A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
MINERVA cio-tcfxcnx cífcícíZctt 1848-0,ô óttouxféifi SEMBERY IMRE A magyar történelemben járatos olvasó jól tudja, hogy Magyarország első alkotmányos kormánya — Batthyány Lajos miniszterelnök vezetése alatt — csupán pár hónapig volt hivatalban, 1848 szeptemberének vészterhes napjaiban előbb a kormány, majd a szeptember 28-i pesti "népítélet" után — a Bécs által magyarországi főparancsnoknak kinevezett Lamberg tábornokot a felzúdolt pesti tömeg felkoncolta —, Batthyány is lemond. A kormány nélkül maradt ország élére a Pesten ülésező országgyűlés ún. Honvédelmi Bizottmányt nevez ki. A rövidesen Országos Honvédelmi Bizottmányra (OHB) átkeresztelt testület Kossuth vezetése alatt 1848. szeptember 28-a és 1849 május elseje — a Szemere-kormány megalakulásának napja — közt kormányozta a szabadságharcát vívó országot. Az 1848. szeptember 28-án kinevezett OHB túlnyomórészt a baloldal képviselőiből állt. Madarász László, Nyáry Pál, Patay József és Sembery Imre a radikálisok közé tartozott, míg az Erdélyt képviselő Pálffy János a jobbszárny embere volt. Később a bizottmány tagja lesz még két volt miniszter, Szemere Bertalan és Mészáros Lázár, illetve négy felsőházi tag is. Az eredeti bizottmányba megválasztott tagok közül valószínűleg Sembery (Zsembery) Imre (1804—1898) neve a legkevésbé ismert. Hont megyei gyökerek A Kossuthnál mindössze két évvel fiatalabb Sembery Imre 1804-ben született a nagyapja, Márton által építtetett szúdi kastélyban. Az eredetileg szászországi Schönberg-család a 18. században jutott a Hont megye Szúd (ma Súdovce) kisközség birtokába. A fiatal Sembery korán belekóstol a "politikába": mint a távollévők követe részt vesz az 1825-ös híres iegnjabb. Lrggjakk tn4«attá>ok oeriit Jeltafcfck, *magm ttkortaak Mgyokk rtmível, MórrAl Gy«r városuk tkt«kán vonult totó »iettéggel, • hihetőleg utta Győr Yároeáka la kernent. Táborunk követi nyomban. A ■c'pfelkelé* Veaspróm, Vá*. Sopronv, Győr, Komárom megyéken orv endete* «ikerrel foly. Vltéi kadseregkmknek éa ■ kuzgó népfelkelénoek ia kerti ni fog Jellachiekot, ki ti általa kért károm napi fegyver■yugváat beratelenQl megnegtc, tákorávnl egyátt megoemmiatteiii Budapent, octoker 3. e«e S órakor IMS. ■ honvédelmi Uaottmány Saemere Bertalan. ’Sembery Imre. pozsonyi országgyűlésen, s már ekkor a nemzeti liberális ellenzékhez csatlakozik. A harmincas években a honfi ellenzék vezérszónoka a megyei közgyűléseken. A kortárs Gyürky Antal és Ötvennégy év Hont vármegye történetéből című helytörténeti monográfiájában így emlékezik Semberyre: "Külsejére nézve középtermetű, szép szőke bajuszú, ritka szakállú s halaványképű úrias kinézésű érdekes férfi volt, de túlságosan hideg s komoly modora csak mint szónoknak volt előnyére, a társaséletben azonban mindenkit távol tartott magától." "Modora" ellenére megyei karrierje szinte töretlen: 1835-től főszolgabíró, az 1838—40-es diétán (országgyűlésen) megyéje követe (mai fogalmakkal: parlamenti képviselő). Megyei pályafutásának csúcspontját 1842- ben éri el, amikor is az Ipolyságon megtartott tisztújításon őt s a szintén ellenzéki Baloghy Imrét választják a megye alispánjává. A "maratoni" hosszúságú — reggel tíztől másnap esti tízig tartó — alispánválasztásról Kossuth Pesti Hírlap-jának honti "levelezője", Pongrácz Lajos színes "helyszíni tudósításban" informálta az országot. E tudósításnak köszönhetően vált Sembery országosan ismertté mint "parlamentáris szónoklatú férfiú". Sembery alispánsága idején a bécsi kormány egyre keményebb eszközökkel igyekszik megakadályozni az ellenzék további térnyerését. Az ellenzéki megyékben a főispán helyére korhű főispáni helytartót, adminisztrátort ültet. Hont megye az elsők közt részesül e "kitüntető figyelemben"! 1843 tavaszán Sembery egykori követtársa s elvbarátja, az ellenzékiből Bécs-baráttá lett Luka Sándor ül az adminisztrátori székbe. Bécs nem csalatkozik benne — a következő tisztújításon Luka, katonai fedezet segítségével, megbuktatja az ellenzékieket, s így Hont megyének 1845 és 1848 között konzervatív beállítottságú tisztikara lesz. Sembery elveihez hűen, nem vállal ez időszakban megyei tisztséget — a közélettől azonban nem vonul vissza teljesen. Elnöke lesz a *Hont megyei gyárvédegyesület’-nek, amely nem más, mint a reformkor legnagyobb társadalmi mozgalmának, a Vódegy/efnek a honti fiókja. A Védegylet tagjai kötelezték magukat, hogy hat éven át csak magyar gyári terméket fognak vásárolni. Támogatója a népnevelés ügyének is — felesége, Géczy Johanna elnöke a Hont megyei kisdedóvó egyfef-nek, amely Ipolyságon, a negyvenes évek derekától, "kisdedóvó intézethet tart fenn. ...küldtük a katonát, lovat, ágyút... Amikor 1848 csodálatos márciusa meghozza a rég várt változást, Hont megye újra Semberyt küldi követként, vagy ahogy ekkor nevezték "népképviselőként" a már Pesten összeülő parlamentbe. Sembery először július 20-án véteti magát észre, amikor a Perczel vezette radikálisok közé állva az "olasz segély" ellen szavaz. Bécs ugyanis katonai támogatást kér a magyaroktól az itáliai háború befejezéséhez. A radikálisok javaslatát tudniillik, hogy nem szabad magyarokat küldeni "a szabadság ellen" 233:36 arányban leszavazták. Sembery a 36 szavazatot adó "törpe minoritásához tartozott! A három tucatnyi nemmel szavazó képviselő közt aligha figyelt fel mindenki a honti népképviselőre — röpke két hónap múlva azonban a radikális Semberyt már nem lehet "nem észrevenni". Szeptember 12-én indítványozza a "nemzetgyűlés permanenssé nyilvánítását". Magyarán: tekintettel a Jellasich jelentette veszélyre a képviselőház maradjon állandóan együtt, hogy permanensen határozatképes lehessen. A legtöbb képviselő még mindig nem hiszi, hogy végleges szakításra kerülhet sor a Habsburgokkal, ezért — Deák Ferenc javaslatára — nem tartja szükségesnek a permanencia kimondását. A későbbi szeptemberi fejlemények Sembery aggodalmát igazolták, s így nem véletlen, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány megválasztásakor a radikális Sembery is bizalmat kap. Az OHB-beli tevékenységéről Sembery így nyilatkozott az élete vége felé őt szúdi kastélyában meglátogató Eötvös KárotynaW."... nem vettünk mi fel jegyzőkönyveket, s magunk voltunk a tanácskozók, a határozók, a jegyzőkönyvvezetők, az írnokok és végrehajtók. Összejöttünk, hogy a redoutban, hol a vármegyeházán, néha magánlakáson is. Jöttek hozzánk naponkint a jelentések százszámra Erdélyből, Bácskából, a Felvidékről, a nyugati hadseregtől, a váraktól, a felszerelési telepektől, a szabóktól és posztókereskedőktől, a lószerző és újoncfogadó bizottságoktól, városokból és vármegyékből, s mi egyiket a másik után elintéztük gyorsan, vita nélkül, írás nélkül, s küldtük a katonát, lovat, ágyút, fegyvert, puskaport, ruhát, bátorítást oda, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Gyakran mentünk ide-oda a helyszínre, s az egész honvédelmi bizottmány néha csak egy emberből állott, de azért az is csak úgy rendelkezett, mintha valamennyien együtt lettünk volna..." A szúdi remete Sembery szavait erősíti meg az 1897-ben megjelent Pa//as Nagy Lexikona is, mely szerint Sembery "a honvédelmi bizottság egyik legtevékenyebb tagja" volt. Az objektív megítéléshez azonban azt is el kell mondanunk, hogy Sembery 1848—49 fordulóján nem követte Kossuthot s képviselőtársait Debrecenbe. A "Pallas" szerint állítólag szabadságon volt, s emiatt nem utazhatott el Debrecenbe... A szabadságharc leverés után Sembery — talán a debreceni távollétnek is köszönhetően — magas funkciója ellenére, enyhe büntetést kap: rendőri felügyelet mellett szülőfalujába internálják. Többé nem is tér vissza a politikai életbe."... mi legyőzött forradalmárok már csak úgy használhatunk a hazának, ha a földet és a népet megtartjuk magyarnak, s ha a gazdasági és egyházi élet terén előmozdítjuk a nemzeti vagyonosodást és közmívelödést" — nyilatkozza az őt meglátogató Eötvösnek. Visszavonulva szúdi kastélyába s annak húszholdas parkjába, méltán kiérdemelte az Eötvös által — nem minden célzat nélkül — neki ajándékozott "szúdi remete’ nevet. Hasonlóan Kossuthhoz, a "tűnni remeté’-hez, aki szintén aggastyán korban, 1894-ben hunytéi, Sembery is magas kort ért meg. Fényes képviselőházi szereplésének 50. évfordulóján, 1898 októberében mondott búcsút az evilági életnek. Ma, amikor a felvidéki magyarság sorsa nagyrészt parlamenti képviselőinek kezébe van letéve, talán nem volt minden tanulság nélküli felidézni egy olyan "népképviselő" emlékét, aki 1848 sorsdöntő hónapjaiban kormányszinten képviselte hazája s választói érdekeit. Dr. KISS LÁSZLÓ 20 A HÉT
