A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
OTT JÁRTUNK A sokféleség gyönyörűsége A dél-tiroli autonómia egyik tartópillére a fejlett civil társadalom. Kétségtelenül fontos, hogy a tartományi parlament, a tartományi kormány és egyéb tartományi intézmények kellő jogkörrel és szuverenitással rendelkezzenek, de ez önmagában még kevés a teljes értékű autonómiához, szükség van a különböző társadalmi szerveződésekre, egyesületekre és csoportosulásokra is, ahol az egyén megvalósíthatja elképzeléseit. Mint már szó volt róla, Dél-Tirolban 116 helyi önkormányzat van, ez gyakorlatilag ugyanannyi települést is jelent, ugyanakkor, ha azt vizsgáljuk, hogy hány különböző népi együttes, amatőr színjátszó csoport stb. működik a tartományban, akkor ennek a számnak a többszörösét kapjuk. Dr. Bruno Hops, a tartományi kormánynak a német iskolákkal és kultúrával megbízott miniszteri rangú felelőse a legfrissebb adatokkal szolgált. Ezek szerint pillanatnyilag 206 népi zenekar (8500 aktív zenész), 323 kórus (9000 énekes), 177 amatőr színjátszó csoport (4200 színjátszó), 170 népzenei együttes és 58 néptáncegyüttes tevékenykedik a tartományban; ezek több mint 90 százaléka német és ladin, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a vidéki (falusi) lakosság zöme német és ladin, másrészt az olaszok között sokkal kisebb az összetartozás érzése, mint a németek és ladinok között. Mindazonáltal az olaszoknak is van vagy 10 népi zenekaruk és 15 amatőr színjátszó együttesük. Ami engem személy szerint meglepett, az az volt, hogy a tartományban egyetlen német professzionális színház sem működik. Van ugyan egy "félprofi" együttes, amelynek azonban csak néhány tagja főállású, a színészek jobbára amatőrök. Egy-egy "produkcióhoz” meghívnak néhány profit — színészt, rendezőt stb. —, az ő honoráriumukat a tartomány költségvetéséből fedezik. Bolzanóban ugyanakkor működik egy profi olasz társulat, de más professzionális együttesek is gyakran vendégszerepeinek itt. A tartomány egyetlen szimfonikus zenekara Joseph Haydn nevét viseli, tagjai zömében németek. A tartományi kulturális kormányzat nem csekély összegeket fordít a tehetséges képzőművészek támogatására is. Rendszeresen vásárolnak festményeket és szobrokat különböző közhivatalok számára, de magánszemélyek is szívesen költenek ilyesmire. A népi kultúra és a néphagyományok ilyen intenzív jelenléte és ápolása Dél-Tirolban persze csak azt lepi meg, aki sosem élt kisebbségi sorban. A németek számára ott ez magától értetődő, s példamutó lehetne tájainkon is. Gyakran panaszkodunk mostanában amiatt, hogy a televízió elszigeteli egymástól az embereket, bomlasztja a korábban jól szervezett közösségeket. Sajnos ez a rákfene már huzamosabb ideje jelen van a szlovákiai magyarság soraiban, pedig nálunk korántsem lehet annyi tévéadót fogni, mint Dél-Tirolban. Szállodai szobám színes tévékészülékén mintegy 30 adó műsorát foghattam, németet és olaszt egyaránt, s gondolom, hogy a dél-tiroliak mindezt ugyanúgy láthatják, tehát kedvükre válogathatnak a műsorokban, ennek ellenére van idejük társasági életet is élni. Ehhez persze az is kell, hogy a társadalomban nyugalom legyen, az embereket ne gyötörjék napi megélhetési gondok, a politikusok ne izgassák nap mint nap az emberek kedélyét, és hogy a kimondott szónak hitele legyen, amit a tettek nem megkérdőjeleznek, hanem megerősítenek. Tévé, rádió, sajtó A dél-tiroliak 60 százaléka rendszeresen olvas újságot. Ez jóval meghaladja az olaszországi átlagot, amely csak 42 százalék. A tartománynak három napilapja van; a német nyelven megjelenő Dolomiton példányszáma 42 ezer körül mozog, vasárnapi melléklete eléri a 48 ezres példányszámot is. A dél-tiroli olaszoknak két napilapjuk van: az Alto Adige (kb. 26 ezer példány) és az II Mattino dell’ Alto Adige (kb. 10 ezer példány). A hetilapok közül a legnagyobb példányszámot (kb. 25 ezer) a Katholische Sonntagsblatt éri el, s ahogy a nevéből is kiderül, elsősorban a hitélet kérdéseivel foglalkozik. A Dél-tiroli Néppárt saját hetilapot ad ki Volksbote néven, ennek a példányszáma meghaladja a 10 ezret. Van egy magazinszerű, német nyelvű képeslap is, az FF, amely riportokat, kritikus írásokat közöl, s a példányszáma olykor eléri a 20 ezret is. Rétorománul csak egy hetilap jelenik meg, a La Use di Ladins, példányszáma kb. 3500. Valamennyi lapot és folyóiratot természetesen nem sorolhattam föl, de talán ebből is jól érzékelhető, hogy egy 440 ezres tartományban is megélhetnek a helyi lapok anélkül, hogy komolyabb gondot okoznának a tartományi költségvetés "elosztóinak". A dél-tiroli éterben bábeli nyelvzavar uralkodik. A három állami olasz tévéadón kívül egy sereg magánadó is sugároz olasz nyelvű műsorokat (némelyek például kizárólag ékszereket vagy háztartási cikkeket reklámoznak), de a régiókban és a tartományokban is működnek tévéadók, s Dél-Tirolban természetesen gondolnak a németekre és a ladinokra is, jóllehet a svájci, a német és az osztrák tévéállomások műsorait is kitűnően lehet fogni errefelé. A tartományi televízió hetente 11 órányi német és félórányi rétoromán műsort is közvetít. A rétoromán nyelvű összműsoridő évente 26 óra, ami nem sok, de ha összevetjük azzal a műsoridővel, amit a Szlovák Televízió a 600 ezernyi szlovákiai magyarnak biztosít, akkor még irigykedhetünk is, hiszen nekünk még ennyi sem jut. Jellemző egyébként, hogy amikor mindezt ott szóvá tettem, a szlovák kollégák rosszallásukat fejezték ki "szemtelenségem" miatt, s azzal érveltek, hogy a magyarok nézhetik a budapesti tévé műsorait, minek nekik saját tévéadás. Még a hely szelleme — a "geníus loci" — sem tudta őket jobb belátásra bírni. Megszámlálhatatlanul sok rádióadó kínálja műsorait, s az autópályák mentén megszokott látvány az arrafelé fogható adók frekvenciáit feltüntető táblácska. Természetesen a dél-tiroli németeknek saját rádióműsoruk is van, ez heti 80 órát tesz ki, ami kétszerese a Szlovák Rádió magyar adása műsoridejének. A helyi tóvó és rádió munkatársai riportot is készítettek küldöttségünk néhány tagjával, s a Dolomiten nevű napilap ismertette látogatásunk programját is. Ebben a cikkben szó esett a szlovákiai magyarokról is, sőt a lap egy térképet is mellékelt Szlovákiáról, ahol külön megjelölték a magyarlakta területeket. Mint az írásból is kiderült, a dél-tiroliak meglehetősen pontosan tájékozottak mindarról, ami Szlovákiában zajlik, s tudnak azokról az elképzelésekről is, amelyeket a januári komáromi nagygyűlés fogalmazott meg. (Folytatjuk) 4 A HÉT Egy büszke tartomány DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza líihamér
