A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-25 / 13. szám
Fogadó oldal 4 Ulbrik Erzsébet, Bielik Péter és Volent Éva A Szalay János szakács áll Szent Vendel szobra is, aki a pásztoremberek védőszentje volt. A szobrot Seres András és felesége Erzsébet asszony állíttatta 1826-ban. Bent a presszó két termében egy autóbusznyi turista is elfér.- Miért ez a szokatlan nyitvatartási idő, 15-től 23 óráig? - kérdeztük Bielik Pétertől.- A városban sok nappali presszó működik, mi elsősorban a munkából hazatérő vendégekre gondoltunk.- Mióta üzemeltetik a vendéglőt?- Két esztendeje nyitottuk meg. Eredetileg autószerelő-műhelynek vásároltam, majd átépítettem a házat, de aztán a műhelyből nem lett semmi. Amikor munkanélküli lettem, lépnem kellett, és akkor merült fel a vendéglő, illetve presszó ötlete. A feleségem továbbra is a mezőgazdasági iskolában maradt alkalmazásban. Közben a lányok, azaz a kétszemélyes felszolgálócsapat: Ulbrlik Erzsébet és Volent Éva elkészítette az illatos kávét. Róluk azt tudtam meg, hogy Erzsiké varrónő volt, de otthagyta a Pieta üzemet, Éva pedig ápolónőként dolgozott, ám a mostani helye sokkal kedvezőbb az egészségügyben uralkodó viszonyokkal szemben. A konyhában Szalay János serénykedett, az étlapon rántott szelet, cigánypecsenye, szűzérme, vagdalt hús tatár módra és még sok más ínyenc falat (halétel is) szerepelt. A főszakács a Bieta-tálat, a konyha specialitását ajánlotta. Az ételárak kedvezőek, a legdrágább falat sem kerül egy ötvenesnél többe. Távozóban eszembe jutott, hogy Magyarországon működik a vendéglősök, vendégfogadósok szövetsége, amely főként a falusi turizmusra építi programját. Nem ártana, ha Szlovákiában is létrejönne hasonló egyesület, amelynek keretén belül a Bieta presszóba látogató vendég megtudhatná, hogy Komáromban működik a Pizzeria Rigoletto, vagy például a vezekényi Vén Diófa fogadóban arról is értesülhetne, hogy ha Ipolyságon jár, a Bieta presszóba érdemes betérni, ahol nagy választék várja. (motesiky) A Bieta presszó Bizony a telefonban alaposan elértettem az ipolysági Bielik Péter presszójának a nevét, ugyanis „piétának“ hallatszott, s én Michelangelo Pietájára gondoltam. Ipolyságon aztán helyreigazították, és a Bieta presszó felé vezető utat is megmutatták. Bevallom, soha nem gondoltam, hogy a Kutya-hegy tövében micsoda pompás, ősrégi ház- és pincesorok húzódnak. Ézúton üzenem Ipolyság mindenkori honatyáinak, hogy a Pincesor, a Kálvária és a Várhegy utcákat soha ne engedjék lebontani, mert régi korok tanúi, Ipoly völgye ékességei, oly eredeti kincsek, amilyeneket a népi építészet sehol máshol nem alkotott. Kanyarodjunk vissza a Bieta presszóhoz, amely nyáron a szomorúfüzek árnyékában, a kerthelyiségben fogadja a vendégeket. Ott Szent Vendel szobra a vendéglő előtt ▼ Sorozatunkat márciusban a jókai Bonita, a zselizi Kiss Csárda, a tőkési Arizona és az ipolysági Bieta vendéglők támogatják.
