magyarul lehetett beszélni; hogy szervezkedni lehet, és a faluban az lesz a Csemadok elnöke, akit a falu magyarjai megválasztanak; hogy újra lehetnek magyar énekkarok, színjátszó csoportok, előadások, mint régen, az SZMKE idejében. Hazamentek, és a falvakban és a városokban megindult a Csemadok szervezése. Mi is történt tulajdonképpen? Egyszerűen annyi, hogy a pártközpont által mesterségesen életre hívott központi vezetéstől függetlenül megalakult "ott lent" egy másik Csemadok, amely a célját és 2 A HÉT
