A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
SZABADIDŐ Bem apó mosolya Az annyi szenvedést és megpróbáltatást megért Bem apó sem hitét, sem humorérzékét nem vesztette el, a legvéresebb csaták közepette is ember tudott maradni, s ha úgy adta a helyzet, sajátságos humorával feloldotta a feszültséget. Lehet, hogy a róla szóló adomákat egyszer-másszor a fáma költötte, de ez mindenkivel megesik. Bem apó az adomákban is megmaradt a magyar nép szívében... Történt egy ízben, hogy Bem generális a piski ütközetben a Sztrigy-patak hídjánál figyelte a csatát, amikor átellenben megpillantotta Puchner tábornokot, a császári hadak fővezérét. A császári tisztet egy tüzér is észrevette a honvédseregből. Se szó, se beszéd, azon nyomban a császári csapatokra irányította ágyúját. Bem hozzáugrott lovával. — Hé, várj csak, fiam! — kiáltott a tüzérre. — Ne siesd el azt a lövést! — Én bizony odasózok annak a tollcsákós tisztnek! Hiszen ő az osztrákok vezére. Nyomban meg is gyújtotta a lőport. Ám Bem apó abban a pillanatban egy jókora rúgással félretaszította az ágyú csövét. Az ágyú csövén kicsapott a láng, de a golyó irányt tévesztett. A tüzér méltatlankodva morgott. — Ej, a kutyafáját! Már tessék megengedni, de ezt mégsem kellett volna. Most ripityára lőhettük volna az osztrákok vezérét. — Úgy, úgy! — emelte föl hangját Bem apó. — Éppen az lett volna a szerencsétlenség, ha lepuffantod. Mert gondolkozzál csak. Ha HUMOR Jól él — Én a két kezem munkájából élek. — Igen? És mit csinál? — Tapsolok. Vicc — Ismered azt a viccet az autóbuszról? — Nem. Én vonattal utazom. Álmatlanság — Mit szed álmatlanság ellen? — Rendszeres időközökben iszom egy pohár bort. — S az használ? — Nem, de legalább szívesen vagyok fönn. Petőfi szívét is elöntötte a forróság, amikor a következő szavakat intézte a sebesült generálishoz. — Én sokkal többel tartozom önnek, tábornokom, mint vérszerinti apámnak. Mert ő az életet adta nekem, de ön a becsületet. Az erdélyi hadjárat idején a szászok lakta Nagyszeben polgármestere háromezer forintott tűzött ki Bem tábornok fejére. Bem erre a kihívásra is megadta a választ, mert seregeivel bevette a szászok fővárosát. A város elfoglalása után azt is megcselekedte, hogy a polgármesternél ütötte föl szállását. A polgármesterrel való találkozásakor nyomban szóba is hozta az ügyet. — Tudomásom van róla — nézett keményen a polgármester szemébe —, hogy ön tetemes pénzösszeget ígért annak az embernek, aki engem élve vagy holtan kiszolgáltat önnek, így van? A város első embere hüledezve meredt Bemre, és csak dadogni tudott. — Ha ilyen szép summát ígért — folytatta Bem —, akkor hát nézzen rám, itt vagyok! Kiszolgáltatom önnek saját magamat, és kérem öntől a beígért háromezer forintot, de tüstént! A polgármester keserves arccal számolta le a tábornok kezéhez a pénzt. — Most pedig hátra arc! — kiáltott rá Bem apó. — Tűnjön el nyomban, mert még agyonlövetem a végén. A polgármester elkotródott, a tábornok pedig kiosztotta katonái között a könnyen szerzett forintokat. D.Gy. Arnyékhintók Robog-robog a hintó a romantikus tájon... Vagy nem is egy hintóról van szó, hanem kettőről? Ki tudja? A két kép kozott minden esetre jó néhány különbséget fedezhet fel a jó megfigyelő. Melyek ezek? meghalt volna a sereg fővezére, honnan vennének még egyszer ilyen marhát a császári hadak vezetésére? XXX A Bem köréhez tartozó egyik honvédtiszt szerette volna megtudni az öreg tábornoktól, milyen terveket forgat a fejében a legközelebbi hadműveletekre. Ha alkalma nyílott rá, óvatos kérdéseket tett föl erre vonatkozóan. A generális már unta a tiszt kíváncsi kérdéseit. Befelé mosolyogva elhatározta, megtréfálja a tisztet. Mikor újra föltette neki a kérdést, titokzatos arccal fordult hozzá: — Mondja, tud ön hallgatni? — Hallgatni? Persze, hogy tudok. — Én is — felelte Bem, és faképnél hagyta a kíváncsiskodót. XXX Tudjuk, hogy halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor gyöngéd fiúi érzésekkel viseltetett Bem iránt. Az erdélyi hadjáratban segédtisztként szolgált mellette századosi rangban, míg Bem apó őrnaggyá nem léptette elő. A tábornok az előléptetés alkalmából érdeméremmel is kitüntette a költőt. Mikor az érdemjel átadására került sor, a generális bal kézzel tűzte föl Petőfi mellére az érmet, mivel jobb keze még fel volt kötve sebesülése miatt. — Bal kezemmel tűzöm föl, azzal a kézzel, amely a szívem közelében van — mondta Bem, miután szeretettel átölelte a megilletődött Petőfit. Pecas — Kisasszony, önnek horgásznia kellene. Biztos kapásai lennének. — Miből gondolja? — Mert isteni csalija van. A haszon — Mi haszna lett abból az ötvenezerből, amit a nénikéjétől örökölt? — Egy férj. Skót A skót bemutatkozik az amerikainak: — Vincent vagyok, de szólítson csak Vin-nek, így minden alkalommal megspórol egy centet. A HÉT 27
