A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Fogadó oldal VEZEKÉNY Vajon mi lehet a neve a vén diófa alatt álló fogadónak? Botor kérdés, hát Vén diófa! A tulajdonos a diófa alatt fogad bennünket. Jól egymásra vannak utalva, mármint a vendéglő meg a fa - morfondírozom. Diófát nem a saját hasznára ültet az ember. Annak gyümölcse az utódoknak érik. Hát a vendéglős a vén diófa alatt? A vén diófán ebben - az utóbbi években szinte már szokatlan - decemberi télben még csak egy száraz, zörgő levél sincs. Van viszont zúzmara, s ha jól nézem, károgó varjú is. Ám odabenn, a Vén diófában vágott virág van az asztalon. Nem, nem a mi kedvünkért tették oda, a múltkor is ott volt, pedig akkor nem tudtak jövetelünkről. Á vendéget kellemes meleg fogadja. Ami - egy magára valamit is adó - vendéglőben természetes, ám a hűtőkocsiként is „alkalmazható“_Škoda utasai felettébb becsülik. Őszinte és közlékeny ember a tulajdonos, Kovács Lajos. Nagyon érti a szakmáját, annak velejáróit és az emberekkel való bánásmódot is. Különben nem lenne ilyen fogadója, mint a Vén diófa. Valamikor családi ház volt a mostani vendéglő. Örökségként került a jelenlegi tulajdonosokhoz, s lett belőle fogadó. (Elvégre az örökösnek a vendéglátás a tanult szakmája.) Itt Vezekényen, ami a térképeken Vozokany, további megkülönböztető elem csatolásával - Pozsonyvezekény. A jelent látni lehet: a vendéglőben söntés, egy nagyobb és egy kisebb szoba. Az egyikben elegánsabb a berendezés, a teríték, a másikban szintén színvonalas, de mivel Vezekény faluhely, a munkaruhában érkezőt is ki akarják, és ki tudják szolgálni. S itt az árak is - amelyek egyébként sem magasak - szolídabbak. A jelenhez tartozik még tizenkét alkalmazott, közülük néggyel találkoztunk is. Feltételezzük, hogy a többi is hasonlóan előzékeny és kedves a vendéghez. És a jelenhez tartozik az is, hogy a falu nyugdíjasainak is itt főznek - kis haszonért. A múltról a gazda sem, mi sem tartottuk fontosnak értekezni. Anynyit azonban elmondok: a tulajdonos nagy városokban, fővárosokban is gyakorolta a szakmát. A jövö az, amiről szívesebben beszél vendéglátónk. Ez az, ami számomra szimpatikussá tette őt. A távlatokban gondolkodás, az alkalmazottak iránt érzett felelősség. Mint kiderült: az alapos elemzések, a jó gazdasági tervek embere. „Étellel, itallal legyen elégedett a vendég, ez az első, a legfontosabb lépés“ - tartja a tulajdonos. Ahol pedig minőséget kínálnak, azokat a helyeket ma már szívesebben keresik fel az emberek. Úgy illik, hogy az ember kóstolja is meg az általa ajánlott vendéglő föztjét. Megtörtént. Ezután már nyugodtan állíthatom: érdemes eljönni ide. A felszolgált „Vén diófa tál“ bőséges és ízletes. (Elkészítési módját a 19. oldalon közöljük. Csúszott volna rá a híres lukanényei bor - ha nem kellett volna almalevet inni - a kocsi parancsára. Majd elfelejtettem: a levest tálakban hozzák, s annyit szed az ember, amennyit óhajt. Ebéd közben halk zene szólt. Vivalditól. A Négy évszak. A kinti hangulathoz a Tél, a bentihez a Nyár illett volna. Az igazság pedig az, hogy nem ismertem fel a tételt. Ettől függetlenül a közelről vagy messzebbről érkező utasnak azt ajánlom: télen, nyáron, tavasszal vagy ősszel, a látnivalókba belefáradva (itt a környéken akad belőlük szép számmal - pl. a tallósi malom és kastély, a vezekényi Vendel-szobor, a hegyi és deáki templom, a tőkési malom és Duna-ág), ételre, italra vágyva, álljon meg bátran a vezekényi Vén diófában. Megbecsült Vendég lesz. (g) A sorozatot januárban a vezekényi Vén diófa, a szenei Rozmaring, a tardoskeddi Kelly, a mihályfai Kolónia motorest és a nagymegyeri Basa becsali vendéglők támogatják.
